Megosztókör -Kuthumi - Agrippa Mester: Az Arany Templom Tanításai 1 kapcsán

Ha jól emlékszem szerdán lett felrakva ez az anyag. Nem volt időm vele foglalkozni...
Csütörtökön reggel, mikor a munkahelyemen átöltöztem, hirtelen éles fájdalmat éreztem a bal lapockámba. Mintha becsípődött, begörcsölt volna ott valami, mert onnantól fogva nagyon fájt. A fejem is alig bírtam fordítani, minden mozdulat jajjjgatással járt. Én a Sportkórházba dolgozom. És mivel úgy gondolom, hogy egy diagnózis mindenképpen kell ahhoz,hogy gyógyításba kezdjünk, hát átmentem a rendelőbe megnézetni. VÉLetlenül pont a váll specialistánk rendel csütörtökön…:o)

Azt mondta, ez valószínűleg izom fájdalom, szóval semmi komoly. És mivel tudja, nem szivesen szednék gyógyszert…hát próbáljuk meg anélkül. Menjek gyógytornára.Mit mondjak, a gyógytorna nem sokat ért. A gyógytornász azt mondta, nem érezte, hogy bármi is történt volna, hogy valami vissza akadt, kiugrott stb…amit keleltt volna éreznie.

Az egyik asszisztensnő reikis. Megkezelt. Mondta, hatalmas nagy gyulladást érez.

Nem sokat javított a dolgon.

Aztán skypon Pagottal kezdtünk beszélgetni, és mondtam neki mi történt. Kérdi melyik oldal. MOndom a bal, a női. Azt mondja, be vagy sértődve valamin. A lapocka sértődést jelent. Hát izé…mondtam, az jó lenne, mert akkor meg lenne az ok. De…nem nagyon van, amire én sértődnék. ….És akkor….akkor bevillant, hogy előtte levő nap sejtemlékezet tisztítást csináltam (http://espavo.hu/hanganyagok/j…..tisztitasa )

És a meditáció alatt nagyanyámmal kapcsolatos dolgok jöttek fel. Ez már délután volt. Mármint a beszélgetés Pagottal. Nekem is hihetetlen volt, de mire haza értem, már tudtam mozogni. De mielőtt haza indultam volna kinyomtattam Kuthumi-Agrippa tanításait, ami VÉLetlenül gyermekkori dolgokat hoz fel….Ahogy beleolvastam, éreztem, hogy ezt sem véletlenül most kell elolvasnom.
Szombaton Margánál voltam, és felolvasta nekünk.
Gyermekkoromból sok kép elevenedett meg bennem, nekem amúgy is sok emlékképem van. De most, jött egy kép, amit már valóban a feledés homálya fedett. Az iskolaudvarunk határos volt egy feltehetőleg katonai épülettel, rácsos ablakok voltak rajta. Egyszer orosz katonák jelentek meg a rácsok mögött, és valamiért elkezdték a gombjaikat nekünk ledobálni. Mindenki kapkodta őket....és....és nekem nem sikerült. Nagyon , de nagyon szar érzés volt. A tanító néni, hogy megvigasztaljon, (és hogy fegyelmezzen) azt mond egyet se begyüjtenem. Hatalmas fájdalom volt ez nekem. Nagyon sírtam. A tanítónéni azt mondta, ha jó leszek, és nem foglalkozom a gombokkal,akkor kapok tőle valamit. Hát nem kaptam. Nekem az akkor akkora fájdalom volt....hogy még!
Most, megpróbáltam átérezni, hogy mi is fájt annyira. Az fájt, hogy éreztem azt a korlátot, amit saját magam raktam be magamnak. És ez a korlát a mai napig bennem van. Egy korlát, ami bizonyos dolgoktól elzár. Érzem, hogy értelme, és haszna van...de...hát ember vagyok....és van, hogy fájnak dolgok, pláne gyermekkorban.
És ezt, elmeséltem Margának.Neki azonnal jött, hogy igen, kitűztem magam elé egy célt, hogy amíg azt el nem érem, addig ez a korlát nem oldódik fel. És érzem, hogy igaza van. Meg azt is, hogy ezek a dolgok, hogy napvilágra kerültek...azt mondják, hogy....előbb-után vége lesz ennek az állapotnak.
Mára már semmi baja nincs a lapockámnak....:o)))

Mindezt azért írtam le, mert Kuthumi kérte, hogy beszéljük meg amik feljöttek. Kérhetem, hogy aki még rajtam kívül megcsinálta ezt a medit, az megossza velünk a tapasztalatait?