Kihívás
Amidona · 2009. április 8. 16:37
Kategória:
Olyan jól indult a mai napom. Tényleg. Reggel megint meditáltam, élveztem a napomat, minden jó volt, elfogadásban voltam, egységben mindennel. De valami délután megint kibillentett. Ismét az a hülye érzés, "hiányzik VALAKI". Valóban hiányzik? Ki hiányzik? Mért hiányzik? Minden rendben van, tudok mindent. Már hiába kérdezgetem az angyalokat, a ji csinghez hiába fordulok. Semmi újat nem mondanak számomra sokszor, csak verik bele a fejembe, azt amit tudok. Hogy vegyek már tudomást arról hogy engedjek el mindent, vetkőzzem le a régi hiedelmeket, és hogy minden ott van előttem, csak meg kell engednem, hogy elérjenek. Tudom.
Mégis elegem van. Mért vagyok képtelen normális életet élni? Mért kell mindig pörögni valami baromságon? Tökmindegy. Minden tökmindegy. Semmi sem számít. Ilyenkor egyszerre akarok röhögni és zokogok magamban. Hogy miééért? Mért nem vagyok képes mindent elengedni. Nem foglalkozni semmivel sem. SEMMIVEL. Csak LENNI. Kitisztítani az agyam mindentől, minden cikázó gondolatomtól, amelyek fájnak, borzasztóan fájnak.
Azon pörögtem ma is, hogy mennyire szélsőséges vagyok, hogy egyik pillanatban a teljes csendemben, teljes egységben vagyok a Mindenséggel, a következő pillanatban pedig a teljes káosz van bennem és az vesz körül. Sokszor saját magam sem tudom elfogadni ezekkel a kilengésekkel, hogy akarom hát, hogy mások elfogadjanak olyannak AMILYEN vagyok??!
Hát nem nevetséges ez az egész küzdelem saját magammal?:)
- Amidona blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 879 olvasás
Nem kedves, nem nevetséges. Sőt csodálatos, hogy ezt megtudtad osztani velünk.
Úgy érzem, nagyon sokat változtál.
Szeretettel ölellek: Viola
Köszönöm. Igen, valóban sokat változtam.
Abban is, hogy régebben ezek a "szenvedések" napokig tartottak, volt hogy hetekig. Újabban van, hogy csak néhány órát, vagy maximum egy-két napot.
Abban is, hogy visszatértem az íráshoz. Régebben nagyon sokat írtam, aztán blokkoltam magamban ezt (sok oka van ennek), de néhány hónapja újra sokat írok, és egyre jobban élvezem. Valamiért mindigis jobban ki tudtam fejezni a gondolataimat ebben a formában, és sokat segít magam megértésében és abban, hogy összegezzek magamban dolgokat.
És abban is sokat változtam, hogy kezdek képessé válni megosztani ezt a sokmindent, ami bennem zajlik másokkal. Tegnap arról beszélgettem egy barátnőmmel, hogy igazából a zárkózottságom abból fakad, hogy ha nem érzem a másik félben a nyitottságot, a befogadást, az őszinte érdeklődést, akkor inkább nem fecsegek, nem megyek bele felszínes beszélgetésekbe, mert az olyan nem őszinte, és felesleges. De igazából az tudatosult bennem tegnap, hogy ez pont az a fórum, ahol hasonló érdeklődésű emberek, valószínűleg elég hasonló folyamatokon mennek keresztül, hasonló "kihívásokkal" küzdenek nap mint nap, és azáltal vagyunk képesek egymásnak segíteni, ha megosztjuk a bennünk zajló folyamatokat, tapasztalatokat. És egyébként is feladatom, hogy felvállaljam magam, a gondolataim, úgyhogy gondoltam nem csak magamnak írom le, hogy mi történik éppen bennem, hanem ide...
Ölellek
Vera
Szia! Nem nevetséges ez a küzdele, inkább nehéz. Köszi,hogy ezt leírtad, mert vagyunk még egy páran aki így éli meg a napokat. Egyébként is úgy éreztem, hogy a tegnapi nap teljesen negatív dolgokat hozott ki az emberekből, nem csak az én környezetemben, másik is ezt tapasztalták. Aztán este elolvastam Tobiás új Shuod-ját és az sokat segített, próbáld meg Te is. Zsuzsa
Szia, tudod olvastam én is még este az új shoud-ot, nekem is segített valamennyire. De csak este, mikor munka után hazamentem voltam képes teljesen lecsendesíteni az elmém. És utána már megint minden jó volt, minden rendben volt.
Dolgozom a Mennyei Akarattal, most éppen az Egyesítő akarattal. Este lefekvés előtt ismét meghallgattam a meditációt, azután elővettem a 4. Tűz kapu aktiválást, ezek még sokat segítettek visszatérnem ismét a középpontba.
Tudod az az érdekes, hogy sokszor tök nyugalommal viselem a káoszt is magamban, és amikor jól figyelek magamra, és még az elején tudatosítom, hogy "kezdődik!!" és még akkor el tudom engedni, akkor gyorsan visszabillenek, csak akkor van a baj, amikor hagyom magam belemenni ebbe a játszmába saját magammal.
Köszönöm a jelzést, hogy nem vagyok egyedül ezzel, mert néha tényleg úgy érzem, hogy "nem vagyok normális", mondjuk valóban nem...:) Na de nem számít!:)
Vera
Nem nevetséges kedves Amidona, de talán csak azért nem találom annak, mert nagyjából ugynezt élem át, hónapok óta:)) És egyre reménykedem, hoyg előbb-utóbb elmúlik. Dolgozom magamon, keményen, úgyhogy egyszer majdcsak meg lesz a gyümölcse.:) Csak ezt tudom ajánlani Neked is.
Szeretettel: L.A.
Persze, én is remélek:) De vajon mi ez az egész? Miért van? Ez az egó játéka, amelyik haldoklik bennünk? Szeretném megérteni...
Szia! Tudod, nagyon együttérző vagyok veled, mert én is "húzós" dolgokon megyek keresztül. Egyszer nyugalom, egyszer meg totális káosz. Csak nálam egy kicsit ,,spéci" a helyzet, mert ugye mindenki a saját félelmein keresztül TISZTUL. Nekem az egyik legnagyobb félelmem az,h gonosz leszek. Na, ne tudd meg,h miket éltem át. Nálam világháború van belül, mert van egy "JÓ" és van egy "ROSSZ" felem, és egész nap vitáznak bennem. Szörnyű. De mindig az ad nekem erőt, hogy a mélység azért van, hogy ellensúlyozza a magasságot, amit megéltem és meg is fogok még. Egyszer fenn, egyszer lenn. Tisztulnia kell mindenkinek. Ahol Árny van, az azt jelenti, hogy Fény van a közelben. :-) Ne legyen bűntudatod, ne hibáztasd magad. Így kell lennie. Van, amit nem érthetünk meg, nem is kell, csak ha majd eljön az ideje. Akármi is történik Veled, legyen az "jó" vagy "rossz" élmény, habár nincsenek ilyen igazi kategóriák, végső soron minden jobb lesz, mert a tapasztalat által mindig több leszel, mindegy, hogy az adott pillanatban milyen előjelű. Kitartás! Nem vagy egyedül...