James Redfield - A mennyei látomás - Az új spirituális tudatosság átélése” c. könyvéből

James Redfield - A mennyei látomás - Az új spirituális tudatosság átélése” c. könyvéből

"Emlékezni élményeinkre

Azt hiszem, a transzcendens élmény felismerhető jellegzetességei két szempontból is hasznosak. Először: segítenek a misztikus élmény keresésében. Persze nem előlegben, hiszen a transzcendencia világába lépve az intellektust hátra kell hagynunk, hanem később, amikor meg akarjuk állapítani, hogy valóban áthatoltunk-e erre a tudati szintre.

Másodszor: ezek a jellegzetességek segítenek a transzcendens élményt beépíteni mindennapi életünkbe. A misztikus élmény illékony, ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan kezdődött. Utána is gyakorolnunk kell a rendszeres imádkozást, meditációt vagy mozgást, amely visszaállítja és fokozza a misztikus állapot eufóriáját.

Minden nap fel kell idéznünk, hogyan éreztük magunkat, emlékeztetve magunkat erre a jellegzetességekre, kívánva és elfogadva őket, hogy beépüljenek életünkbe. Később látni fogjuk: mindaddig nem leszünk képesek tökéletesen kivonni magunkat a hatalmi drámákból, sem felhagyni saját manipulációinkkal, amíg belül nincs elég energiánk és biztonságérzetünk. Ezt csak a misztikus élménytől kaphatjuk meg, de utána emlékeznünk kell arra, hogy milyen volt az az érzés, amelyet átéltünk.

Reggel fölkelve emlékeztessük magunkat a transzcendens élmény jellegzetességeire, és igyekezzünk a lehető legközelebb jutni az eredeti tudatállapothoz. Emlékezzünk a könnyűség, az összehangoltság érzésére, a közelségre, az azonosulásra, a belső energia és biztonság áradására. A legfontosabb, hogy az isteni szeretet állapotára emlékezzünk.

Gyakorlással elsajátíthatjuk, hogy felidézzük az érzés emlékét, így töltve fel magunkat szeretettel, ami vezet majd bennünket a nap folyamán.

Ha ez a szeretet megvan, akkor tudhatjuk, hogy nyitottak vagyunk az isteni energia mindig bennünk lévő forrása előtt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sohasem érezzük többé a harag, az irigység vagy a gyűlölet negatív érzését. Csupán annyit jelent, hogy a szeretet nem engedi ezeket elhatalmasodni tudatunkon. Lehetővé teszi, hogy átéljük és elengedjük a negatív érzelmeket, és ismét az energiát adó szeretetre összpontosítsunk.

Emlékeztetnünk kell önmagunkat: csak mi magunk, egyénileg oldhatjuk meg, hogy a transzcendens élmény jellegzetességei beépüljenek mindennapjainkba. A transzcendencia megtapasztalása után szokásunkká kell tennünk, hogy magunk gondoskodunk erről. Ha olyan emberek közelében vagyunk, akik ilyen tudatossággal rendelkeznek, az segít az emlékezésben, de semmi sem pótolhatja azt, amikor tudatosan térünk vissza a forráshoz, abból a célból, hogy az élményt életünk részévé tegyük.

Ha már rendszeresen gyakorolt szokásunkká tettük az energia forrásának nyitva tartását, készen állunk, hogy a tudatosság következő szintjére lépjünk. A véletlenek előfordulásának megszaporodását fogjuk tapasztalni, mert egyre tudatosabban járjuk személyes sorsunk útját."

"A mindennapi beszélgetés spiritualitása

A legtöbb szinkronisztikus üzenet más emberektől érkezik.

A népszerű spirituális mondás szerint ha a tanítvány felkészült, megérkezik a mester.
E gondolat modernebb szavakkal így is megfogalmazható: ha nyitottak és éberek vagyunk, megjelenik valaki, és kimond egy olyan igazságot, amelyre szükségünk van.
Ahhoz, hogy megkapjuk az ilyen információt, mindig járjunk a végére az effajta találkozásnak, természetesen megtéve a szükséges óvintézkedéseket.

Az utak véletlen kereszteződése bármikor előfordulhat, de általában csak akkor történik meg, ha mi magunk hajlandók vagyunk megtenni a kezdő lépést.
Például feltételezzük, hogy intuiciód révén eljutottál egy előadásra, és ott ilyen természetű munkalehetőségre bukkantál. Az előadás után, vacsoránál szintronisztikus találkozásban volt részed magával az előadóval.
És akkor most mi legyen?
Hányszor múlik el ilyen véletlenszerű találkozás úgy, hogy a résztvevőinek semmi hasznuk sincs belőle?
Túl sokszor. Én azonban úgy hiszem: egymás jobb megértésével elérhető, hogy ez a helyzet megváltozzék.
Mivel egyre többen felismerik, hogy az evolúciós folyamat valóságos, egyre fontosabbá válik, hogy igazságainkat közöljük egymással.

