Megkülönböztető képesség: közérzeti ezotéria vagy mesterré válás

Az ezredforduló környékén a csoportjaimon az egyik kedvenc kérdésem volt, hogy hogyan vehetjük észre, ha az utcán szembejön velünk egy (spirituális) mester? A helyes válasz (ma már nyilvánvalóan) az, hogy sehogy.

Ennek oka, hogy a megfelelő spirituális törvény szerint senki sem láthat az önmaga által elért szintnél magasabbra – vagyis mindenki a saját „koordináta rendszerében” igyekszik értelmezni a jelenségeket – így ránézésre legfeljebb egy másik mester ismerheti fel a „kollégát”.

Az utóbbi 15-20 év azonban sokat árnyalt az e kérdésre adható válaszon. Természetesen ránézésre továbbra sem ismerhetjük fel a mestert, de megfigyelve a cselekvéseit, a gondolkodásmódját, a reakcióit már sokkal inkább. Tavaly ősszel hat hétvégi napon dolgoztunk az Új korszak Új Emberének minőségeivel – az erre összeállított meditációs ciklus is elérhető.

Számomra tovább finomította a választ a hilozoika (hylozoik.se - néhány anyag magyarul is!), ez az „új-pitagoreánus” iskola. Az általunk „pithagoraszi misztériumiskolaként” ismert ősi tanítás , ami már jóval Pitagorász előtt is létezett, újra és újra felbukkan, Gurdjieff és Ouspensky például elég sokat átvett belőle. A fenti weboldalon publikált modernizált formája nagyon érdekes további adalékokat nyújt. Bár a szerző Lars Adelskogh kétségbe vonja az Új Energia jelenségét – ami szerintem ugyan a spirituális (sőt a fizikai) törvények változásával vitathatatlanul felismerhető – és például az inkarnációk számát illetően is inkább allegorikusnak tekinthetők az általa leírtak, mégis számos korábbról ismert fogalmunkat teljesen új keretbe helyez.

Mára már a spirituális törekvők számára közhelyszerű, hogy a mostani világkorszak a mentáltest fejlesztéséről és tökéletesítéséről szól – míg az előző világkorszak, melyet Atlantisszal és Lemúriával jellemezhetünk, az érzelmi test reakcióképességét fejlesztette ki. A hilozoika elemzi a mentáltest fejlődését ahogy az fókuszálódik a mentálsík hét alsíkja közül az alsó négyen. A legalsó (hetedik) alsíkon fókuszálódó mentáltest gondolkodásmódját „okságinak” nevezi, a hatodikon összpontosulót „elvgondolkodásnak”, az ötödiken dominánsat pedig „perspektivikus gondolkodásnak”. Egy bekezdést bemásolok ide is a hatodik fejezetből – egyébként „A magyarázat” című könyv magyarul is elérhető a megadott címen.

„Amikor a perspektíva-gondolkodás aktiválódik, a mentális burok fokozatosan kiszabadul az emocionális burokkal való összenövéséből. Ez szabaddá teszi a gondolkodást az emocionalitástól való függőségétől, és ez lehetővé teszi a valódi tárgyi ítélőképességet, a józan észt. Amint a mentális burok megszabadult az emocionális buroktól, kezdhet helyette kapcsolódni a kauzális burokhoz. A 47:5-ben [ez a mentálsík ötödik alsíkja] lévő vibrációk a legalacsonyabb mentális vibrációk, amelyek képesek aktivitásra serkenteni a kauzális burkot. A két burok elindít egy kölcsönhatási folyamatot. Szubjektíven az ember ezt úgy veszi észre, hogy egyre fogékonyabbá válik a kauzális tudatfölöttijéből érkező inspirációkra. Ez az emberi birodalomban töltött összes inkarnációjából származó tapasztalatainak tárháza. Ez egy roppant nagy élettapasztalat, amely kezdhet érvényesülni. Amikor, mint Szókratész, elérkezik annak belátásához, hogy az ember (önállóan) semmi olyant nem tud, amit érdemes tudni, megérik az ezoterikai valóságismeret tanulmányozására. Napjainkban, 1875 után, amikor a tudás alapvető részeinek lehetővé vált a publikálása, az ember az ismeretet egy mentális rendszerben kapja, így az értelme kényszeríti őt, hogy elfogadja mint egyedüli tartható munkahipotézist. Valójában az ezoterika kell, hogy az utolsó dolog legyen, amit tanulmányozni fog, miután tesztelt és elvetett minden mást.”

