kristálykoponyák

Utána néztem még egy-két érdekes tudnivalónak:

A kristálykoponyák Atlantiszból valók, mindegyiket egy hatalmas
kristályból hozták létre, az emberi agyra modellálták, és holografikus
adattárak. Külön, külön civilizációkon keresztül úgynevezett gondozók
őrizték, amíg nem jönnek el a megprófétált idők. Az emberi, humán
idővonal és a tejút összes története benne van. Utolsó nagy örzői a
MAya-rok voltak, akik 13 piramist építettek, és amikor eljön az
univerzálisalvilág utolsó ciklusának 13 mennyországa: 2011 október a
piramisok tetejére helyezett szentélyekbe viszik a mostani őrzők, és ez
beinditja a föld összes szent helyenéek kristályenergia hálózatát.

1519-ben a maya 9 pokol ciklusában a spanyol hóditás is azért történt
hogy a Vatikán meg tudja szerezni a koponyákat. Ez az ellenerő azért jött
létre, mert azinka visszaélt a koponyák tudásával. Ezután a 13 koponya el
lett rejtve a föld 13 pontjára. Az örzők tudják mikor jön el az idő, és
hova kell vinniük....

Könyv: Morton, Cris: A kristálykoponyák rejtélye,
minden alapvető információt tartalmaz

MI IS AZ A KRISTÁLYKOPONYA?
Regényszerû kezdettel indulunk, amelyben a XVI. sz. vége és a jelen közt ingázunk néhány fejezet erejéig – ezekben a szerzõ fikciójának vagyunk tanúi, hogyan használják a koponyákat a spanyol konkvisztádorok megérkezése elõtti Amerika indián (maja, tolték, azték, olmék, cserokí) népei. Regényszerû, de dokumentatív fikció arról, hogyan kezdõdhetett a koponyák tudományosan rekonstruálhatatlan rituális szerepe – amelyet a késõbbi felfedezõk, kutatók raktak össze részben tudományosan, régészetileg és hiedelem-történetileg is igazolt, részben pedig spirituális, ezoterikus síkon szerzett információkból. A helyszínek: a Yucatán félsziget egyik azóta lerombolt maja szentélye, részben a mai Mexikóváros.

Az egyes kristálykoponyák egyedi történetérõl is olvasunk a könyvben, elõször is, magáról a kvarcról, mint alapanyagról, amely nem más, mint a szilícium és az oxigén vegyülete, szilícium-dioxid, azaz homok, csak éppen a földkéregben nagy nyomás alatt kristályos formába rendezõdtek elemi részecskéi. Némelyik koponya alapanyaga tökéletesen tiszta kvarc egykristály (azaz egyetlen darabból készített), abszolút átlátszó, mint a víz, mások pedig különbözõ színûek a sok-sokféle ásványi szennyezõdéstõl, a legkülönbözõbb árnyalatúak, rajzolatúak, és olykor zárványok is találhatóak bennük. Vannak másfajta drágakõbõl (pl. ametiszt), vagy kõbõl készült koponyák is, sõt, vannak szoborszerû kõ-tanagrák kristálykoponya kiegészítéssel is. Méretük a természetes emberi koponya méretétõl a néhány centiméteresig terjedhet. Vannak, amelyek az állkapoccsal együtt, egyben ábrázolják a koponyát, vannak, amelyek anélkül. Vannak egészen torz, kidolgozatlan és sérült darabok is. Nagy számban készítettek és készítenek a közelmúltban, illetve napjainkban is kristálykoponyákat.

Keletkezésük vélhetõ ideje szerint sorolja föl Shapiro a tárgyakat, minél régebbi, annál kevésbé lehetséges a pontos datálás. A legrégebbiek és a legrejtélyesebbek több mint háromezer évesnek tûnnek, de egyesek szerint még ennél is sokkal régebbiek. Vannak kevésbé régiek. Felbukkanásuk fõleg Közép- és Dél-Amerika indián társadalmainak felfedezéséhez köthetõ, de a Föld más pontjain is találtak ehhez hasonló koponyákat (pl. Lengyelországban), azon kívül szinte mindegyik kontinensen vannak olyan népek, amelyek mitológiájában valamilyen formában ismerõs a kristálykoponya toposza – ezt késõbb tárgyalja is a szerzõ.