Nézzük meg újra a példabeli helyzetet, amelyben ott ülsz a vendéglőben az előadó szomszédságában.
Mivel a találkozás szinkronisztikus eseménye megtörtént, a következő logikus cselekedet kimondani - a lehető legnyíltabb, legteljesebb formában, de semmi módon sem fenyegően - azt, hogy mi történt.
Akár azonnal rá is térhetsz a lényegre: "Ott voltam ma az előadásán, és nagyon érdekesnek találtam, ugyanis éppen azon gondolkodtam, hogy pályát módosítok, és a veszélyeztetett növényfajok megmentése érdekében fogok dolgozni."
Az előadó erre alighanem olyasmit válaszol, amely további útmutatással szolgál, például: "Rendszeresen kiadok egy Botanikai értesítő c. hírlevelet, amelyben mindig közzéteszem az új álláslehetőségeket."
Ezután már nem következhet más, mint hogy szert teszel a hírlevél egy példányára, amely kétségkívül további információkkal szolgál."

"Felemelni másokat

De mi van akkor, ha szinkronisztikus körülmények között találkozunk valakivel, de eleinte nem kerül felszínre semmiféle üzenet - vagy, ami még valószínűbb, az üzenetet a félelem, vagy valamiféle hatalmi dráma leblokkolja?

A legelső, amit tehetünk, hogy belülről megemeljük energiaszintünket, azáltal, hogy a szeretetre, a környezethez való kapcsolatra koncentrálunk.

Ebből a magasabb energiaállapotból friss szemmel tekinthetünk az illetőre, akivel beszélünk.
Ha hatalmi drámával kerülünk szembe, tökéletesen az illetőre összpontosítva mindenekelőtt szeretetet és energiát kell adnunk neki. Ilyenkor spirituális energiát küldünk a felsőbb énjének, ez lehetővé teszi számára, hogy engedjen a hatalmi dráma által megszabott merev viselkedésből.

A misztikus hagyományok szerint ennek különleges módja van. Az emberi arc az összes vonásaival, körvonalaival és árnyékaival nagyon hasonlít a pszichológiai tesztekben használt tintafoltokra. Ennélfogva az arcokon látott kifejezések sokszor a mi belső beállítottságunk tükörképei. Ha saját hatalmi drámánk szerint erőszakos, ostoba vagy felelőtlen embert kell látnunk valakiben, aki csak szembejön, akkor olyanokkal fogunk találkozni. Sőt az, akivel beszélünk, maga is ilyennek fogja érezni magát, talán még fenyegető, ostoba vagy felelőtlen kijelentéseket is tesz, és később úgy emlékszik majd, hogy ebbe a szerepbe kényszerült a beszélgetés során.

Ne feledjük, hogy az univerzum reagál az elvárásainkra. Gondolataink, hiteink, akárcsak az imák, kisugároznak a világba, a környezet pedig igyekszik megadni nekünk mindent, amit kívánunk.
Az tehát a lényeg, hogy energiaszintünk magas legyen, és akaratunk hatalmát pozitív módon használjuk.

De pontosan hogyan valósítható meg ez? Hogyan állíthatjuk az új fókuszt a másik emberre? Mostantól, ha valakinek az arcára nézünk, mire figyeljünk?

A válasz természetesen az, hogy az arc teljességére figyeljünk, és teljes nyitottsággal figyeljünk rá. Amíg beszél, odaadó figyelemmel megpillanthatjuk felsőbb énjét, tágabb tudatának megnyilvánulását.
Különböző vallási hagyományok ezt a gondolatot úgy fejezik ki, hogy a másik ember arcán megpillantjuk a dicsőséget, a Krisztust, a géniuszt. Ha ehhez a felsőbb énhez, a géniuszhoz szólunk, és közben szeretetet sugárzunk, akkor mindegy, milyen szavakat használunk, beszélgetőpartnerünk is átlép a magasabb tudatállapotba - talán életében először tapasztalja meg azt.

Ezt nevezzük mások felemelésének, amelyben immár tudatosan tudunk részt venni.
Úgy hiszem, egyre többen vagyunk olyanok, akik ezt a módszert magasabb, etikai alapállásból alkalmazza.
Évezredek óta tudjuk, milyen fontos, hogy szeressük egymást, és hogy ennek sorsfordító eredménye is lehet.

