ESPAVO! hírlevél

Az emberiség fejlődésének mostani korszaka – legalább Atlantisz óta – az elme, vagyis az ember mentálszintjének célzott fejlesztéséről szól a teozófiában és antropozófiában lefektetett, bár lényegében már a védikus tanításokban is ismert korszakolás szerint. Ez a mentális fejlődési/fejlesztési tendencia megújult lendületet nyert az Új Energia, vagyis a Föld felemelkedésének előkészítési fázisában.

Idén nyáron tett külföldi utunkon – rég nem látott barátunknak – „megfontolatlan” ígéretet tettem. Nagyon jól éreztük vele magunkat, és végül azt kérte, hogy újra küldjem el neki a 10 éve felvett Orin-anyagokat a szeretetről – természetesen megígértem…

Kedves Espavo! hírlevélre feliratkozottak!

Fülöp Ricsi vagyok, Szigeti Antal megbízásából küldöm ezt a hírlevelet egy rendezvényről.

"Már csak 2 nap és találkozhatunk Dr Todd Ovokaitys magnetikus lényével, és a tobozmirigy
tónusok erejének segítségével egy magasabb tudatszinten élhetjük a pillanat
teljességét, gyógyulva és még teljesebben kinyílva valódi természetünknek,
a Szeretetnek.

"A csapatunk jelenleg az őssejt-terápiás innovációk területén a vezető
kutatók közé tartozik, engem pedig meghívtak az őssejt-terápián dolgozó

Úgy tűnik, hogy szinte megállíthatatlan a kirakós újabb darabjainak helyére kattanása…

Az ezredforduló környékén a csoportjaimon az egyik kedvenc kérdésem volt, hogy hogyan vehetjük észre, ha az utcán szembejön velünk egy (spirituális) mester? A helyes válasz (ma már nyilvánvalóan) az, hogy sehogy.

Ennek oka, hogy a megfelelő spirituális törvény szerint senki sem láthat az önmaga által elért szintnél magasabbra – vagyis mindenki a saját „koordináta rendszerében” igyekszik értelmezni a jelenségeket – így ránézésre legfeljebb egy másik mester ismerheti fel a „kollégát”.

Új energiának neveztük el – ha egyetlen időpontot akarunk nevesíteni – az 1987. augusztusi Harmonikus Konvergencia óta érkező, a korábbi időszakokhoz képest gyors tempójú változást hozó energiákat. Mint az elmúlt majd’ harminc év alatt tapasztaltuk, ezek kezdték gyors változásra késztetni az emberiséget, és szülőbolygónkat a Földet. Megváltoztatták az eddig érvényes spirituális törvényeket, majd a megjövendölt változási periódus végén 2012. december 21-én (2008 vége után ismét) oktáv-emelkedést hoztak.

Ahogy a tavaszra meghirdetett online kurzus (A harmadik szem gyakorlati használata) menetrendjének megfelelően mélyebben belementünk "A beavatás szertartásai" című Orin-DaBen szeminárium anyagába, újra "feltárult a kincseskamra". Az e hétvégi Kryon/Lee Carroll program emlékeztetője után találjátok Sanaya és Duane (Orin illetve DaBen médiumainak) bevezetőjét A beavatás szertartásaihoz. Egyben újra a figyelmetekbe ajánlom a már említett online kurzust, mint utolérhetetlenül gyors utazást az új energia tanításainak mélyrétegeibe.

Az elmúlt három év relatív "langyos vize" után sűrű, munkás tavasznak - sőt évnek, éveknek(!) nézünk elébe, úgy érzem itt az idő újra komoly belső munkába kezdeni - mindazoknak akik még nem vették fel újra a "fonalat". Az elmúlt három év mindenki számára elégséges kellett, hogy legyen a 2012 végéig beérkezett magas energiák integrálására.

Az év elejei csoportokon – az aktualitások mellett – sokat foglalkoztunk az érzelmi test terápiájával. Ismét rá kellett döbbennem, hogy az asztrálsík természetének metafizikai megértése nélkül valójában az összes e területen dolgozó terápiás módszer már középtávon is kudarcra van ítélve. Pillanatnyi eredmények a jobb terápiák segítségével létrejöhetnek, de amíg valaki nincs tisztában az érzelmi síkon működő káprázatok mibenlétével, nem számíthat tartós jobbulásra.

Michelle Eloff anyagainak csodás megerősítése számomra a következő ima Kathleen McGowan kötetéből A szeretet könyvéből (219-221. o.)

Előzetes tudnivaló, hogy Európában több helyen megtalálható a 11-körös labirintussal körülvett hatszirmú rózsa, melyet Magdolna-rózsának is neveznek. Legismertebb előfordulási helye a chartres-i katedrális Franciaországban.

„Úgy imádkozz, ahogyan tanítottalak; használd a rózsát a Szentlélek jelképéül, mert a Szűzanya közbenjárásával juthatsz el a legkönnyebben az Atyához.

