Magamból, a másiknak adni valamit.

,,– Magamból, a másiknak adni valamit.
És ez miért jó?
Most mindenki megáll egy picit, a szép szemével a távolba tekint, és válaszol Adamus barátjának, miért jó magadból adni a másiknak valamit?
Fogalmazd meg!
Ne csak érezd, mondd is ki!
Ugye, nem is olyan könnyű, pedig úgy dobálóztok ezzel a kijelentéssel, mint kedves gyermekek a gumilabdával.
A válasz: mert szeretem a másikat.
Szeretem a lényét, azt a lényegiséget, aki ő maga.
Szeretem minden porcikáját, minden lélegzetvételét, minden gondolatát és könnycseppjét.
És mit szeretnék valójában, ha így szeretem őt?
Hát őt szeretném, persze, szeretném a lényem egy részét összeérinteni az ő lényével, és így létrehozni közte és köztem egy kapcsolódást!
És miért?
Mert szeretem magamban érezni őt, szeretném őt „magamba húzni”, és nem magam akarom odaadni neki, micsoda hatalmas különbség, drágáim!
Amikor te magadat akarod a másikba beletolni, úgymond, nem közös metszetet hozol létre kettőtök között, hanem beletolod magad belé oly módon, hogy behorpasztod az ő körét azon a ponton, ahol a te köröddel nekimész.
S ha ajándékot adsz, akkor azon a ponton, ahol úgy érezted, beléhatoltál, egy űrt fogsz érezni, mert a másik ebben nem biztos, hogy benne lesz, és ha tegyük fel, te adsz egy ajándékot, és az a másik, az a drága lény ezt nem viszonozza, oda az örömöd, csalódott leszel.
Mert te közös metszettre vágysz vele, és ezt akarod kifejezni ezzel az ajándékkal! No de mi a módja ennek a köztetek létrejövő közös metszetnek, és annak, hogy ez az idővel csak nőttön-nőjön?
Hogy a kettőtöket elválasztó határvonalakat szépen felolvasztjátok egy olyan pont mentén, ahol ti közösek vagytok, ahol ez a határvonal olvadni tud.
Mert amit magadból beletolsz körként az ő körébe, és ő magából belehelyez a tiédbe, az gazdát fog cserélni, úgymond, és ha ez nem egy közösen rezonáló pont köztetek, a lényetek ki fogja dobni magából ezt a részt, mint egy idegen testet.
Akit szeretsz, azzal te szeretnél eggyé válni, a lényét a lényedbe áramoltatni.
S ha te ajándékot adsz és kapsz, akkor csak egy csereüzlet jön létre; ő ad valamit, én meg elfogadok valamit, de ebből így nem lesz közös metszet, kincsem!

Úgy adj, hogy már az adással kapj, és úgy kapj, hogy már a kapás révén adj magadból!
Az igazi ajándék, az maga ez a közös metszet köztetek, amiben te is benne vagy, és a másik is.
S ekkor te már nem ajándékot adsz, hanem megosztod magad a másikkal, amiben te és ő ugyanakkora darabban vagytok jelen. "

Ezek a sorok, számomra teljesen mindegy honnan erednek....igazak,,,,és megszívlelendő mindannyiunknak.
(hasonló a régienergiás :) Osho szemléletéhez)

Forrás : Adamus magyar Dóri féle honlapról.
És most kedves spirituális embertársaim, utálhattok, bolondnak nevezhettek, bárminek aminek jónak tartjátok, de ha Minden Egy akkor ez is Onnan jött...... és én is és te is és ő is és mindenki.

Ölellek benneteket