Hitel visszafizetési moratóriumot Magyarországnak!!!

Az energia már nem zavar , felül tudok emelkedni rajta, és átminősíteni .
A felülemelkedés után ,ránézve, tenni akaró, a változást vágyó embereket érzékeltem, a maguk tudatszintjén, és pszichológiai szintjén megnyilvánulni. De akarnak valamit.
És az energetikát amit éreztél talán olyanok akik már meggyógyították a sérelmeket magukban ,megváltoztathatnák.

"Sok esetben használnod kell majd a bölcsességedet, hogy nyugodt maradj, hogy visszalépj, és megfigyeld, hogy mi zajlik körülötted, és kivárd a továbblépésre alkalmas pillanatot, hogy úgyszólván bedobd a macskát a galambok közé. Más alkalmakkor Te leszel a macska a galambok között, amikor a bölcsességed azt fogja kívánni, hogy ezt a szerepet játszd el."

"A bölcsesség a feltétel nélküli szeretet egyik aspektusa. A bölcs az, aki pontosan tudja, hogy mikor cselekedjen, és sohasem reagál éretlenül, és ezen e szó mindkét aspektusát értem. Az általam hivatkozott éretlenség az éretlenség pszichológiai szinten, és spirituális szinten."

http://espavo.hu/olvasnivalok/michelle-eloff-080307-kuthumi-213-napejegy...

Kösz Zsu azt hiszem, tömören ez a lényeg:

"Ne az embert nézd a negatív gondolataival, hanem a csapdát, amiben vergődik."

Adjunk minden percben hálát, hogy tudjuk.... amit tudunk.
Ölelés nektek, tegyük össze amit tudunk...Mi kell ahhoz, hogy a mentális síkról, megjelenjen a fizikaiban az a sok csoda amit szeretnénk ? Jelen esetben.
Szerintetek?

Engem sem zavar az energia. Figyelmeztet. Mert....én érző vagyok. Nekem nem képekben, szavakban jön a tanítás, hanem így. Megfigyelem, hogy mi milyen érzést vált ki, és...ennek megfelelően cselekszem. És hálás vagyok a legszarabb érzésnek is....mert a segitéségemre van.

Egyébként a felhívásról....meg az jött, hogy bárhogy is van....de a felszínre hoz egy csomó dolgot. És tisztító hatása van.

Hála az égnek :) , mert ... én is ten-ni... akarnék , mert már olyan spirik vagyunk és olyan felemelkedettek, hogy amit nem látunk azt hisszük nincs :)
Ezért kérdeztem :
"Mi kell ahhoz, hogy a mentális síkról, megjelenjen a fizikaiban az a sok csoda amit szeretnénk ? Jelen esetben."
Vagy maradjunk megint csak az életünk megfigyelői ?
Nagyon jól jönne ám ez sokaknak :)
Asszem nem szeretnék azoknak az indiaiaknak a helyzetébe jutni, akik ott ülnek a sárban és megfigyelnek.... mert erre programozták őket.:)
És semmi nemű eröszaknak sem vagyok a híve ,meg forradalomnak sem mint akiket erre programoztak :)
Világomban nekem is minden rendben van, akkor már két elkülönült világ rendben :)
És a Közös ég alatti világ ? Ott mi a dolgunk ?
Megfigyelni más világát ? Nem venni részt benne?
Ötlet ?
Most megnézem a Mózes kód c filmet, hátha okosabb leszek.
Ámen

Élj MAGyarként. Te. És beszélj MAGyarként. Te.
Ennyi elegendő.
Szerintem.

Nem tudom marga!Komolyan elgondolkodtató,ha nevezhetem így.
Az amit észrevettem s tapasztaltam és ez egyéni,hogy a saját életemben már megjelennek olyan helyzetek,mikor cselekedhetek és tehetek valamit, a szerint,ami eddig beintegrálódott.Nem állok tehetetlenül s bátortalanul az elém tárulkozó olyan nemű helyzetekben,aminek régebben vissza húzódó megfigyelője voltam csak....és persze nem erőszakkal oldani meg vagy olyan módon fellépni valamiért.
Hogy közösen?Fogalmam sincs.Nem várom,mint a sült galambot,de talán az is megjön,.ha többen készen állunk.Vagy nem jól érzem?