Terv szerint folytatom a felsőbb szintekről leáradó valóságot elfedő tényezők taglalását. A kicsit bonyolult fogalmazás első része azt jelenti – mármint a felsőbb szintekről leáradó valóság – hogy ez a Mennyei Akarat leáradása révén a felsőbb szintek fátyol alatt megjelenő tükörképe. A fátyol alatti világban emellett megjelennek az elkülönült emberek vagy közösségek asztrális és mentális kivetítései is, ezek fizikailag is megjelenő eredményét gyakorlati értelemben fekete mágiának tekinthetjük.

Az elme „hagyományos” használata a fátyol alatti elkülönültségben élő modern ember legmagasabb szintű tevékenysége. A felvilágosodás kora óta fokozódó mértékben érvényesek Descartes szavai „cogito ergo sum” – gondolkodom, tehát vagyok. Az emberiségnek volt néhány évszázada, hogy tökéletesítse, finomítsa gondolkodóképességét, létrehozva így az egóelmét, az alsó egó és az elkülönült elme egységét. Ennek eredményeként alakult ki a verseny, az individualizmus, sőt maga a kapitalizmus.

Amikor az Új Korszakba való belépésre felkészítő 24 hónapos iskola előirányzott anyagaival dolgoztunk, nagy meglepődéssel kellett tudomásul vennem, hogy a fátyol ugyan széles körben használt fogalom, mégsem találtam vele kapcsolatban szinte semmilyen konkrét tanítást. Leginkább annyit tudunk róla, hogy a fátyol alatt az elkülönültség világa, felette az Egy-ség birodalma található.

Az egyik korábbi, kicsit hosszúra nyúlt hírlevélben sok szó esett a meditáció – illetve a meditatív állapotban elérhető energiák – fontosságáról illetve „pótolhatatlanságáról”. Olyasmi ez számunkra, mint a mobiltelefonunknak a töltő – ha nem csatlakozunk fel időnként, kifogy belőlünk az energia. Most egy kicsit tovább lépünk a meditatív technikák elemzésében.

A jelen korszak fő folyamata a Szellem energiájának leáramoltatása az anyagba. Ebben az embereknek kiemelten fontos szerepük van – hiszen mi vagyunk azok a hidak, akik a saját vezetékükön keresztül összekötik eget és földet, szellemet és anyagot. Május elején jött el az ideje a spirituális vezetés részéről egy „jelentősebb reformnak”. A spirituális energiák eddigi kétszintű „leáramoltatási rendszerét” egy lényegesen differenciáltabb és összetettebb – és remélhetőleg sokkal hatékonyabb – szisztéma váltotta fel.

Castanedának tanítója Don Juan valami ilyesmit mond „A csend ereje” harmadik fejezetében: „Mindegyikünkben ott van a csendes tudás, de hihetetlen mennyiségű személyes energiára van szükség ennek szavakba öntéséhez.” Én ugyan már vagy tizenöt éve beszélek személyes energia fontosságáról, illetve arról, hogy a spirituális fejlődés egyik fokmérője a személyes energia, de ennyire tisztán és világosan, mint most, még eddig nem jelent meg előttem, hogy ez az ami sok mostani spirituális törekvőt elválaszt a „jó eredmények elérésétől”.

2012 vége után úgy tűnik a legtöbb spirituális törekvőn ólmos fáradtság vett erőt - ahogy a saját köreimben is észrevettem, mindenki elkönyvelte, hogy nem volt világvége, sőt még harangszó sem. Ezért a legtöbben visszatértek a komfortzónájukba, és úgy folytatták az életüket, mintha mi sem történt volna. elfogytak a látványos közös feladatok, beindult az egyedi kiteljesedés - sajnos elég lassúnak bizonyuló - folyamata, aminek során mindenki önmagán dolgozik elsősorban.

„A Felsőbb Akarat Isten (vagy Minden Létező) egyik aspektusa. Ez az energia mozgó áramlása, amely mindent a magasabb fejlődés irányába visz. Ez a szeretet és a spirituális energiák egy gyengéd árama, amely a létezők minden birodalmában - az ásványi, növényi, állati és emberi szférában egyaránt - a növekedést, életteliséget, és a létezés magasabb rendjét hordozza.

Az idei év spirituális értelemben – a korábbi néhánnyal ellentétben – egész november elejéig csendesen telt. Ennek oka, hogy a planetáris hierarchia a tavaly év végi „csúcsrajáratás” után a Föld küszöbönálló fizikai szintű változásainak tervezésére fókuszált. Évek óta tudjuk már, hogy a Föld 2012-es energiacsúcshoz köthető változásai – az anyag tehetetlensége miatt – 2015-ben kezdődnek, és ez együtt fog járni a Földön létező intézményrendszerek – kormányzatok, gazdaság, egészségügy, stb. – nagyarányú változásaival is.

A csoportjaimon és konzultációimon – de akár magánbeszélgetésekben is – visszatérő téma, hogy „hányszor kell még megcsinálnom ezt vagy azt a meditációt?” Olyan gyakorlók kérdezik ezt tőlem, akiknek életében jelentős változás következett be a meditatív életmód hatására. Ezért bele kellett gondolnom, hogy vajon azok az emberek, akik alkalomszerűen meditálnak – és esetleg még túl jó tapasztalatuk sem volt – mit gondolhatnak a meditációról.

