A belső figyelés útja

Mindannyian hallottunk már meditációs technikákról, csakralégzésről, belső utazásról, stb.
Ezek mind csodálatos módszerek, létezik azonban a meditációnak egy olyan formája, melyet bárhol gyakorolhatunk... Tulajdonképpen erről szólt eredetileg a meditáció, s nem a szertartásosságról. A nyugati világ persze ezt már átforgatta és megemésztette párszor.

Térjünk hát vissza a forráshoz!
A meditáció azt jelenti, hogy a jelenben vagyunk. Tudatában vagyunk annak, hogy kik vagyunk, miért vagyunk ott, ahol vagyunk, és miért tesszük azt, amit teszünk. Sőt, tudatában vagyunk a minket körülvevő közvetlen környezetünkben zajló eseményeknek is.
Kérdés: hogy lehet ezt megvalósítani?

Biztosan számtalan imagináció létezik, én azonban a lehető legegyszerűbb módszert találtam ki ennek megvalósítására:

1) Ne csak nézz, láss. Szemed fókuszát vedd le arról, amit nézel, és vedd észre, mi van még a látóteredben, szemed sarkában.
2) Fülelj, milyen hangokat hallasz a külvilágból? Mi az, ami közelebb van, s mi az, ami távolabb?
3) Néhány pillanat elteltével, amikor már elérted ezt a megfigyelő állapotot, vedd észre, hogy minden, amit érzékelsz, a jelenben történik. Ezeknek a történéseknek nincs időbenisége, ott vagy velük ugyanabban a pillanatban, s minden, ami történik, veled és miattad történik.
4) Ha jönnek gondolataid, vizsgáld meg és engedd el őket, hadd menjenek. Ne ragadj le. Figyeld meg, mi történik kívül, s aztán figyeld meg, mi történik belül.
5) Vedd észre, hogy csak a szeretet létezik. Minden, ami történik, egy forrásból fakad, s mi - vagy ki - ennek a közepe?

Egyetlen javaslatom van még: bár autóvezetés közben is nagyon könnyű végezni ezt a gyakorlatot, kezdetben ne ezzel indítsunk ;-)