Lelkünk börtöne
Rebeka · 2010. szeptember 14. 07:43
Ma kora reggel egy kedves fénytestvéremtől kaptam egy linket.
Jelesül ezt:http://video.xfree.hu/?n=fama2%7C3770a72fd85d6fe7908088342210f575
El kezdtem nézni és elgondolkodtatott, mennyire be zárkóztunk, mennyi sebet sértődést és SZERETNI félést hordozunk még most is!
Gyanakvással, megbotránkozással fogadjuk "idegen" emberek közeledését.
Aztán a közepétől már engednek a szeretet csábításnak.Igaz még félve, bátortalanul, rejtőzködve.
(ahol most én is tartok)
Aztán a végén csodás amilyen nyíltan odaadóan összeölelkeztek az emberek.
Elnézést kérek mindenkitől, mert még most fogalmazódik meg bennem ez az egész , tehát kissé döcögős lesz amit írok.
Már egy ideje nézem, figyelem az embereket, mennyire bezárkóztak és mennyire nyílnak ezek az ölelő lelkek.
Van pár idős ember a közelemben akik elesettek, keveset vagy egyáltalán nincsenek szerető családtagok közelében.Betegek, fájdalmaik vannak.
És bizony gyógyít a szeretet teljes ölelés , egy egy homlokra adott csók.Még agy meleg kézfogás is.
Még is nagyon sokan bezárják magukat lelkük börtönébe és másokat okolnak a szeretetlenségért.
Kíváncsi vagyok ki hogyan látja ezt?
Mit lehetne tenni kicsiben és nagyban e bezártság megszüntetésére?
Kell-e ezt megszüntetni?
Ti hogyan látjátok?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 846 olvasás
Hát asszem te tudod, hogy én mit teszek....:o)))
De azt hiszem, hogy ebben is úgy működik a dolog, hogy magunkkal kezdjük a dolgot. Ha én kitárom a szívemet, ha én nyíltan beszélek, őszintén, a magam hibájáról is.... vagyis "pucéran" állok a másik elé....akkor tud ő is megnyílni én felém. Két süni egymással szemben...hát az nem vezet sehová. Én így látom.
Szia Rebeka!
Igen, én is látom az embereken, ha valami fáj nekik, vagy bántja őket.
Mást nem tudok tenni, tényleg, csak rámosolyogni, ha lehet megérinteni őket. Régebben ez nagyon kifárasztott, mert adni is csak az tud, akinek van elég. Tehát nem együttérezni, hanem átérezni érdemes, ez neki is még jobb ... hiszen Te úgy tudsz adni, hogy közben neked sem lesz kevesebb energiád.
Nem a lelkük börtönében vannak, mert ott szeretet venné őket körbe, hanem az elméjük börtönében.
Ebből kizökkenteni pedig éppen az érzelmek révén lehet bárkit, és a legegyszerűbb módja a nevetés, a zene és a tánc. Vagy bármely kellemes mozgás, ami nem okoz fájdalmat, vagy azonnali fáradtságot. Élményt adni, olyat, amibe belefeledkezik az a szeretett másik ...
Puszi
Zsu
UI: Tudok egy módszert, ami nekem pl. segített, a hajamnál saját magamat húztam ki vele a sárból, de ez már akkor itt reklám lenne.
Drága Zsu!Köszönöm válaszod és engedd meg, hogy egy lehetséges verziót írjak ide válaszul?. Azt hiszem még először a legtöbb embernek el kel jutni odáig, hogy meg különböztesse a lelkét az elméjétől.
Hiszen ha évtizedekig bezárkózva él valaki ott bizony már a lelke az ami szeretetlen, nagyon nagy erőre egészséges személyre van szükség, hogy onnan egy mosolyra vagy érintésre kibujjon.
Talán segítség lehet ha olyan helyzetet kérnénk közös összefogással, hogy megnyilni tudjanak legelőször is önmaguknak.Aztán ha már tudja mi okozza ezt akkor eltud indulni az öngyógyítás útján.
Úgy látom a legnagyobb hiányosság abban van, hogy "nem szoktak" az emberek önmaguk problémáival foglalkozni a meggyógyítás szintjén.
Az amikor már kitudjuk rángatni magunkat a sárból a rezgésszintünk emelkedésének a következménye.
Drága, értem a lelkesedésedet, én is átmentem ezen, mindenkit meg akartam gyógyítani, ha akarta, ha nem. Ez is egy állomás, hogy nem érted, hogy miért alszanak ... nem mintha én már teljesen felébredtem volna, de vannak éber pillanataim.
Az a helyzet, hogy csak akkor tudsz valóban segíteni, ha ő is akarja, ha valamilyen módon elhiszi, hogy van jobb, hogy lehet ennél jobb, ahogyan ő él és tenni is szeretne ezért. Enélkül marad a mosoly és az ölelés, a szeretetteli elfogadás.