ÕRZÕK ÉS KÉSZÍTÕK
Az elsõ, a nagyközönség elõtt is leginkább ismertté vált kristályfej a Mitchell-Hedges-féle, amelynek már az elõkerülése is különleges körülményeknek köszönhetõ, errõl részletesen ír a szerzõ, részint Frederick Albert Mitchell-Hedges, de fõként leánya: Anna részletes leírásaiból és visszaemlékezéseibõl. A kutató Atlantisz nyomait kereste Belize-ben (akkor: Brit Honduras) és az õserdõben õsi romokat, mint késõbb kiderült, egy kisebb piramis-szentély maradványait találta meg, s e romok között lelte Anna az elsõ koponyát, amelyikhez tartozó állkapcsot késõbb onnan nem messze szintén megtalálták, s így vált egésszé a tárgy. Mindez az 1924. január 1-jei megtalálást követõen igen nagy figyelmet keltett szerte a világon. A maja emléket azóta is sokan és sokféleképp vizsgálták, tudományos és laboratóriumi körülmények között is: egyöntetû megállapítás volt eddig az, hogy nem lehet megmondani, mivel és hogyan készült, olyan tökéletesen sima a felszíne és annyira hibátlan, hogy még elektronmikroszkópos vizsgálattal sem találtak rajta semmilyen egyenetlenséget. Általános a vélekedés, hogy mai eszközökkel sem lehetne ilyen tárgyat elõállítani. Ez persze azonnal megindította a spekulációkat, amelyek voltaképpen a mai napig tartanak.
Ami, az ametiszt koponya leírása és története a következõ. Ezt egy bizonyos Mr. Ramirez hozta át Mexikóból az Egyesült Államokba, és értékesítette. Errõl a koponyáról ezoterikus módon történt információszerzéssel többen egybehangzóan megállapították, hogy egy maja testvériség hagyományozta évezredeken át, és használta különbözõ rituálékra, és 20 000, vagy még annál is több éves.

ET, a holland Joky van Dieten által õrzött koponya a harmadik a sorban. Ez egy füstszínû kvarcból készült koponya. Az õrzõ elmeséli, hogy a bennszülött indiánok egy részének véleménye szerint a plejádiaiaktól (azaz a Hattyú csillagképbõl valóktól) származik. Dieten több más koponyával is rendelkezik, megismerjük a történeteket, hogyan került hozzá, s milyen ezek spirituális hatása.

A továbbiakban Skully és Synergy leírása jön, ezek is a legõsibbek közé tartoznak, autentikus eredetûek, ezek történetét, õrzõik sztoriját és a rájuk gyakorolt hatást is megismerjük. Synergynek kifejezetten erõs gyógyító hatást tulajdonítanak az eléje járulók.