Most éppen ennek a szeretetnek az átadását, annak sprituális részleteit tanuljuk.

Alapvetően fontos, hogy megértsük: a szeretet nem azt jelenti, hogy mindig kedvesek, mézesmázosak legyünk egymással. Létezik egy pszichológiailag pontosan kürülírt módszer a szeretetre, meghatározott szándékkal és összpontosítással ezt kell alkalmaznunk.

Ha úgy vesszük, ez az etika teljes mértékben önző jellegű, ugyanis ha ezt gyakoroljuk, a többi emberrel való kommunikációtól mindig többet kapunk, mint amennyit befektettünk.
Amikor beszélgetőpartnerünk felemelésére törekszünk, az illető közelebb kerül felsőbb énjéhez, annak bölcsességéhez és céltudatosságához.
Ennek hatására gyakran előfordul, hogy olyan témát, ötletet, gondolatot hoz szóba, amely szinkronisztikus üzenetet hordoz számunkra, esetleg épp egy olyan megoldást, amelyre régóta vártunk.

A módszer további haszna saját energiaszintünk megemelkedése.
Amikor szeretetenergiát adunk másoknak, magunk is a bennünk áradó isteni energia csatornájává válunk - olyanok leszünk, mint a kehely, amely túlcsordul, s így tartalmához más is hozzájuthat.
Ha belső kapcsolatunkat meggyengültnek érezzük, helyreállításának gyakran az a leggyorsabb módja, ha másokat felemelünk.

Mások felemelése csoportban

Mások felemelésének folyamata új minőséget nyerhet, ha csoporthelyzetben végezzük. Képzeljük el, mi történik, ha egy csoport tagjai valamennyien ezt a módszert alkalmazzák. Mindenki a többiek felső énjére összpontosít: a géniuszra, a többiek arcán megjelenő belső fényre, és mindannyian azonnal viszonozzák is ezt.

Ennek a folyamatnak a beindítása csak elhatározás kérdése, és abban a pillanatban elkezdődik, amint a csoport elkezdi a működést. Amikor szót kap az első megszólaló, a többiek mind megkeresik és meg is találják az arcán a felsőbb én megnyilvánulását, és arra összpontosítanak, szeretetet és energiát sugározva neki.
Ennek eredményeképpen az illető érzi a csoport tagjai felől áradó energiát, ettől közérzete javul, intuíciója tisztábbá válik. Ez afféle üvegházhatást kelt a csoporton belül, hiszen az energia hozzáadódik a beszélő saját energiakészletéhez, és felerősödve árad vissza a csoportba, amely így még több energiát tud küldeni neki.
Így az állandó visszacsatolás által halmozódik a csoportenergia.

A módszeres energiahalmozás lehetősége minden embercsoport számára adott.
Erre a jelenségre vonatkozik a bibliai utalás: "ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük".
Voltaképpen az isteni energia forrásával való összekapcsolódás és az energia felerősítése a csoportok létrejöttének valódi célja.
Légyen bár a csoport egyházi gyülekezet vagy munkatársi gárda, ez a módszer hihetetlen mértékben felfokozhatja a benne lévők teremtő erejét.

Az ideális csoportmunka

Képzeljük el, hogy egy ideális csoportban mindenki pontosan tisztában van azzal, hogy milyen energiaszintet lehet elérni.
Amikor a csoport összegyűlik, minden tagja központosítja önmagát, és rákapcsolódik az isteni szeretet és energia belső forrására.
Ráadásul mindegyikük ismeri saját életigazságát, aktuális kérdését, és a szinkronicitásra hangolt, várakozóan nyitott állapotban él.

Amint valaki megszólal, társai tudatosan a beszélő felső énjének kifejeződését keresik az arcán. Ezáltal tudatosan küldenek neki szeretetet és energiát, azzal a szándékkal, hogy felemeljék őt.
Amikor az első beszélő mondanivalója végére ért, az energia természetes módon átirányítódik valaki másra.
A váltás ideje alatt a csoport legtöbb tagja az energiaáram átmeneti csillapodását érzékeli.
Az az ember pedig, aki a következő megszólaló lesz, ihletett állapotba kerül, gondolatok, ötletek áradnak a tudatába.

Természetesen mindannyian sokszor átéltük már ezt. Hirtelen ki kell mondanunk valamit, és ha a csoport összehangoltan működik, alkalmunk is támad a megszólalásra. Az ideális csoportban a többiek megérzik, ki kerül sorra következőnek, és figyelmük fókuszát mindannyian egyszerre őrá irányítják."...