probold blogja

Ó ha tudnád hányszor töltöttem ébren az éjszakát,
s hányszor könny szökik szemembe érted,
s ez mind azért van mert: SZERETLEK TÉGED!

Ma is őszi borongós idő volt. Felkerekedtem, hogy egy kellemes séta alatt kiszellőztessem a fejem. Bandukolva, lábammal a lassan szőnyeggé vastagodó avart rúgva haladtam. Ősz! De szép nap! A fejemben a nyár élményei és egy nemrég kapott gondolat:
"arra válsz képesé amit elvársz magadtól, s szeretettel-teszel is érte".
Különös élményben volt részem a nyáron és ezt szeretettel megosztom mindenkivel.

Sok évvel ezelőtt ismertem egy mankós hajléktalant. Újpest "csövese" volt. Sokan ismerték. Bejárt a környező boltokba, mindenkivel elbeszélgetett. A lángosos lángost adott neki, a drogériás elfordult és hagyta, hogy "ellophasson" egy doboz fogkrémet amiért az autósboltos 500 Ft-ot adott hogy vehessen magának egy doboz cigarettát. Ki-ki a maga módján segített. Így tartották az emberek a "csövest" Én is sokat beszélgettem vele. Cimbinek neveztem, mivel az első mondata mindig - na mi újság cimbikém - volt.

Mélázva az évszakok múlásán, a derengő napsugár utolső lehelletét élvezve ücsörögtem egy parkban kezemben egy fagyival. Körülöttem a nyüzsgő város, szinte felfalni igyekezett velem együtt a béke szigetét. Hmmm! Ilyen az élet? Engem a parkal a város, én meg a fagyit? Lassan vége az ősznek! Fázom, itt a tél. Ebben az évben talán most eszem utoljára fagyit. Ki kell élvezni minden pillanatát! .... Eszembe jut esti álmom. Nagyon különös!

Pár évvel ezelőtt gondolni se mertem volna, hogy valaha Én naplót fogok írni! És mégis! Hogy miért? Nem is tudom. Talán mert sok bennem a kiírni való, talán mert történeteim, történéseim mások számára tanulságul szolgálhatnak. Az eseményekből erőt meríthetnek, amely erő javukat szolgálja. És ha írásaim mégiscsak semmire sem jók, haszontalan dolgokról szólnak?! Hát bocsájtsa meg nékem az olvasó! Engem csak a jó szándék vezetett.