Az Ember sokszínű egyéniség

Az ember sokszínű egyéniség.

A viselkedése, hozzáállása az adott helyzetekhez aszerint változik, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a múltban. A tapasztalatok fajtái mindig egy aspektusát fejlesztik ki, melyek az adott helyzetben előtérbe kerülnek.
Bárki elérheti azt a szintet, amikor az aspektusai felett hatalmat tud gyakorolni, megérezve azt, hogy mi rejlik a felszín alatt. Ehhez fontos az önmegismerés, és az önuralom gyakorlása.
Milliónyi szálon futhatnak az események, melyek az életünket alakítják. Vannak közöttük tudatos és tudattalan tényezők. A tudatos irányítása sem könnyű, hát még a tudattalané. Ezek mind az életünk sokszínűségét hivatottak szolgálni.
Ezek a motivációk irányítják gondolatainkat és cselekedetinket, döntéseinket.
Aspektusainkat elképzelhetjük úgy is, hogy egy tükörrel teljesen beborított szobában állunk, ahol minden oldalról csak saját magunkat látjuk. A gondolataink, érzelmeink befolyásolják, hogy magunkat melyik oldalról, és milyennek látjuk, jó vagy ellenérzést vált ki belőlünk. Ha szimpatikus a kép, akkor jó érzéssel tölt el, és szeretjük magunkat. Amikor azonban olyan visszataszítónak látjuk magunkat, hogy szinte rá sem bírunk nézni magunkra, akkor elkezdjük keresni, hogy ki az akit magunk helyett látunk (mert mindenki a saját maga védőügyvédje). Elővesszük a környezetünkben élőket, és azzal azonosítjuk a képet, akivel problémáink vannak, ami sokszor a legközelebbi hozzátartozó is lehet. Aki az adott időszakban legközelebb áll hozzánk, vagy akivel mindennapos kapcsolatban állunk, azt tudjuk legkönnyebben azonosítani önmagunk tükörképének.
A valóságban is ez a tükörszoba bennük létezik, melynek közepén áll a mi Énünk. Most nem a tiszta Felsőbbrendű Énünk, hanem az életek poros útját járó Tapasztaló Én.
Amikor megérezzük ezt, és elfogadjuk a tényt, hogy a Tapasztaló Én egy csodálatos teremtmény, aki felvállalta ezt a nehéz feladatot saját és Teremtője örömére, akkor büszkén elfogadja, hogy az Út során rárakódott tapasztalatok, jó és rossz élmények mögött Ő áll, és a tükörből visszanéző aspektusát szeretettel elfogadja sajátjának. Ha nem nyeri meg a tetszését abban a Jelenben, amikor ezt a vizsgálatot végzi, akkor magához hívhatja, és a szeretetben összeolvadhat vele. Ebben az esetben ennek az aspektusnak a rossz tulajdonságai fénnyé válnak, és csak a tapasztalat marad belőle, ami a Tapasztaló Ént gazdagítja.

Ennek megtapasztalására egy egyszerű módszer áll rendelkezésünkre.
Minden gyakorlatot reggel ébredés után a leghatásosabb elvégezni, amikor még az elme nyugalomban van.
Háton fekve, egyenes gerinccel, csukott szemmel magunkba mélyedünk. Elengedünk minden gondolatot, amit segít néhány mély belégzés orron keresztül, kifújva szájon keresztül.
Kezünket a két mell fölé helyezzük a szívközpont fölé, ami segíti az energia odakoncentrálását.
Ellazulva, tudatunkat a szívközpontba helyezzük, ami a mi Tükörtermünk.
Elképzeljük, hogy ott állunk, és tükrök vesznek körül. Körbenézünk, és megállapodunk annál az képnél, ami a legjobban vonzza tekintetünket. Itt milyennek látjuk magunkat? Ha nem elég kellemesnek, akkor kérdezzük meg magunktól, hogy ezt a képet a környezetünkben ki személyesíti meg nekünk. Szeretet érezzünk az illető iránt, és a kellemetlen képhez is közeledjünk szeretettel, hiszen az Mi vagyunk. Öleljük magunkhoz szeretettel, és a képmásunk átváltozik olyanná, amilyennek látni szeretnénk.
Hogyha nincs ilyen társunk, csak saját magunkat nem tudjuk elfogadni, akkor magunkon gyakoroljuk a szeretetben elfogadást, és a megbocsátást minden téren.
Tudnunk kell, hogy a tapasztalások nem mindig a szépség és a jóság oldalán történnek, de ami végső soron leszűrődik belőlük, az a mi megerősítésünket szolgálja.
Aki mindig csak az élet napos oldalán él, az nem tudja azt sem értékelni, mivel nincs viszonyítási alapja, és mindenképpen kreál magának problémákat, amiket meg tud majd oldani.

A Test:
A Testünk egy csodálatos műalkotása a Teremtőnek.
Legyen az bár szemnek kellemes látvány, vagy „kikezdte az idő vasfoga”.
Az ifjúság és idős kor csak viszonylagos fogalom. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A ifjú még tele van bizalommal, de félelemmel is, hiszen előtte áll még az élet összes megpróbáltatása. Az idős ember javarészt túl van ezeken, és fél a betegségektől, a haláltól.
Isteni időszámítás szerint mindannyian egyidősek vagyunk, csak a tapasztalások más-más időszakában vagyunk. A testünk őrzi a tapasztalásokat, élményeket.
A fizikai test az a részünk, ami a legalacsonyabb rezgésszinten van, ahol minden besűrűsödve létezik, ami az anyagi formát öltött ember alkotóeleme.
Minden testrészünk emlékeket őriz a jelen és előző életeinkből. Az emlékek mibenléte rávetítődik a külső megjelenési formánkra, és az életünk látásmódjára. A legfenségesebb – nagyon régi, és sokaknak mégis új – hír ezzel kapcsolatban, hogy ez a test - bármilyen sűrű rétegek veszik is körül, belül őrzi isteni magját, eredetét. Ez az isteni mag feléleszthető, érzékelhető. Hogyha ezt megérezzük, akkor szinte automatikusan megkezdődik a negatív rétegek fellazulása, és átmentése csupán tapasztalattá.
Minél nagyobb réteget tudunk leválasztani, annál nagyobb teret tudunk betükrözni, és ezzel a lehetőségeinket kitágítani.
Ahhoz, hogy ezt az isteni magot érzékelni tudjuk, el kell fogadni magunkat és másokat olyannak amilyen, és teljes önátadással önmagunkba kell mélyedni.

Szerző: Ismeretlen, lehet, hogy Én.

Ezek régi igazságok, csak új ruhába öltöztek. Elsősorban önmagunkkal kell kezdeni a vizsgálatot, amikor megrekedünk az élet poros útján, vagy ahogy már itt megfogalmazták: „lószarba botlunk”.