Megszólal a csend (részletek)

"Ha figyelmedet a mostra irányítod, az nem azt jelenti, hogy letagadod életed szükségleteit. Azt jelenti: fölis­mered, hogy mi az elsődleges. Ezt követően már na­gyon könnyen tudod kezelni a másodlagos dolgokat. Nem azt mondod, hogy „többé már semmivel sem foglalkozom, mert csak a most létezik." Nem. Találd meg először az elsődlegeset, és tedd a mostot a barátoddá, s ne az ellenségeddé! Ha életed alapja és elsődleges szempontja a most, akkor az életed már könnyedén kibontakozik."

"Számos, gyakran használt kifejezés, és néha maga a nyelv szerkezete is elárulja a tényt, hogy az emberek nem tudják, kik is ők valójában. Azt mondod: „X.Y. életét vesztette" vagy „az életem", mintha az élet va­lami olyan lenne, amit birtokolhatsz vagy elveszít­hetsz. Az igazság az, hogy neked nincs életed, te élet vagy. Az az egy élet, az az egy tudatosság, ami az egész univerzumot átitatja, és átmeneti formákat ölt, hogy megtapasztalja önmagát kőként, fűszálként, állatként, emberként, csillagként vagy galaxisként."

"Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az éle­tet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső álla­potával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mel­lett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni?"

"A legtöbb emberi interakció a szavak cseréjére kor­látozódik - a gondolat birodalmára. Létfontosságú némi csendet vinni a kapcsolataidba, különösen a szorosabb kapcsolataidba.
Egyetlen kapcsolat sem virágozhat a tágasság érzése nélkül, amit pedig a csend teremt meg. Meditáljatok, vagy töltsetek valamennyi időt együtt a természet­ben! Ha sétáltok, autóval utaztok vagy otthon tartóz­kodtok, szokjátok meg, hogy olykor csendben ma­radtok! A csendet nem lehet és nem kell megterem­teni. Csupán légy fogékony a csendre, ami eleve ott van, csak rendszerint elfedi a mentális zaj!"

"Amikor ránézel egy másik emberi lényre, és mély sze­retetet érzel iránta, vagy amikor a természet gyönyö­rén merengsz, és bensődben valami intenzíven reagál rá, akkor egy pillanatra hunyd be a szemed, és érezd magadban annak a szeretetnek vagy szépségnek a lényegét, ami elválaszthatatlan tőled, mert az a valódi természeted! A külső forma csak átmeneti visszatük­röződése annak, aki te belül vagy, ami a lényeged. Ezért nem hagyhat el soha a szeretet és a szépség, míg a külső formák idővel mind elhagynak."

"Hatalmas kiváltság és szent cselekedet jelen lenni egy ember halálánál, tanúként és „résztvevőként".
A haldokló mellett ülve ne zárkózz el az élmény egyet­len aspektusától sem! Ne tagadd le, hogy mi történik, s ne tagadd le a saját érzéseidet sem! Annak fölisme­rése, hogy semmit sem tehetsz, reménytelenné, szo­morúvá vagy dühössé tehet. Fogadd el az érzésedet! Majd lépj egy lépéssel tovább: fogadd el, hogy sem­mit sem tehetsz, és fogadd el ezt is teljesen! Nem tu­dod irányítani a történéseket. Ez van. Add meg ma­gad mélyen ezen tapasztalás minden aspektusának, az érzéseidnek ugyanúgy, mint bármely fájdalomnak vagy kényelmetlenségnek, amit a haldokló esetleg átél! A megadás tudatállapota és az azzal járó nyu­galom óriási mértékben fogja segíteni a haldoklót, és megkönnyíti az átmenetelét. Ha szavakra lesz szük­séged, azok a benned lévő csendből jönnek majd elő. Ám szerepük csak másodlagos lesz.

A belső csendet áldás kíséri: a lelki béke áldása."

Megjegyzés:Ez utóbbit megtapasztaltam, reménytelenül fájdalmas volt.