Már nem szamár, még nem ló

Van egy weboldal, ahol véletlenszerűen lehet meditációs témákat kérni. Nekem már sokszor ezt adta ki: már nem szamár, még nem ló.
Nem kellett rajta sokat elmélkednem, mert mostanában minden éppen aktuális kihívásomra rá tudom ezt a címkét húzni.
A legutóbb dolog, amire kaptam, az volt, hogy mélyebben belenéztem, mi is lehet az élet értelme. Nem bölcs gondolkodók könyveiben kerestem a választ, hanem saját magamból és saját átérzésemen keresztül szerettem volna megérteni.
Már túl vagyok azon, hogy a kollektív hitek határozzák meg az én hitemet is, minthogy az élet szenvedés, az élet nehéz, a munka kemény stb. Lázadok ezellen de ez még nem forradalom, mert nem tudom, mi az ami mellett kiállok. Illetve tudni tudom, de még nem az enyém az érzés és még nincs belőle meggyőződés, ezért nem hiteles, elsődlegesen önmagamnak.
Akkor miről is szólhat az élet?
Nem az enyém, konkrétan, hanem egyetemes értelemben maga a létezés.
Biztos, hogy nem arról szól, hogy szenvedjünk, mert akkor nem akarnánk megszületni illetve gyermeket nemzeni ekkora lendülettel. És aki él, elevenen akár eláshatja magát, mert így a lét értéke elsikkad.
Mindig, mindenkiben ott van egy kis remény, hogy eljön a fehér lovas vagy csak egy szimpla fehér ló. Akkor meg miért kell ezt hajtogatni, hinni és élni, hogy az élet kemény, nehéz, hogy meg kell mindenért dolgozni, hogy egyik napról a másikra élünk stb.
Lehetséges elképzelés az is, hogy bábok vagyunk egy óriás játéktábláján, hogy "ahogy esik, úgy puffan" alapon élünk. Vagy mint a hangyák, akiket összetaposunk, de ők rendületlenül az életet szolgálják, csak mi látjuk úgy, hogy igazából a semmiért gürcölnek, mert ki vannak szolgáltatva egy őket eltaposni akaró hatalomnak.
Mégis miért akar ennyire minden élni, miért hajt a holnapért? Mire ez a nagy felhajtás?
Ez nagyon elgondolkodtató, annyira, hogy írni sem igazán tudok róla.
Egyrészt, miért hisszük paradox módon azt, hogy a szenvedésre születtünk, illetve azt, hogy ekkora dolog az élet, és küldetésünk van, nem hiábavaló, véletlen, "megszokott" rendszer ez?
A természetben látható, hogy az tényleg az örömön és a bőségen alapul. A fákra nem hat az emberek hitrendszere szerencsére, ők nem tudják, hogy nem illik nagyra nőni, burjánzani, gazdagon terjeszkedni, ők nem hiszik, hogy azért élnek, hogy szenvedjenek, betegségben nyögdécseljenek, sorvadjanak, meghúzzák magukat stb.
Még nem tudom, mi a következő lépés, hogyan válhatok "lóvá", de megkaptam legalább az utamon a következő mérföldkövet és továbbra is bízom a vezetésben.
Namasté!