Az ezoterikus buddhizmusban „megkülönböztető képességnek” nevezik a fenti perspektivikus gondolkodást, és az egyik legfőbb elérendő minőségként aposztrofálják. Az idézet elég világosan leírja ennek fontosságát: a mentáltest fókusza az addigi lefelé fordulás helyett – amikor hajlamos összekapcsolódni az érzelmi test alsó (alantas érzelmekkel jellemezhető) alsíkjaival, kezd felfelé, a fátyol fölé, az Egy- ség világára irányulni. Vagyis amikor a mentáltest kiszabadul az elkülönítő érzelmekkel való „összegabalyodottságból”, elszabadul a lefelé, az elkülönültségre fókuszálásból, és ehelyett felfelé, az Egy-ség világára fókuszál, akkor tesz döntő lépést a mesterré válás felé.

Számomra ez szinte kinyilatkoztatás volt, hiszen 10-15 éve már vesszőparipám a megkülönböztető képesség kifejlesztése, a másik oldalról pedig fénytest technikaként már az ezredforduló előtt tanította Orin és DaBen a mentális és az érzelmi test összegabalyodottságának megszüntetését, de ebben az okfejtésben összekapcsolódik e két dolog, sőt ráadásul a mesterré válás zálogaként jelenik meg.

Szóval nem kevesebbről van szó, mint hogy a mostani világkorszakban a mentáltest fejlődésének kikerülhetetlen fázisa az érzelmeink és a gondolataink összefonódása. Hétköznapi értelemben ez olyannyira igaz, hogy a legtöbb ezzel (is) foglalkozó pszichológiai iskola kijelenti, hogy ez az egyetlen lehetséges létmód, vagyis az érzelmeink és a gondolataink legalább részlegesen mindig összegabalyodnak. Ezt bárki megfigyelheti, ha egy traumatikus élményére gondol, és azonnal megjelenik mellette az érzelem – illetve ha felidézzük ezt az adott érzelmet, megjelenik mellette a traumatikus esemény gondolata. Visszatérve témánkhoz: a mesterré válás útján muszáj szétválasztani az érzelmek és a gondolatok összefonódottságát, mert különben nem tudjuk a mentáltest fókuszát a lefelé. az elkülönültség világa felé fordultságból felfelé, az Egy-ség világa felé fordítani. Ami viszont a jó hír, hogy erre már több működő technika is létezik!

A hilozoika szerint a perspektivikus gondolkodást megelőző fejlődési fázis az úgynevezett „elvgondolkodás”, melynek velejárója az automatikus ítélkezés, minden ember, dolog, benyomás besorolása a jó/rossz - tetszik/nem tetszik és a többi kategóriáiba. Az effajta gondolkodásmód kialakulása idején ennek még inkább jótékony és előrevivő hatása van, hiszen a racionális elme információfeldolgozó kapacitása kicsi, így kezdetben segít eligazodni a dolgokon. Mostanra sokaknál azonban inkább gáttá vált, és kártékony megszokássá alakult. Az érzelmi sík alsó részére irányuló fókusz segít fenntartani káprázatok mára igen komplexszé vált rendszerét is – melyekről e fórumon is sok szót ejtettünk.

E hosszúra nyúlt – bár fontosságához képest rövid – bevezető után már elkezdhetünk foglalkozni a címben jelzett témával. Minden korszak spirituális törekvéseinek egyik fő problémája a „spirituális jutalom vagy díj” kérdésköre – és mivel a mostani korszakban relatíve tömegessé vált az ezotéria iránti érdeklődés, e kérdés elméletiből egyre többek számára nagyon is konkréttá válhat. Én is már 2008 vége óta sokszor (vissza)hallom, hogy „Kuthumi nem ezt ígérte”. Bár a magam részéről a spirituális úton nem vagyok nagy ígérgető, mégis ezek szerint a közreadott aktiválásokból sokan csak annyit hallottak meg, hogy „hatalmas spirituális jutalmakban részesültök”. Szó sem volt arról, hogy ki-ki a saját komfortzónája szerint – csak azért mert részt vett néhány meditáción – azonnal az általa elképzelt „mennyországba” kerül, és megvalósul számára az ”örök élet, ingyen sör” ígérete – vagy bármi amit épp ő ki tudott találni. A kereszténységben és az iszlámban egyaránt meglévő mennyország sajnos nagyon mély lenyomatot hagyott a modern ember elméjében. Az elvgondolkodás szintjén mindenki úgy érzi, hogy ő olyan rengeteget szenvedett/dolgozott, hogy ezért feltétlenül örökké tartó jutalomban kell részesülnie. Ez tulajdonképpen a „jó karma” naív szemlélete – ha sokat szenvedtünk egyszer majd jó lesz és az legalább örökké fog tartani. Az egyházak ezt sajnálatos módon még mértéktelenül fel is erősítették. A spirituális mozgalmakon belül különös fellángolása volt ennek 2012 végén, amikor nagyon sokan úgy gondolták, hogy azokat, akik „felemelkedtek” vagyis elértek bizonyos szintet a spirituális fejlődésben, majd elviszik a Fehér Testvériség űrhajói a „Paradicsomba”.

