A saját kereszted
István · 2009. szeptember 17. 17:54
Kategória:
Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:
„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.”
„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.
Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.
A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.
„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”
„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus.
Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom. Nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...
- István blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1393 olvasás
Ez mennyire igaz, ma éppen ezen gondolkodtam! Hogy az ember annyira el van foglalva a saját életével, hogy azt hiszi, másoknak gyalog-galopp az élet...
Köszönöm, István, hogy emlékeztettél erre ezzel a kis történettel. Nagyon találó és talált is.
Szeretettel:
Andi
Kedves Andi!
Saját felismerésem, ha mások életét gyalog -galoppnak látom a saját keresztem súlya alatt.az valószínűleg az írígységből indul ki.Ha viszont a saját életemmel vagyok elfoglalva és a legjobbat hozom ki abból ami nekem van, a saját keresztem könnyűvé válik és táncolok vele. Boldog szép napokat kívánok Nauzi-Éva
Köszi, ez nálam nem igaz, nálam nem az irigység a kiindulópont.
Andi
Szia Andi!
Én csak az írígységet említettem, de nagyon őszinte önvizsgálattal, amire többek között a Kuthumi meditációk is tanítanak,a fent említetthez kapcsolódó számtalan tulajdonságot fedezhetünk fel magunkban,ami a jelen valóságunk teremtéséhez segített.Ha ezeket felismerjük, gyöngéden elengedjük, már nem is keresztet cipelünk.
Bocsáss meg ha önérzetedben megsértettelek.
Nem sértettél meg, csak nálam más a kulcs. Kicsit olyan volt, mintha nem csak magadról beszélnél, ezért tartottam fontosnak, hogy tisztázzam: nálam másról van szó.
Andi
Szia nauzi!
Én úgy látom, hogy az, hogy mindenki magából indul ki, a sajátját látja, érzi és a másikét nem, az nem hiba. Az azért van, mert magunkra vettük a fátylat. Persze ettől még természetesen meg vannak azok a tulajdonságaink, amiket említettél, amiket át kell magunkban minősíteni. Kinek mit.
Az, hogy miért az irigységet említetted meg, annak okát csak magadban találod meg. Sok sikert!
Lényegét tekintve ua., én batyuval ismertem a történetet, hogy meg van engedve a pihenő végén, hogy az emberek elcseréljék a batyuikat, és érdekes módon végül mégis mindenki a sajátját viszi tovább!
Én úgy érzem, ez a csodálatos vers illeszkedik ide. Fogadjátok szeretettel:
Szalézi Szent Ferenc:
A TE KERESZTED
Isten örök bölcsessége
ősidőktől fogva
neked szemelte ki
a te keresztedet:
szívéből szakította édes ajándékul.
Mielőtt válladra
bocsátott volna,
szemügyre vette mindent látó fénnyel:
átgondolta isteni értelemmel,
vizsgálta bölcs igazságossággal;
átmelengette szerető karjával,
mindkét kezével
mérte tapintotta,
nehogy milligrammnyival
akár nehezebb,
milliméternyivel
netán nagyobb legyen.
Aztán megáldotta legszentebb
Nevével
és felkente szívének szent
kegyelmével:
átitatta vigasznak olajával –
majd rád nézett
s mérte bátorságodat.
Jajongna a fa a művész keze alatt,
ha beszélni tudna:
a végső éle azonban nem okozhat fájdalmat
annak, ami élettelen.
a te szíved él,
nem csoda, ha belesajog a fájdalomba.
Fogadd el!
Az égből való hát
ez a kereszt és a tied!
Isten különös bizalmának jele
és az Ő mindig könyörülő
szeretetének
alamizsnája: az égbe vezető út jegye.
Nagyon szépen köszönöm.
Mindenki önmaga keresztje. Ezért állítsátok fel keresztjeiteket, és szegezzétek fel rá magatokat.
Te már megtetted nauzi?Az enyém már áll,az bizti :-)))))))
A kereszt kivégzési eszköz volt. A keresztet nem cipelni kell, hanem meghalni rajta. Így már nem is nehéz, csak egy lépés az élet.
Halj meg a halálnak, és szüless meg az ÉLETNEK!
zzz
Igen a "halál" egy formája, csak előtte fel kellett cipelni a kivégzés helyére.
Tehát mindenki a maga keresztjét cipeli.
"...............................csak előtte fel kellett cipelni a kivégzés helyére......"
Atya-gatya !!!! ....hát mit beszéltek itt össze??????? ...Ti hova készültök ? ......a bánat akar kivégzésre menni!! brűűűűűűű
Csak "mindenkinek a maga keresztje"
Részemről ez a vezérfonal.
Meghalni vagy haza menni?
Még rengeteg dolgunk van!
Én elvagyok a saját keresztemmel.