Felvállalás

Közvetlenül felébredés előtt álmodtam, hogy a gimis osztályteremben voltunk, osztálytársak, osztályfőnök, sokan voltunk. Valahogyan az osztályfőnök helyére kerültem, a Dr. Kovács az ajtó melletti padon ült a többiek között, és ahogy leültem a helyére, vagy az asztalára, akkor semmi különöset nem éreztem, és ekkor annyit mondott nekem, hogy "ugye nem is olyan könnyű ott kinn ülni mindenkivel szemben", én valami olyasmit reagáltam erre, hogy semmi különös érzést nem érzek amiatt, hogy kinn ülök mindenki előtt..., ekkor ébredtem fel.
Most csak az jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy ez talán a felvállalással kapcsolatos...
Régebben borzasztóan frusztrált, ha meg kellett nyilatkoznom mások előtt, az osztályterem az álmomban azért is volt jó példa, mert akár egy felelésnél is inkább az jelentett nagyobb problémát, hogy mások előtt kellett megnyilatkoznom. Igazából nem attól féltem, hogy éppen tudtam-e az anyagot vagy sem, és egyest kapok, hanem, hogy fel kellett vállalnom magam. Attól féltem, hogy mit gondolnak rólam, hogy mit gondolnak a gondolataimról, hogy mit gondolnak az érzéseimről.
Álmomban már nem éreztem semmiféle izgalmat amiatt, hogy kinn álltam egy csomó ember előtt, akik valamilyen szinten ismernek engem. Talán voltak ott ismeretlenek is már nem emlékszem pontosan. Talán már az érzés megvan bennem, vagy az átalakulás már megtörtént, hogy ez ennek a tudatosítása miatt merült fel álmomban? Hogy igen, EZ VAGYOK ÉN. Semmi extra, csak én vagyok:) Megfelelési kényszer nélkül, ÉN MAGAM. Jó érzés:)
Tulajdonképpen tökmindegy, hogy ki mit gondol rólam. Az a fontos, hogy én mit gondolok magamról, hogy én mennyire ismerem magam, hogy én MAGAM adjam, magam láttassam. Mert mindaddig amíg nem vállalom fel magam igazán mások előtt, az emberi kapcsolataimban, addig azon kapcsolatok egyike sem lehet IGAZ, mert látszaton alapszik. Akkor is, ha alapjában véve nem célja, nem szándéka az embernek becsapni ezzel a külvilágot, hanem egyszerűen csak szeretne megfelelni, csak szeretné, ha szeretnék. De tény, hogy addig nem él igazul. Addig a másik szeretete sem lehet IGAZ, hiszen látszaton alapszik.
Felvállalás, felvállalás, felvállalás!:)