Pedig Kuthumi „spirituális jutalmakról” beszélt, fejlődési lehetőségekről, másrészt sokszor elmondta – ha nem is pont ezekkel a szavakkal – hogy a „jó karma is karma”. Mielőtt átlépünk a másik világba el kell engednünk a jó eredményeinkhez való ragaszkodást is, hogy Maat mérlegén könnyebbek legyünk a tollpihénél. A jutalom tehát nem az, hogy vélt vagy valós jó cselekedeteink eredményeképp teljes komfortban és örökre egy rózsaszín felhőcske széléről lóbáljuk a lábunkat. Átválthatunk az elvgondolkodásból a perspektivikus gondolkodásba, megszabadulhatunk az alsó érzelmi alsíkokra való fókuszálástól, majd felfelé fókuszálva felismerhetjük valódi helyünket az anyagba merült szellem fejlődésének rendszerében – ez pedig megváltoztatja az önmagunkról alkotott képünket is, így többé nem azt tartjuk az Univerzum fő feladatának, hogy fenntartsa a komfortzónánkat. Minél több személyes erőt szerzünk a fejlődésünk során, ebből annál többet kell a világ szolgálására fordítanunk, különben elkanyarodunk a „bal kéz felőli ösvényre” és az elkülönültség csapdájába ragadt fekete mágussá válunk. Ugyanakkor a „világszolgálat” nem egy ál-alázatos gesztus, hanem képességeink legoptimálisabb felhasználása – azok a legjobb „világszolgálók”, akikben fel sem merül, hogy ők nem a saját képességeik fantasztikus kibontakoztatásán dolgoznak.

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen következtetést lehet ebből levonni az egyéni spirituális út irányát illetően? Hogyan léphetünk túl az elvgondolkodáson?

A fentiek szerint egyértelműen zsákutca mindenfajta elkülönülésre, elitizmusra vagy gyűlölködésre irányuló törekvés. Hamis „jó úton vagyok” bizonyosságban tart minden olyan tanítás, ami a komfortzónánk változatlan megtartásában közreműködik – ezt nevezem gyűjtőnéven „közérzeti ezotériának”. Ezek az elvgondolkodás eltorzult eredményeként arról szólnak, hogy minden spirituális tanítás nagyjából egyforma, lényeg, hogy foglalkozzunk a lelkünkkel, de lehetőség szerint úgy, ahogy az számunkra a lehető legkellemesebb és legkényelmesebb. Ezek tulajdonképpen a modern valláshelyettesítők, meggyőznek róla, hogy máris tökéletesek vagyunk és csak annyi a dolgunk, hogy ebben a lehető legjobban érezzük magunkat. És amit az elvgondolkodás szintjén gyakorlatilag lehetetlen megérteni, hogy az „autentikus ösvény tanításai” szinte szó szerint ugyanezt mondják, csak gyökeresen eltérő perspektívára vonatkoztatva – az első esetben állandóságban, a másodikban a változásban lévő alanyra vonatkoztatva. A közérzeti ezotéria a változatlanságot favorizálja, követője olyan összejöveteleken vesz részt, ahol nincs „tér”, ahol semmilyen változást sem várnak tőle. Előszeretettel jár „érdekes” előadásokra, ahol még több számára felesleges információval halmozzák el – pedig már a meglévőkkel sem tud mit kezdeni. Sokszor tanul kétes hatékonyságú (és lehetőleg drága) terápiás vagy gyógyító eljárásokat, melyeket természetesen soha nem fog használni. Mindazonáltal ezek a csoportok sokszor lehetőséget nyújtanak a találkozásra karmikusan összetartozó embereknek.

