Beszámoló egy elsőbeavatásról.

Egy kis időutazás szeretteim,
C.W.Leadbeater:A Mesterek és az ösvény című könyvből idézek, most hogy szabadságon vagyok ebben az amúgy is szobában tartó időben, jó kis emlékezés jött elő a lelkemtől, egy-két dolog nektek is meglepetés lesz,vagy neeeeeeeeem :)
A Terebess oldalról le lehet tölteni 1-5 -ig.

BESZÁMOLÓ EGY "ELSŐBEAVATÁSRÓL"

" (1915) május 29. napjának reggelére esvén, a jelölt beavatására május 27-nek éjjelét tűzték ki, s mindnyájunkat értesítettek, hogy készenlétben tartsuk magunkat.
Ebben az esetben Maitreya Urunk volt a Beavató, s ennek folytán a szertartás az Ő kertjében ment végbe. Ha Morya Mester vagy Kuthumi Mester végzik a szertartást, az rendszerint az ódon barlang-templomban megy végbe,amelynek bejárata közel van a folyón átvezető és kettőjök háza között lévő hídhoz.
A csoport közepén állt a jelölt az Ajánlója és Jótállója között.Saját Tanítója,Kuthumi Mester vezette őt elő,Jézus Mester pedig,mint Tanúja állt mellette.
Maitreya Urunk mosolyogva mondta a szertartás megnyitó kérdését:
- „Ki az, akit így elém hozol?”
A mi Mesterünk a szokásos választ adta:
- „Ez a jelölt, ki felvételét kéri a Nagy Testvérségbe.”
Azután a másik kérdés következett:
- „Jótállasz érte, hogy méltó a felvételre?”
A szokásos válasz:
- „Jótállok.”
- „Magadra vállalod-e, hogy végig vezeted lépteit azon az Ösvényen, amelyre most lépni kíván?”
S az Ajánló így szólt: „Vállalom.”
-„A mi törvényünk megkívánja, hogy minden jelöltért a Testvérségnek két magasabb tagja vállaljon kezességet; van-e még egy testvér, aki kész támogatni ezt a kérelmet?”
-Ekkor szólalt meg először a Tanú, mondván:
„Kész vagyok elvállalni.”

A Beavató kérdés:
-„Vannak bizonyítékaid,hogyha új erőkkel ruházzuk fel,azokat a Nagy Munka előmozdítására fogja felhasználni?”

Kuthumi Mester így felelt:
„A jelölt élete most még rövid,de már sok jó tett van javára írva,s már belefogott a mi munkánkba a világban.
......
Minden,a világban élő tagnak meg kell gondolnia,hogy ő olyan központ,amelyen keresztül a Király ereje árad le segítségül azokra,akik szükségben vannak,és hogy bármelyik idősebb Testvér bármikor vezetékül használhatja őt áldása közvetítésére.Ezért minden fiatalabb Testvérnek mindig készen kell állnia,hogy akármelyik pillanatban használhassák,mert sohasem tudhatja,mikor kívánják a szolgálatát.
Egy Testvér életének a mások iránt való teljes odaadásnak kell lennie;buzgón és szünet nélkül kell figyelnie,hol kínálkozik alkalma szolgálásra,és az ilyen szolgálás legyen a legnagyobb öröme.Meg kell gondolnia,hogy a Testvérség becsülete van a kezében,és őrizkednie kell attól,hogy valaha egy szava vagy cselekedete beszennyezze azt az emberek előtt.
Nem szabad azt gondolnia,hogy miután belépett a folyamba,minden megpróbáltatás és harc megszűnik számára; ellenkezőleg,még nagyobb erőfeszítéseket kell tennie ezentúl,de az ereje is nagyobb lesz azok elvégzésére. Hatalma sokkal nagyobb lesz,mint azelőtt volt, de ugyanabban az arányban megnövekszik a felelőssége is.Eszébe kell jutnia,hogy nem ő, az elkülönített én volt az,aki egy lépést tett előre,és ezáltal embertársai fölé került, hanem inkább annak örvendjen,hogy az emberiség ő általa egy kissé emelkedett,hogy csekély mértékben megszabadult láncaitól,hogy ennyivel inkább birtokába vette a sajátját.
A Testvérség áldása mindig vele van,de pontosan csak abban a mértékben fog reá szállni,amily mértékben ő azt tovább adja másoknak;mert ez az örök törvény.

Mikor mindez megtörtént, a Beavató átadta a Tudás Kulcsát az új Testvérnek, és kioktatta, hogyan lehet csalhatatlanul felismerni asztrál úton a Testvérség bármelyik tagját,akit személyesen nem ismer."

Utószó: kívánom , hogy kapja meg mindenki azt a beavatást, amivel a Tudás Kulcsa jár.