Mindig gondolj bele, hogy kinek könnyebb segíteni a kútba esettek közül, aki már legalább felnéz és elkapja a kötelet, vagy aki meg sem hallja, hogy van valaki ott fenn és segíteni szeretne neki.
Közben azok, akik pontosan Téged és csak Rád várnak, csak várnak és várnak ...
Pusz és ölelés
Zsu
Én soha nem gyógyítottam esetleg az odafigyelésemmel segítettem megkeresni a "betegség"forrását.
Gondoltam ennyit leírnék magamról
És kérlek olvasd csak el mégegyszer?:Talán segítség lehet ha olyan helyzetet kérnénk közös összefogással, hogy megnyilni tudjanak legelőször is önmaguknak.Aztán ha már tudja mi okozza ezt akkor eltud indulni az öngyógyítás útján.
Köszönöm.
Kedves!
Szerintem fogsz!
Keresed, hogy hogyan ... igen valami ilyesmit gondolok én is, hogy lehetőség van olyan "energia-tereket", biztonságos és félelem-mentes tereket létrehozni közösen, ahová a gyógyulni vágyó ha belép, gyógyul.
Ezt Jézus egyedül meg tudta tenni, akkora erő volt benne. Soha nem gyógyított, mert mit is mondott: "Ha hiszel Bennem(itt az Atyában/Szellemben stb. értendő), meggyógyulsz." Bocsi, ha nem pontos. Tehát ő sem úgy gyógyított, hogy semmit sem kellett "tenni érte" a gyógyulni vágyónak.
Új Energiásan kifejezve - miket írok - ez azt jelenti, hogy hiszel önmagadban, az isteni énedben, az ÉN VAGYOK-ban, hogy képes téged újraalkotni ebben a biztonságos térben, amiben "velem most együtt vagy". Igen, a JELENBEN, a MOSTBAN minden lehetséges, a tökéletes gyógyulás és a fizikai feltámadás is.
Puszi
Zsu
Drága Zsu!
Igen keresem a hogyant.Hiszen mi itt ezek szerint mind gyógyítunk.A szombati horgonyzás is olyan gyógyítás amit nem kért senki!
Ez amit leírtál egyáltalán nem áll távol tőlem.Hiszen a munkámat is úgy kerestem, hogy többnyire hasznára lehessek az embereknek.Szociális segítő a pontos megnevezése.
Kíváncsi lennék amikor a 85 éves deréktól béna néni láttán aknek már a farkcsontja is kilátszik a felfekvés következtében, akárnád-e, hogy minél hamarabb történjen az önmagunk gyógyítása?
Tudod soha nem a megfázást vagy a rákot akartam gyógyítani hanem megmutatni az embereknek:ha rendeezik az életüket, visszamenőleg akkor nincs rák, meg ilyen olyan nyavaja.
Aztán ha jól emlékszem az is feladataink egyike, hogy az utánunk jövőknek már ne kelljen évekig küszködni mire rájön hogyan emelkedhet fel a sárból.
Eehez keresnék én társakat.
Lelkednek te vagy a börtöne senki más nem lehet hisz: életerősen teszed a sorsodat ki mer beleszólni hogy azt nem szabad mert öregkorodra egyedül maradsz ha ezt az utat folytatod NEM HALLLGATSZ SENKIRE HISZ TE MINDENT TUDSZ fiatalon nem tanulsz mások félresikerült életéből volt szeretetfeléd amit kaptál másoktól igen figyelembe vetted ezt NEM mert ha igen akkor nem élnél így öregen elesetten (hegyekben hortad az anyagi dolgaidat a semmire önzésedre).
Igen ha végre mindenki elfogadja nincs MAGÁNÜGY akkor lesz valami változás mert minden cselekeded vagy gondolatod kihat mindenkire (csak erről nem szabad beszélni sem szót fogadni ha valaki beleszól az életedbe idejekorán)
Azt hiszem pont ezt írtam, hogy bezártuk magunkat.Nem kívűl keresem a gonoszt aki ezt teszi velem.
Komolyan kíváncsi lennék Te hogyan élsz majd 20év múlva?
Ne bele szóljon valaki az életembe!Példát KÉPET mutasson, ne képmutató legyen!
Még azt sem tartom szörnyűségesnek, hoigy valaki szereti annyira magát, hogy kényelmessé tegye az életét.
Ha már ÉN vagyok Te vagy van különlét is az egységben!
Az lenne a fontos, hogy úgy éljen, gondolkozzon mindenki, hogy azzal a közösségnek hasznára váljon.
Szerintem ha egy ember lenne aki mindenkinek megmondaná mi a helyes fölöslegessé válna ez a földi LÉT.
Hiszen pontosan a sokszínűsége és a különböző tapasztalások összessége adja a létjogot.
Ha el marad az alá/fölé rendeltség, mindenki egyformán fontos lesz a másiknak:tehát egységbe rendeződik az egyén,
nekem ez hozná a változást.