Néha elfáradok
Amidona · 2009. június 30. 11:11
Kategória:
Néha úgy érzem túlvállaltam magam. Néha jó lenne kiszállni, megszűnni, fénnyé válni. Feloldódni a Mindenségben.
Tudom, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, tudom, hogy angyalkarok ölelnek, és vezetnek az utamon. De néha ez kevés vigasz. Mikor nem tudom minek kellene történnie, hogy mi lesz a következő lépés, hogy merre visz az utam.
Úgy tennék, szeretnék, cselekednék, és kapom a pofonokat. "Valóban olyan erős vagy, mint amilyennek hiszed magad? Valóban tudod alkalmazni mindazt, amit megtanultál az elmúlt néhány hónapban? Ilyen könnyen ki lehet billenteni a nyugalmadból, a középpontodból? Valóban elengedtél mindent, amihez kötődtél, ragaszkodtál, birtokolni akartál? Valóban nincs benned más, mint tiszta, feltétel nélküli szeretet?"
Fáradt vagyok
- Amidona blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 840 olvasás
Szia Amidona!
Én új vagyok itt, és nem is ismerlek... de a következő gondolatok jutottak eszembe, mikor olvastam amit írtál:
Ha fáradt vagy, pihenj. Tegyél valami olyat, ami szokatlan. Ne gondolj semmire, ne irányítsd a tudatod, egyszerűen csak tegyél valami "szokatlant", valami spontánt. Hihetetlenül ki tud kapcsolni, főleg, ha elvárásaink vannak magunkkal szemben...
Én úgy hiszem, a "két pont között a legrövidebb út az egyenes" - állítás hamis. Az út nem is kell, hogy rövid legyen, és nem baj, ha nem egyenes! Sokszor épp a ködös ösvények vezetnek minket arra, amerre igazán szerettünk volna menni.
Lehet, hogy most csak okoskodásnak tűnik, amit írok, de én egy ideje így élem az életem. Ha úgy érzem, belefáradtam valamibe, fogom magam és mást teszek. Esetleg máshol teszek valamit. Csak hogy más nézőpontból lássam az életem. Hiszek benne, hogy az angyalok akkor is velem vannak, ha épp "önző módon" semmivel se foglalkozom, és megpróbálok élvezni egy gombóc fagyit séta közben... :-)
Mert ez a lényeg: akkor is teszel, amikor nem akarsz tenni semmit. A lényeg a tiszta szándék...
(megjegyzem: a fagyis séta ritkán megy nekem is, szóval most leírtam, hogy kéne elengednünk magunkat, amikor el akarjuk engedni magunkat.... )
Kedves Amidona!
Írtad, amit éreztél, s engedelmeddel én is azt írom, ami eszembe ötlött, míg olvastalak:)
1. "Mikor nem tudom minek kellene történnie, hogy mi lesz a következő lépés..." - Figyelj oda, mert aki tudni akarja a következő lépést, aki tervezi a jövőt, az MINDIG AZ EGO. Az isteni ÉN a Mostban nem kérdezi, mi lesz ezután. Tudja, hogy bármi lesz is, neki az úgy jó - valójában ez a tudás a HIT. Tudja, hogy nincs mitől félnie, s aki fél, az az Ego..) Mindez arra utal, hogy a szíved mélyén még nem elég erős a hited, az Istenbe, Önmagadba vetett bizodalmad.
2. "Úgy tennék, szeretnék, cselekednék, és kapom a pofonokat" - Kapod a pofonokat, mert nem állsz irányban. Aki nem tud nyugton maradni, tenne, cselekedne, az mindig az Ego. A cselekvési kényszer hátterében pedig aligha nem az a begyökeresedett hit húzódhat meg, hogy: AKI NEM DOLGOZIK, NE IS EGYÉK!!!!! Nem hiszed el, hogy lazíthatsz, hogy van jogod pihenni. Talán ha megtennéd, bűntudatod lenne miatta, vagyis nem hiszed el, hogy megérdemled.
Én is csak azt tudom javasolni, hogy ha fáradt vagy, igenis pihenj, mert megérdemled. És a legfontosabb a régi energiás hiedelemrendszer elengedése - míg pihensz, akár ezen dolgozhatsz is, s máris nem vádolhatod Önmagad semmittevéssel:)
Szeretettel: L.A.
Köszönöm a hozzászólásotokat!
Igen, Ego és elvárások...