A csoportjaimon úgy látom, hogy még az unásig ismételt spirituális alaptanítások is igen nehezen mennek át a gyakorlatba, a hétköznapi élet mindent átható beidegződöttségei miatt. Ezért olybá tűnik még egyszerűbb és köznapibb módon kell átadni a dolgokat – ezeknél nem mondható, hogy nincs meg a megfelelő „új séma”, mégis csak nagyon keveseknek jut eszébe nap, mint nap használni. Krízishelyzetben esetleg néhányan előveszik, de a mindennapokba „visszaolvadva” újra megfeledkeznek róla.

Avagy mikor árt többet egy terápia, mint amennyit használ?

Elsősorban a viselkedésterápia és az energiagyógyászat vadhajtásairól írok, de remélhetőleg más területek művelői és alanyai is profitálhatnak belőle. Nem kritizálni – és főleg nem leszólni – szeretném a sokak által gyakorolt technikákat, inkább a jobbítás szándéka vezérel már mintegy tizenöt éves terápiás múlttal magam mögött.

Az elménk új módú használata az Új Energia egyik kulcskérdése. Bár sokszor és sokat beszéltem erről, eddig nem lettek írásban lefektetve az alapok. Ezt most pótolnám.

Gyakorlatilag a felvilágosodás korszaka, illetve Descartes „gondolkodom, tehát vagyok” alapvetése óta planetáris szinten is aktuális a mentáltest fejlesztése. Egyéni szinten a mentáltest hatalmas fejlődése ment végbe az elmúlt századokban – hatalmas eredmények születtek. Az elkülönültség bázisán működő elme csúcsteljesítményeket ért el.

A korábbi hírleveleket áttekintve meglepve láttam, hogy az évek során egyszer sem írtam kifejezetten erről a témáról – pedig azt sokszor leírtam, hogy ez az Új Korszak kiemelten fontos kulcsterülete. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért. És visszanézve úgy tűnik, hogy - tulajdonképpen tévesen – ezt sok szempontból „lerágott csontnak” tekintettem. És ezzel kapcsolatban engedtessék most meg nekem egy kis kitérő.

a Buddha születésnapja, a Wesak ünnepe. A tanítás szerint a spirituális világ ilyenkor van a legközelebb a földhöz. Buddha leszáll, és elhozza a magasabb világok áldását mindazokhoz, akik most kérik ezt és hozzá kapcsolódnak. Ez a bölcsesség és a szellemi világosság ünnepe is.

A tegnapi illetve a mai nappal asztrológiai értelemben is belépünk a cselekvés időszakába és az új évkörbe. Az időjárás ugyan még mindig a befelé fordulást támogatja, de energetikailag a belső munkák befejeződése - netán felfüggesztése - után kifelé fordíthatjuk a figyelmünket. Belsőleg elért eredményeinket a külvilágban hasznosítjuk: "ahogy benn, úgy kinn".

A bolygóállások is nagyon támogatják most ezt a kifelé forduló figyelmet, a cselekvést - egyébként maga a korszakváltás is ezt támogatja.

A tél vége nagyon mély belső munkát tartogat már évek óta. Ez az idén is így volt/van, fokozott erővel törnek elő megdolgozatlan karmikus és genetikai lenyomataink. Kozmikus támogatást is kapunk e munkához a most működő asztrológiai konstellációk révén. Március közepétől ugyanakkor indul a "tavaszi pezsgés" - a belső munkában elért eredmények integrálása után új oktávon kezdünk bele a külső munkába

Többek kérésére reagálva egy héttel arrébb toljuk a "Bevezetés a polaritás világának uralásába" ciklus első alkalmát, így az február 15-16-17-én lesz. El lehet jönni csak a péntek délutáni bevezetőre is, szimbolikus 1000 forintos hozzájárulással - délután 5-től. A bevezető részben részletes összefoglalót adok a kurzus céljairól, eszközeiről, várható eredményeiről. Bízom benne, hogy minden résztvevő hiedelmeinek gyökeres változásáról számolhat majd be.

A modern nyugati civilizáció lényegében tagadja, a tudatalattiba száműzi a polaritást. Az egyik legjobb példa erre a születéshez és a halálhoz való viszony. Ami tradícionálisan „családi esemény” volt, a család körében megszületni és életünk végén átmenni, az kórházi osztályok függönyei mögé rejtett, titkos dologgá vált. Nem akarunk tudni a születésről és a halálról, csak örökké élni. A nyugati ember nem akar „rossz” lenni – jelentsen ez számára bármit.

A lélek impulzusainak mind tisztább felismeréseként is megfogalmazhatjuk a mostani időszak kulcsfeladatát. Ahogy az összejöveteleink bevezető mozgása során el szoktam mondani: „A lélek tanulja a sajátjánál alacsonyabb szintek uralását, melynek jelentős és fontos állomása, amikor a lélek a fizikai síkon Isten tudatos társteremtőjévé válik.” Ez az, ami most aktuális – igazából a lélek tudatosságát kell elérnünk, azt, ahogyan a lélek tapasztalja a mi életünket.