A következõ részben a régi koponyákkal ismerkedünk (a korábban felsoroltak az õsi jelzõvel rendelkeznek – nyilván azért, mert ezeknek a kora vagy rendkívül régi, vagy pedig megállapíthatatlan, éppen tökéletességük miatt). Ebbe a csoportba tartozik a könyv szerint a British Museumból ismert koponya és a másik, a párizsi Musée de l’Homme-ban kiállított darab is. Ebben a részben olvashatunk egy utalást arra, hogy egyes darabok elkészítési ideje az õsi korokban mintegy 120-150, vagy akár 300 évet is kitehetett, azaz ennyi idõ kellett ahhoz a tökéletességhez, amelyikkel némelyik régi koponya rendelkezik, valószínûleg a legfinomabb homokkal, és száraz növényi rostokkal csiszolták a gyémántnál alig kevésbé kemény kvarckristályt – ami mai ésszel szinte felfoghatatlan, s hogy a kellõ minõséget elérjék, ennyi idõ kellett ehhez a mûvelethez. Mindez azonban nem elegendõ magyarázat a Mitchell-Hedges-féle koponyához.
A könyv megismerteti olvasóját a mai koponyákkal és készítõikkel is – jó érzékkel kifogja a szelet a vitorlával: nem hamisítványokról van tehát szó, hanem utánzatokról, a mai kor kristályfejeirõl... Fontos tudni, hogy itt nem másolatokról lesz szó, a mai készítõk ugyanis sajátos, egyedi darabokat „faragnak” vagy „metszenek” – ezek tehát nem kópiái a régieknek, hanem ma létrehozott kristálykoponyák azzal az igénnyel, mint amilyen igénnyel az õsiek és a régiek készültek. Ezekben a manapság készített koponyákban a létrehozásuk gondolata hasonlít az õsi koponyákéra, míg maga a tárgy eredeti – ahogy mondják a szerzõk, az alkotók filozófiáját interpretálva. A manapság készített koponyák mintegy átvehetik az õsi és régi tárgyak „tudását” és energiáit, amikor találkoznak, vagy összeérintik õket. Erre számtalan esetet sorolnak fel a szerzõk saját tapasztalatukból, illetve az õrzõk elbeszéléseibõl.
Az egyik kristálykoponya-készítõ részletesen leírja, mit jelent neki az a végtelen türelem, amivel kell, hogy dolgozzon. A mai eszközökkel is, gyémánthegyû szerszámokkal, elektromos motorral hajtott gépekkel is több, mint 1000 munkaóra egy darab elkészítése, és a legkisebb türelmetlenség a szerszám, vagy, ami még sokkal rosszabb, a kristály eltöréséhez vezet. A kristály, tulajdonságainál, geometriájánál és a benne lévõ feszültségeknél fogva maga határozza meg, hogy milyen irányokat és formákat enged kiadni önmagából a készítõnek, s ez olykor nem anyagi szinten tudatosodik a készítõ elméjében. A készítés is legalább annyira spirituális folyamat, mint a kész koponya energiamezõinek „használata”.

Shapiro egyik kedves kristálykoponyája: a „Portal Luz” is manapság készült, Brazíliában, Minas Gerais államban, Damian Quinn mestertõl. Az egyik új koponya tulajdonosa elmeséli azt, hogy egy mostanság készült koponyát hogyan avatnak be egy õsi sámánrítus alkalmával egy törzsi szertartáson. Korábban is utalt a szerzõ, hogy a mítosz legelterjedtebb formában az indiánok által lakott Amerikákban él, de ezen kívül Afrika, Közép-Ázsia, a buddhista népek és Óceánia népei közt is van, ahol a koponyákhoz kacsolódó mítoszok, vagy töredékeik ismertek. A legtöbb õrzõnek van története sámáni beavatásról, vagy buddhista rítusú felszentelésrõl. A készítõk közt vannak indiánok is, akik e tevékenységüket eredetükkel teljesen összehangzónak, autentikusnak érzik.

SZEMÉLYES ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK
1986-ban tartják az elsõ nemzetközi kristály szimpóziumot Texasban. Shapironak az ottani részvevõkkel való találkozás jelentõs elõrelépést jelent. Meditáció közben a részvevõk körében középre kitett Mitchell-Hedges kristálykoponya felett látja megjelenni a koponya lebegõ, éteri mását, és ekkor tudatosul benne, hogy a koponya különbözõ energiaszinteken képes rezegni, és megjelenni. Késõbb majd leírja, hogy hét, illetve mások szerint 12 ilyen energiaszint van. Shapiro és akkori neje a British Museum vezetõitõl rendkívüli, különleges engedélyt kapott az ott õrzött koponya megérintésére és tapintásos vizsgálatára. Ennek során rendkívüli, elõzõ életi emlékek elevenedtek föl, több is, amelyekben szerzõnk a koponya szolgálatában áll, mint pap, vagy valamilyen más segítõ alakjában. Az energiák ismerõs, meleg érzéseket közvetítettek. Shapiro és neje megosztották egymással élményeiket és egy másik, Mozes-nek nevezett koponya energiamintáival is egyeztették.
Desy Rainbow Shapiro történeteibõl is hasonlóan különös és sajátos élmények sugároznak, de mindjárt az elején megtudjuk azt is, hogy voltaképpen elsõ találkozásukat, és így megismerkedésüket is az egyik koponyának köszönhetik.
A továbbiakban jó néhány nagyon érdekes, különös, meditatív vagy spirituális élményt olvasunk különbözõ személyek elbeszélésében.

