Érzések - képek magamban magamról
Amidona · 2009. augusztus 3. 11:52
Kategória:
Néha nagyon elveszettnek érzem magam, sehová sem tartozónak, senkihez sem tartozónak. Egyedül hánykolódom a világűrben súlytalanul mint valami bolygó, ami a másik bolygók által keltett vonzások és taszítások hatása alatt utazik össze-vissza, és nem találja a pályát amire ráállhat.
Úgy érzem magam mint valami átutazó, aki nem talál otthont magának.
Van amikor teljesen el tudom engedni ezeket az érzéseket, és ebben az elengedésben minden, bármi ami elér hozzám örömmel tölt el, rámosolygok mindenre, amit elém sodor az élet.
De vannak időszakok, mikor rám nehezedik ez az egész...
- Amidona blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1001 olvasás
Nekem ez nagyon ismerös ,közben bombáznak az energiákal, Szinte magányos farkasnak érzem magam.gyurják ,az agyamat , fizikálisan érzem. Mi lesz még? Hova lyukadunk ki?
Nem tudom, hogy tudja-e egyáltalán valaki. Nem tudom.
Az utóbbi időben minden biztos pontot kihúztak a lábam alól, még olyanokat is, amiről azt hittem, hogy segít a fejlődésemben, és táplál. Most már tényleg fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, hogy mit fogok csinálni, kivel találkozom, kivel nem, már feladtam minden célom, minden tervem. De mindig kiderült, hogy még mindig van valami, amit még el kell engednem.
Sokszor úgy érzem teljesen egyedül maradtam, a meg nem értettségben magam körül, a félreértettségben, vagy az elutasításban. Tudom, hogy senkire sem számíthatok, csakis magamra.
Hidd el, tudom, mit érzel. Hirtelen minden összeomlott körülöttem, nem ismertem magamra. Az emberek körülöttem vannak, de fogalmuk sincs, hogy min megyek keresztül. Még a saját szüleimnek sem. Semmi biztos pontom nincs az életemben, csak a hitem maradt meg: hogy minden okkal történik, és hogy megéri. Meg az, hogy nagyon szeretve vagyok valójában, még akkor is, ha ezt nem érzem olykor. Nagyon magányos lettem én is. Életemben nem éreztem még ilyet. Nálam is mindig van valami, amiről kiderül, hogy el kellene engednem. Mikor végre azt hiszem, hogy sikerült, kiderült, hogy csak körbe-körbe haladok, és néha annyira tud bosszantani, hogy alig haladtam. Fel a fejjel, más is így van...
Köszönöm a biztatást!:)
Tudod igen, pontosan erről van szó. Van néhány barátom, akivel meg tudom beszélni nyíltan, őszintén mindazt ami bennem lejátszódik, és tudják, hogy miről beszélek, mert ők is hasonló dolgokon mennek keresztül. Végtelenül hálás vagyok, hogy vannak.
A szüleimre mindig számíthattam, de a Te esetedhez hasonlóan nekik sincs fogalmuk arról, hogy mi van velem. Szegény anyukám néha látja, hogy van "valami", vagy látom, hogy borzasztóan bántja, hogyha néha szomorúnak lát, de sokszor nem is tudom mit is mondhatnék neki, vagy hol is kezdjem, csak megnyugtatom, hogy ne aggódjon értem, nincs semmi baj.
Úgy látszik valóban meg kell tapasztalnunk a teljes elengedettséget. Biztosan okkal történik minden. Engem is a HIT tud elcsendesíteni, hogy minden úgy van jól, ahogy van, és bízom abban, hogy vezetés alatt állok.
Teljesen együtt érzek Veletek.
Úgy gondolom, sokunkkal történnek hasonló változások mostanság. Az elmúlt fél évben meghatározó dolgok történtek velem is.
A biztosnak látszó dolgok valójában egyszerre köddé váltak, és nagyon nehéz volt az elengedés, de megtörtént, majd folyamatosan kaptam az "ébresztő" pofonokat, és a folyamat még most is tart. Sokszor már úgy gondolom minden simán fog menni, és minden megoldódik, vége, és nincs már mit elengednem....de a mélyben még ott vannak a "lerakódások", amelyeket a felszínre kell hoznom, hogy azután végleg elengedhessem őket.
Igaz, van mellettem egy szerető és támogató Társ, egy nyitott gondolkodású Édesanya, néha ennek ellenére is magányosnak és elhagyatottnak érzem magam...olyankor átfut rajtam az az érzés, hogy a mindeddig történt dolgok az életemben csak azért történtek hogy elengedjem őket?
Valószínűleg tartom, hogy vannak dolgok amiket senki sem érthet meg körülöttünk, mert mindannyian különbözően éljük meg a dolgainkat, az elengedést, és a változásainkat, amelyek a lelkünket mélyen érintik.
Az ad erőt, hogy a fájdalmak ellenére is tudom, hogy ettől jobbá válok, és hogy sikerül megújulnom és nyitottnak maradnom, hogy még inkább ki tudjam sugározni azt a hatalmas szeretetet amit érzek, hogy bennem van.
Valójában soha nem vagyunk egyedül, mindannyian mindig együtt vagyunk :)
Szerencsés vagy, hogy van Társad, aki segít megélni a nehezebb időszakokat. Nekem egyelőre úgy látszik teljesen egyedül kell megvívnom a küzdelmeim. Néha nagyon hiányzik, hogy mellettem legyen valaki, aki megért és segít élni. Persze tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy vigyázó és szerető angyalkarok ölelnek, és ez csodás érzés, és sokszor felölt. De itt a fizikai valóságban tapasztalni ezt a lelki biztonságot nagyon hiányzik néha. Talán ezt a hiány-érzetet kell teljesen elengednem ahhoz, hogy megélhessem a lelki biztonságot itt és most.
Nem szabad elcsüggedni!-Ha elkezdtek kétségbe esetten kapkodni-akkor pont a hited rendül meg!Hiszen mit is ígértek-nekünk"minden megfog változni gyökerestől,hogy az Új beépülése bátrabban megindulhasson!
Mikor láttál olyat,hogy az eddigi romjain Vadonat-új épülhessen! Most van elkezdve a rom-eltakarítás!Ezután fog majd az Új rendszer fel-épülni!"
Mégvalamit-szerintetek ki fogja az Újat fel építeni-hát Mi közösen! Pontosan ezért vállaltuk ezt a mostani leszületést!
Az "égiektől" csak a körülmények-körénkrendezését várhassuk-el.Valamint az útmutatókat!De építeni nekünk kell.Őrizd meg a hited.Sohasem kell kérkedni ki vagyok-mit is tettem-beszélni is csak ha egymásközött vagyunk!Mindenki tegye a dolgát-s-ha mégis megrendül a bizalom,vagy az egyensúly akkor ezután is szólj-kérj a "társaktól" segítséget!
Hisz nekem is mindíg annyi feladat jön le gyógyítani s szerény képességeim szerint tanácsokkal segíteni a "társakat",smindenki mást!
A koldúsnak ugyanolyan önzetlen szeretettel segíts-mint a királynak-hisza lényegben egyenlőek!-Jani
ÉS EZ IGY VAN!!!!!!!!!!!!!!!!! :-)))
Mihalyela