Amikor valaki elkötelezi magát a saját spirituális fejlődésének többé-kevésbé tudatosan átadja magát a gyors változásnak is. Jó esetben megfogadja Orin tanácsát, mely szerint fejlődhetünk örömben, harc nélkül – de ekkor is viszonylag gyorsan és rendszeresen új kihívásokkal kell szembenéznie életének minden területén. A „szembe jövő” tanítások változatosak (ha nincs az életében egy nagyon leragadt, a többitől fejlődésében elmaradt terület). Az előrehaladásához rendszeresen erős, jól fókuszált spirituális térben tartózkodik – ez legegyszerűbben talán a „transmission”-t alkalmazó vezetett meditációkkal érhető el.(Erről korábban már többször, több helyen írtam.) Ennek során téren és időn túlról relatíve nagy számú emberrel együtt meditál a folyamat forrása, így a meditációt végzők egymást akkor is erőteljesen támogatják, ha nem is tudnak egymásról., és így nagy, akár többszáz fős időn-téren túli csoportok is összejöhetnek. Az ilyen típusú legalább lélekszintű csoportoknak szóló meditációk a spiritualitás „klasszikusai”, melyeket érdemes újra és újra elővenni, függetlenül attól – ha mint például Michelle-nél sokszor – formálisan egy alkalomra készültek. Nagyon sokszor tapasztaltuk már, akár kulcsdátum aktiválásoknál is, hogy a folyamat mélyebb rétegei csak évekkel a javasolt időpont után tárultak fel. Ezen az úton a törekvő folyamatosan dolgozik saját elkülönítő érzelmein, a káprázatok visszaszorításán, az érzelmi és a mentálszint összegabalyodásainak szétválasztásán – e területtel a kiemelten dolgozunk a következő néhány hétben.

Bár a weboldalon nincs sok nyoma, az elmúlt években is rendszeres folyamatos munka zajlik, havi 2-4 hétvégi napon. Általában ezeket csak az érdeklődők számára hirdetem meg, de bármikor lehet csatlakozni, mindig vannak olyanok, akik még csak nemrég csatlakoztak. A témák cserélődnek az adott időszak energiáinak, illetve az érdeklődésnek megfelelően. Tavaly 6-8 alkalommal dolgoztunk az éterek illetve éteri dévák minőségeivel, valamint az Új Korszak Új Emberével. Az idei slágertémának a perspektivikus gondolkodás elérése ígérkezik. Kötetlen formában lehet csatlakozni, általában 6.000 Ft/nap a tarifa, Budapesten vannak az összejövetelek szombaton vagy vasárnap – sok meditációval. Az út főleg kezdetben azért elég „rázós” lehet, a legtöbben gyorsan beleütköznek olyan területekbe, melyek felboríthatják a komfortzónát. Ez így lényegében az elkötelezettség próbakövévé is válhat… Aki viszont kitart és beleszokik, kezdi élvezni az utazást!

Évek óta folytatjuk az Isteni Érhálózat projektjét is, általában a hónap első hétvégéjének valamelyik napján – ennek során a Kárpát-medencébe igyekszünk lehorgonyozni a hosszú távú változást eredményező energiákat.
Az elmúlt 15 év munkájának eredményeként több mint ezer jó minőségű, célzottan kalibrálható magyar nyelvű meditáció áll rendelkezésre a különböző területeken való gyors előrehaladáshoz. Ha szólít a szíved, érdeklődik az elméd, kötelezettségek nélkül érdeklődhetsz: anti@espavo.hu.

2012 után, mivel akkor nem volt „harangszó”, sokak érdeklődése lecsökkent az elkötelezett spirituális fejlődés iránt. A folyamat azonban nem állt le, a 2012 végére a fátyolig leereszkedett energiák beáradása a sűrűbb szférákba továbbra is zajlik, egyre jobban áthatja a fátyol alatti szinteket. Michelle anyagaiban a fizikai síkon várható látványos változásokat 2017-2022 közé teszi. Úgy tűnik, hogy „nem lesz piskóta” – szóval érdemes felkészülni rájuk!

Élvezzétek az utazást!

Anti