Néhány jól használható tanáccsal is szolgálnak a szerzõk, hogyan „dolgozzunk” a koponyákkal:
Miként válasszunk megfelelõ kristálykoponyát?
Hogyan történjék az aktiválás folyamata?
Tapasztalatok arról, hogyan osszuk meg másokkal élményeinket.
Hogyan készítsük elõ találkozásunkat egy õsi vagy egy régi koponyával.
Gyakorlatok a koponya-meditáció során.
Védelmi technikák a koponya által.

ÕSI TRADÍCIÓK?
Világunk tele van ma is misztériumokkal, semmi csodálni való nincs azon, hogy ma is vannak emberek, akikkel együtt él õseik tudása, ami olykor a mai, városi fül és szem számára misztikusnak tûnik. Az Egyesült Államokban élnek indiánok, akik még a mai napig is tartják a tradíciót. Ilyen volt a már elhunyt Tue Medve Fõnök Öregapó, aki cserokí indián volt, szent ember és látnok, s aki rendkívüli tekintélynek örvendett az indiánok és a spirituálisan érintett emberek közt is. Vele közöl egy hosszú interjút Shapiro, amelybõl megtudjuk, hogy a koponyák földön-kívüli eredetûek, és egyfajta „kék sugárzásuk” van. Feladatuk a népek és a fajok közti békesség megteremtése.

Kíváncsi Farkas – don Alejandro Cirillo Perez Oxlaj, a guatemalai Maja Öregek Nemzeti Tanácsának tagja, aki a testületben a kicse majákat képviseli, világutazó, hogy a tizenhárom generáció alatt felhalmozott gyógyító tudását gyakorolja és tanítsa a világban – vele találkoznak szerzõink 2001-ben.
Õ megerõsíti Tue Medvét, és ki is egészíti tanítását:
„– A koponyák közül néhány a maja nemzet tulajdona, s mi, a papok rendelkezünk az elõttük való hódolatról. Ezek a legritkább és a Legszentebb Ajándékai a Fiastyúk Öregatyjainak, akik itt hagyták nekünk ezeket, hogy jobban megismerjük õket, és hogy jobban felnyissuk szemünket a maja tudásra. Itt hagyták, hogy tudjuk: halálunk után újjászületünk ugyanezzel az erõvel, isteni képességekkel, boldogsággal és azonosságban. Befejezzük a Nap Negyedik Körét, a mi maja naptárunk Nagy Számai szerint, a 2012-2013-es évek fordulóján. Ez a Nulla Év. Minden dolog saját értékébe tér vissza, nem lesznek határok, a törvényeket nem adják, és nem veszik. A Kristálykoponyák visszatérnek falvaikba, és beteljesítik küldetésüket…, õk az Idõ Hírvivõi az Örökkévalóságban.”

Tolték és inka források is hasonlóan magyarázzák a koponyák eredetét és üzenetét.

A továbbiakban a koponyákról szóló, fõként ezoterikus kutatásról írnak szerzõink. A kriminológia képalkotó módszerével a Mitchell-Hedges-féle koponyára felrétegzik a lehetséges arcot: egy fiatal és jóképû maja ifjú néz ránk a képrõl – igen szuggesztív. Természetesen a British Museum is vizsgálja a birtokában lévõ koponyát. Prekolumbián idejûnek definiálják.

A koponyáknak titkos kódokkal is léteznek vonatkozásai, Shapiro szerint, így elsõül a Biblia Kódjával igyekszik Shapiro kapcsolatot teremteni igen összetett táblázatok segítségével. Moshe Shak kutató szerint akkordancia van a koponyák és a Biblia Kódja közt, ami egy háromdimenziós mátrix használatával mutatható ki. Különösebbnél különösebb teóriákról olvasunk a következõ fejezetben.
A koponyák, mint információ-felvevõ és tároló egységek.

Speciális „helyek”, ahol dimenziók közti átlépés történhet.

Fénylényekké történõ ugrásszerû (2012. XII. 12-én történõ) átlényegülésünk elõkészítõi és segítõi.
A 13 eredeti koponya egy korábbi civilizáció temetõje – abban az értelemben, hogy minden információ bennük van – bár a 13-ból a többség elveszett (vagy lappang). Ebbõl az egyik bizonyosan a Mitchell-Hedges-féle koponya.

