Mit akarunk?

Sok évvel ezelőtt ismertem egy mankós hajléktalant. Újpest "csövese" volt. Sokan ismerték. Bejárt a környező boltokba, mindenkivel elbeszélgetett. A lángosos lángost adott neki, a drogériás elfordult és hagyta, hogy "ellophasson" egy doboz fogkrémet amiért az autósboltos 500 Ft-ot adott hogy vehessen magának egy doboz cigarettát. Ki-ki a maga módján segített. Így tartották az emberek a "csövest" Én is sokat beszélgettem vele. Cimbinek neveztem, mivel az első mondata mindig - na mi újság cimbikém - volt. A kérdésre aztán mindenki hosszasan beszélt és csak mondta- mondta a magáét. Ő halgatott és meglepő, de rendkívüli bölcsességgel válaszolt. A világ dolgairól naprakész információkkal rendelkezett, otthonosan mozgott a kultúra, a művészetek területén, egyszóval mindenhez hozzá tudott szólni. Mindenben tudott valami jó tanáccsal szolgálni. A beszélgetések folyamán kiderült hogxy jó szakmát tanult, hajdanán volt háza, autója egzisztenciája. Kérdeztem töle, vajon miért él így?
Mert így akarom - válaszolta
Nekem úgy tűnt elégedett az életével és boldog.
-jelen-
Az egyik ismerősöm egész életét felemésztette az Ő és családja anyagi "fennmaradásáért" folytatott harc. Nagy házat épített (hogy majd a gyerekek), szép berendezés, autó, kutya, macska, stb. Most ott ül a feleségével az üres lakásban, száz év hitellel körülvéve. Sohasem utaztak sehová, mert mindig csak az építkezés...
Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek - mondta
Látom rajta, valami emészti belülről. Sosem mosolyog, a feleségével és családjával sokat veszekszik. Búskomor, letört. Boldogtalan.
Már csak az álmai maradtak.
Így akartad? - kérdem tőle

Mi hogy akarjuk??