"Mindenütt megszokott arcok vesznek körül, Elnyűtt helyek, Elnyűtt arcok...
Nagyon korán van még A napi versenyükhöz, Mely a semmibe tart, Sehova sem vezet
S a könnyeik töltik meg az üvegjeiket....
Nincs kifejezés, semmi kifejezés
Elrejtem a fejemet, el akarom fojtani a szomorúságomat..... Nincs holnap, nincs holnap....
Egy kissé mulatságosnak találom, s egy kissé szomorúnak:
Az álmaim, amelyekben haldoklom, a legjobbak, amelyeket valaha álmodtam.
Nehezemre esik elmondani, Hisz' nehezemre esik feldolgozni,
Amikor az emberek körbe-körbe rohangálnak,