A Dalai Láma szerint kommunikációs csatorna más dimenziókba, komputerek a múltunkról, jelenünkrõl és jövõnkrõl.
Érdekes az a változat is, hogy a Potala Palota (Lhaszában, Tibetben, a Dalai Láma korábbi székhelyén) lett volna az eredeti helye ezeknek a koponyáknak.

A könyv vége felé sokan találkozhatnak önmagukkal és barátaikkal, hiszen a szerzõ ismerteti a magyarországi fesztiválok eseményeit és sok részvevõt név szerint is említ, röviden beszámol a Budapesten tapasztaltakról.

A SZKEPTIKUS EPILÓGJA
A magára valamit is adó, a természettudomány hagyományos tején nevelkedett bölcsész fanyalog, sõt, kiköpi a torkon lecsúszni képtelen „táplálékot”. Azonban annyira ne legyünk válogatósak, mert ezek a koponyák léteznek, ez tény. Valóban van néhány olyan koponya, amelyek keletkezésére nincs magyarázat – legalább is egyelõre. Igaz, hogy mostanában volt olvasható, hogy a fentebb is említett londoni és párizsi koponyákról röntgen-diffrakciós vizsgálattal és más, igen modern eljárásokkal kimutatták, hogy az elõzõ század elsõ felében történt kialakításuk, tehát semmiképp sem õsiek.

Arra is kell gondolnia a jól nevelt szkeptikusnak, hogy nem csak a koponyákat érdemes vizsgálni, hanem az embereket, és az általuk mondottakat is. És akkor fellebben a függöny szemünk elõtt: egy XX. századi mítosz születésének vagyunk tanúi. Annak, hogy az embernek egy dologra van szüksége, ami még a tudásszomjnál is mélyebben gyökerezik a lelkében, s ez a rejtélyekre, a misztikumra való kiéhezettsége. Nemde épp ez a tulajdonságunk az, ami a tudásért való küzdelmünkben energiát ad számunkra? Ami által megszerezzük a valódi tudást? Ha végig tekintünk az emberi tudás történetén, nem azt látjuk, hogy száz és száz tévedésen és csacskaságon kellett átrágjuk magunkat, amíg eljutottunk egy igazi gyöngyszemig? Legyünk azzal tisztában, hogy enélkül nem megy az elõrehaladás.

Ne feledkezzünk el arról, hogy a tudomány által homályban hagyott kérdésekre mindig születnek válaszok. S azok, akik e válaszokat adják, nem feltétlenül törõdnek azzal, hogy mások mit gondolnak e válaszok tudományos kritériumairól, de épp ez a feszültség teremti meg a tudomány motorjának üzemi hõmérsékletét. Indirekt módon ugyan, de ezek az emberek segítenek a szigorú tudományosságnak.

Ideje lenne felvenni a kesztyût és hidat verni a tudomány felõl e tárgykör irányába, mert bár a koponyák rejtélyéhez számtalan ezoterikus-spirituális zöldség tapad, a dologban van valami eddig bizonyosan meg nem magyarázott, amihez öntelt és „tudományoskodó” lekezelés már nem lesz elég.

Kedves Medella egy közös meditációban részt veszel velem is és a cél kristálykoponyával kapcsolatba kerülni én a szívszentélyemben leszek teszek kísérletet a héten rá mit látok. de lehetséges közösen is benne vagy? Anishát nem kérdem mert lett volna lehetősége egy hasonlóra de nem akartja. adott időben történik amikor mindenkinek jó az idő pont

Szia

Van egy kristálymédium, őt kérdezd, de már az is nagyon érdekes ami a főoldalán van cikk.

kristalyintelligencia.hu

Azt tudjátok a föld mélyebb rétegeiben irdatlan nagy kristályok vannak vagyis a bolygó nagy része ilyen kristályból van. A koponyák eltörpülnek eme kristályszerkezetek mellet főleg az energiai hatásokról ha beszélünk olyan dőlési szögben fejtik ki hatásukat. Némely múzeumban van hatalmas kristály próbálj felette lévő helységben lenni.