Emberi sors
István · 2010. szeptember 13. 07:40
Kategória:
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű!
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb?
Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.
- István blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 752 olvasás
Köszönöm