Mi a pokol?

Bármit választhatsz,
úgyis a poklot választod
Osho, te azt tanítod nekünk, hogy csak lebegjünk a vízben, de az én elmém olyan súlyos, hogy ha lebegni próbálok, akkor úgy érzem menten elmerülök. Így hát inkább pánikszerüen úszom tovább.
A lebegés: egy teljesen új életforma. Te hozzászoktál a küzdelemhez; hozzászoktál ahhoz, hogy az árral szemben úszol. Az ego tápláléka a küzdelem. Ha küzdhetsz valami ellen, akkor az ego remekül érzi magát. De ha nincs küzdelem – az ego egyszerüen elpárolog. Küzdelem nélkül az ego egyszerüen életképtelen. Az indok nem számít, akár világi ügyekért, akár spirituális célokért, de harcolnia kell. Akár másokkal, akár saját magaddal küzdesz, de küzdesz. Akiket világi embereknek nevezel – másokkal viaskodnak. Akiket spirituális embereknek nevezel – önmagukkal harcolnak. De a küzdelem mindkét esetben ugyanaz: az ego tápláléka.
A valóság akkor tárul fel elötted, ha abbahagyod a küzdelmet. Akkor Te is eltünsz, mert küzdelem nélkül az ego rögtön életképtelenné válik. Az egónak állandó pedálozásra van szüksége. Ez pont olyan, mint a biciklizés. Ha nem pedálozol tovább, akkor elöbb-utóbb eldölsz. Egy darabig még gurulsz a korábbi lendülettöl, de aztán hamarosan megállsz, és vége. Az egónak szüksége van az együttmüködésedre – te tartod életben az örökös küzdelemmel, ellenállással.
Amikor azt mondom, hogy lebegj, ezt úgy értem... azért mondom, mert te egy olyan kicsi, ici-pici része vagy csak a kozmosznak, hogy teljesen abszurd dolog párbajra hívnod. Ki ellen harcolsz tulajdonképpen? Minden küzdelem alapvetöen Isten elleni küzdelem, mert körülötted minden Isten. Amikor árral szemben próbálsz úszni, akkor vele viaskodsz. Ha egyszer ö lefelé folyik, a hegyekböl a tengerbe, akkor te ne próbálj felfelé úszni – engedd el magad és menj vele.
Ha el tudod engedni magad, és rábízod magad a folyóra, akkor átalakulsz, kinyílik benned egy teljesen új minöség. Leereszkedik rád valami, ami nem evilági. Te már nem leszel ott; csak egy ür... mérhetetlen ür, egy érzékeny, befogadó ür.
Ha küzdesz – összezsugorodsz. Ha küzdesz, kicsi leszel és kemény. Ha nem küzdesz – feladod magad, kinyílsz, ahogy a lótusz szirmai kinyílnak – akkor csak befogadsz. Emelt fövel elindulsz és együtt mozogsz az élettel, együtt haladsz a folyóval.
Azt mondod: "...azt tanítod nekünk, hogy csak lebegjünk... de ha lebegni próbálok, akkor úgy érzem menten elmerülök." Nagyon jó ha elmerülsz, mert csak az ego merülhet el, te nem. Amikor küzdesz, akkor az egód valójában a legbensö lényed ellen küzd. Elmerülsz... és ha hagyod magad elmerülni, akkor végre képes vagy lebegni, akkor végre tényleg vagy.
Bármit is választasz – az egót választod. Ne válassz; hagyd, hogy az Élet válasszon helyetted, és akkor az ego eltünik. Bármit választasz – a poklot választod. Minden választás a pokolba vezet. Ne válassz. Visszhangozzanak Jézus szavai szívedben: "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod." Legyen meg az ö akarata. Majd ö dönt helyetted.
Te tünj el, merülj el. Tünj el a Létnek e síkjáról, és akkor többé nem vagy emberi; akkor emberfeletti vagy. Akkor az egész életed üdv és boldogság.
Hadd mondjak ehhez egy anekdotát:
Egy szerencsétlen lélek megérkezett a pokol kapujához. Maga Lucifer fogadta és adminisztrálta bejelentkezését:
– Melyik csoportba szeretnél kerülni? – kérdezte baljós kacsintással.
– Hogyhogy melyik csoportba? – kérdezte az újonc.
– Tudod - mondta az Ördög –, számtalan féle kínzókamránk van, és mi lehetövé tesszük az embereknek, hogy maguk válasszanak. Mi hiszünk a demokráciában, mi diktatúra-ellenesek vagyunk, és senki nem sürget. Csak rajtad áll, hogy mit választasz. De egy dolgot ne feledj: a választásod örökre szól – tehát jól gondold meg. Körbevezetlek.
Az Ördög elindult vele, hogy körbejárják a poklot. Az elsö csoportban az emberek sárban fetrengtek, s testüket férgek mardosták, a második csoportban az embereket izzó szigonyokkal szurkálták, a harmadik csoportban kerékbetörték az embereket, stb., stb... és az újonc nagyon el volt keseredve. Aztán az Ördög egyszer egy olyan csoporthoz vezette, ahol mindenki csak heverészve könyökölt és teát szürcsölgetett egy pokolian büdös emésztögödör mellett. "Ez talán nem olyan rossz", gondolta magában az ember.
– Ezt a csoportot választom – mondta Lucifernek.
– Biztos? – kérdezte a Sátán – ne feledd, a választásod örökre, az idök végezetéig szól.
– Igen, igen, ez egész jó lesz nekem – mondta az újonc átkozott.
– Na jó – mondta az ördög – akkor nyomás befelé.
És amint a nyomorult lélek beállt a csoportba, megszólalt egy éles fütty s aztán egy hang:
– Na jól van emberek, vége a szünetnek! Gyerünk vissza a gödörbe fejen állni!
Ha választasz – csak a poklot választhatod. Bármit is választasz, az a pokol lesz. Így hoztad létre a poklot magad körül – választással. Amikor te választasz, akkor megakadályozod Istent, hogy ö válasszon helyetted.