A szabad akarat, avagy az Igazság birtoklása

Nem mi birtokoljuk az igazságot, az igazság kell birtokba vegyen minket. Szerintem két fajta ember van, az egyik elképzeli a valóságot és azt is fogja látni, a másik típusú pedig azt látja, amit el sem tud képzelni. Az „arany középút” az ami a legértékesebb dolog a világon. Régebben, ezt alamuszi magalkuvásnak, kompromisszumos gyalázatnak képzeltem. A világ vagy legyen fehér, vagy legyen fekete. De a világ nem fehér és nem fekete, hanem SZÍNES. Az arany pedig az, ami tulajdonképpen tükrözi ezeket a színeket, a maga színe mindig a környezetétől függ. Őseink megértették ezt, és ránk hagyományozták ezt a bölcsességet az arany középút tanácsában. Természetesen, sokan vitatják az arany középút létét, jogosságát. Mindenki szíve joga ez. A gond az, hogy az arany középút teljesen el van torzítva a világban, többnyire egyet jelent a hajlékony megalkuvással.

Mi emberek, többnyire hisszük és nem tudjuk bizonyossággal az igazságot. A hittel egy problémám van. Az emberi megismerés legalsóbb lépcsőjét képezi. A hit, tudás és a bizonyosság az a hármas lépcső mely által megismerhetjük az Univerzumot. A mai kor embere a hit lépcsőjén álldogál és borzalmasan kiszolgáltatott.

Sokunk a számunkra kedvezőtlen előjelű történések, eseménysorozatok, jelenségek stb, mögé hajlamos egy folyamatossággal bíró negatív „valamit” (ördög, oligarcha, háttérhatalom stb.) képzelni. Először is a jelenségeket kell megvizsgálnunk. Teljesen világos, hogy nagy hatalmú érdekcsoportok léteznek, nevezzük akárhogyan is őket. Ám nem lehet mindent rájuk kenni. Ez ugyanis csak egy polarizált társadalmat eredményez, ahol az emberek egy része hisz a másik pedig nem ebben a tézisben. Ennek az eredményét jól láthatjuk. A valósághoz hozzátartozik, hogy a negatív eredőjű energiák csak ott tudnak győzedelmeskedni, ahol a pozitív eredőjű energiák nincsenek megfelelő tömegben, hogy legalább kioltsák azok hatásait. A „teremtő erők” csak ezután bontakozhatnak ki, de azt is észre kell vegyük, hogy a teremtésben pontosan olyan szerepe van a negatív, mint a pozitív eredőjű energiáknak. A lényeg az egyensúly megtalálásában rejlik, ez az ami nagyon megbomlott a mai világban. A mérleg nyelve nagyon eltolódott a destruktív irányba, mégis egyre jobban érzem, hogy ez szükséges. Szükséges ahhoz, hogy megszülethessen valami új, ami átveheti a helyét a mai világnak. Az evolúció az én értelmezésemben, nem egy befejezett folyamat. Számtalan változó adatott a kezünkbe, melyeket mi magunk irányíthatunk, az egészben pont ez a csodálatos: a SZABAD AKARAT. A szabad akarat, viszont túl nagy terhet ró a legtöbbünk nyakába, mintsem hogy élni tudjunk vele. Ezért inkább áthárítjuk a felelősséget másokra, láthatatlan, valós vagy valótlan entitásokra, energiákra. A szabad akarattal nem tud megbirkózni a mai kor embere, mert a szabadságot szabadosságnak, az akaratot pedig önkényes akaratlagosságnak, másokkal való önző, erőszakos, brutális, kényszerítő viselkedésnek és létformának éli meg. Ameddig képtelenek vagyunk felfogni a SZABAD AKARAT jelentőségét, addig képtelenek vagyunk az emberi tudatot átformálni. Addig csak egymást akarjuk formálni, akarattal és erőszakkal. Addig mindenben és mindenkiben csak magunkat tükrözzük, ami tetszik azt elfogadjuk, ami nem azt pedig tűzzel-vassal próbáljuk üldözni. Közben pedig nem vesszük észre, hogy valójában nem is egymással harcolunk, hanem ÖNMAGUNKKAL.

Az emberiség egy újabb evolúciós lépcső előtt áll. Itt pedig látványos lesz az ugrás. Vagy sikerül kompatibilissé válnunk az Élettel, felfogva azt, hogy mindannyian EGYek vagyunk, vagy bukásunk méltó végjátéka lesz ennek az embertelen kornak. Az Élet az, amely nem tűr kompromisszumokat. Az élettel nem lehet játszani, bár a mai kor végtelenül korlátolt humanoidja jelenleg Istent játssza. Nem vesszük észre, hogy a darabot magunk írjuk, és minden megváltozhatna, egy új tudatossággal, azzal az új tudatossággal amely nem is új, nem is régi, hanem egész egyszerűen IDŐTLEN, mert nem található meg az idő emberi fogalmak által ismert és körülhatárolt dimenziójában. Ez a Tudatosság az élet, az Univerzum, a teremtés summázata, összessége. Ebben vagyunk mindnyájan EGYek, és jelenleg ettől menekülünk ezer és ezer irányba. Az emberiség ezt is meg kell tapasztalja. Nem azért, mert így írták meg, hanem azért, mert mi akartuk ezt. Ha létezik a csábító, és egy csábítás, hitvány magyarázat részünkről, hogy ő volt a hibás, mi csak engedtünk a „kísértésnek”. A mai kor embere, a fogyasztói társadalom látszólag agyonliberalizált, de valójában mélységesen diktatórikus és szabadságellenes eszmerendszerében azt magyarázza be magának, hogy ő semmiért sem hibás. A multik, az oligarchák, a „csábítók” a hibásak mindenért. Nincs szabad akaratunk. Ez a legnagyobb hazugság: önmagunknak. VAN SZABAD AKARATUNK A DÖNTÉSRE, csak nem vállaljuk az ezzel járó KÉNYELMETLENSÉGET. Az életet, az alkotást, az Univerzális törvényeket választani a mai kor emberének saját maga hamis tükörképének bűvöletében élve FÁJDALMAT JELENT. A mai kor embere pedig az élvezetekre, az élvezetek általi jutalmazásra van kondicionálva. Ezért van az, hogy a fától az erdőt már régen nem látja. Addig ugyanis, ameddig a halál kultúrájának az orgiáját, melynek részese és aktív szervezője, szereplője az ÉLETTEL és annak valódi gyönyörével, élvezetével azonosítja, addig esélye sincs, a valódi szabadság megtapasztalására. A szabadság nem az, amit erőszakkal teszünk, mások kárára. A szabadság nem az, amikor szabadon kacérkodunk a halállal. A szabadság nem az, amit a mai kor embere azonosít a szabadossággal. A szabadság az, amikor felismerjük, hogy mindannyian EGYek vagyunk, ugyanabból a csillagporból születtünk, ugyanonnan kaptuk a Lelket, és ugyanoda térünk majd vissza egy napon. Tudom, hogy a Lélekben sokan hisznek, sokan pedig nem. Pedig a Lélek, nem hit kérdése: megtapasztalható és tudás valamint bizonyosság szintjén megélhető. A tudomány nem egyenlő a tudással, a tudás pedig még nem azonos a tudatossággal. Ugyanakkor mindhárom EGY és ugyanaz, csak emberi elme darabolta fel őket, és ezzel remekül megosztotta önmagát. Tudás, tudatosság, szabad akarat.

Az igazi szabad akarat, a valódi szabadság gyakorlása.

Írta: Morgó Sapiens