Nahát beugrott valami!Strandon voltunk a Balatonon.Lehet köze nem lesz az egészhez...!Szóval ültem és egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy egy nő sikítozva futkos a vízben és őrjöngve üvölti a gyermeke nevét.Talán /Bogika/,azt kiabálta folyton,mind1.Tehetetlenül futkosott a vízben és mindenki dermedten figyelte.Én is.Aztán üvöltve könyörgött az embereknek ,hogy :kérem segítsenek keresni a kislányom.Kétségbeejtő volt,futkosott rajtam a hideg és ekkor ugrottam fel.Befutottam a vízbe,de még mindig mindenki tehetetlenül figyelte az anya őrjöngését,legalábbis a vízben.Amikor beértem már én is kiabáltam az embereknek,hogy keressék a kislányt és közben pásztáztam a vizet a szememmel és lábaimmal is.5 éves,kék fürdőruha ,kislány....már én is kiabálva ismételtem és folyamatosan mászkáltam.Meghűlt szinte a levegő az emberek nem tudták mit tegyenek.Igazából én sem,de végre megérkezett a mentős és ekkor már megfogtuk egymás kezét és haladtunk előre,keresve a kicsit a vízben.Ekkor már mindenki csatlakozott.Képzeljétek én meg kértem Kuthumit segítsen :-)),annyira jött magától egyszerűen nem is gondolkodtam rajta.
Hála ,pár lépés után a partról kiabáltak,hogy meg van a kislány.Wc-én volt.:-)
A lényeg,hogy tudtam cselekedni kell és éreztem ,hogy mások is tudják,de azt nem,hogy hogyan.
Örültem magamnak,hogy szinte azonnal ott voltam,készen arra,hogy tegyem ,amit tennem kell.Én azt hittem,mikor indultam a vízbe akkor mindenki jön majd a partról.De nem.Csak felálltak a törölközőjükről és kíváncsian figyeltek,mi fog történni,pontosan éreztem.
Viszont az embereket olyannyira lehúzta ez az energia,hogy némán és csendesen kifelé vonult mindenki a vízből ezek után.Jó ideig nagy csend volt a strandon,meglepően csend.Onnantól azt vettem észre,hogy mindenki sokkal jobban figyelt a gyermekeire.
Szóval lehet nem igazán ide kívánkozott ez az eset,de ez egyéni megtapasztalásom arra,hogy képes vagyok nyújtani a kezem a tettekben is,mindig és mindenkor,tudom.Már nem félek attól,hogy mit szólnak mások,hogy hogyan cselekszem.
Azt hiszem,akik ezt átélték,azok mind megtapasztalhattak valamit egyéni szinten is.
Hozzáteszem,hogy ámulatba ejtően éreztem az anyát,átéltem teljesen,amit ő élt meg akkor érzelmileg.
No mind1,ezt amúgy is leakartam nektek írni 1x.

Köszönöm, köszönjük a történetedet!
Átéreztem minden percét!
Velem is történt gyermekkoromban egy nagyon megrázó eset, ami aztán elindította, bennem, hogy soha ne tegyek úgy ahogy ott velem tették!
Tízéves lehettem, lementem játszani a közeli játszótérre, éppen felújították, nem volt hinta!
Bátornak és erősnek éreztem magam, egy olyan dolog kipróbálásához, melyet mindig irigyeltem azoktól akik, merték. A barátaim nem voltak a közelben, néhány anyuka ült a padon őrizve kicsinyét! Felkapaszkodtam a hinta állványára, beakasztottam a lábaimat, a felső oszlopba és lassan leereszkedtem, hogy fejjel lefelé lógjak, de jajj, a cipőm megcsúszott nem tartott stabilan a lábam, és lezuhantam fejjel lefelé! Hatalmas ütés érte a fejemet, és a koponyám felrepedt, valamennyi időre elveszíthettem az eszméletem is mert kótyagosan feküdtem ömlő vértócsában! Sírni kezdtem és néztem kétségbeesve az engem nézőket. Senki nem jött oda segíteni! Nagy nehezen felálltam zokogva elindultam haza, továbbra is ömlött a fejemből a vér...
Az emberek döbbenten álltak félre, de nem tettek semmit, amikor hazaértem, és becsengettem édesanyámnak már visítottam a fájdalomtól amit a lelkem érzett,el se tudtam mondani mi történt, az sokkolt, ahogy az emberek viselkedtek, leblokkolva!
Tizenhat öltéssel varrták össze a fejem!
Akkor határoztam el sose megyek el senki mellett aki segítségre szorul! Nem akarom, hogy azt érezze amit, én akkor!
Volt egyszer egy nagyon kemény eset, később gondoltam bele a veszélyébe, de akkor ott, semmi nem számított csak a kislány...
Budapesten történt, miután elvittem a fiam edzésre, gondoltam elintézek egy két dolgot, visszaültem az autómba, a következő lámpánál pirosat kaptunk, a közeli buszmegállóban, kétségbeesett gyerek visítás, "Apa, ne!!!!!! Két férfi kezükben kés, egymás felé kaszabolnak, az emberek közömbös arccal nézik a műsort, a kislány próbálta elhúzni dühöngő apukáját, zokogott... segítségért esedezve nézte az embereket!
Nem gondolkoztam, kipattantam az autóból a két férfi közé vetettem magam!
" Mit csinálnak itt! Nem hagyják abba azonnal!" A meglepetés ereje, hatott, mintha hirtelen kijózanodtak volna. A kislánynak sikerült elhúznia az apját, a másik férfi elment a az ellenkező irányba, a tömeg pedig visszasüllyedt saját elméjébe! Én pedig mint aki jól végezte dolgát visszaültem az autóba! De még percekig remegtem.
Persze volt eset, amikor rosszul sült el nagy segíteni akarásom, az utcában az egyik idős néni zokogott, hangosan egy férfi üvöltözött vele, kihallatszott a nyitott ablakon!
Becsöngettem, kiabáltam, segíthetek, csend lett!
Másnap a néni átszólt ne avatkozzak az életükbe, a fia üvöltözött vele, ő már megszokta,
a férje is üvöltött míg élt. Hát kalap, kabát...
Te csodásan viselkedtél felébresztve a többiekben az együtt érzés, a segítőkészség erejét, az összefogást a cselekvésben!
Talán kimozdul a tömeg mások sorsából való közömbös mezőből, hiszen erre van most szükség! Azt tenni ami mi is szeretnénk ha mások tennék velünk. Adok és kapok szent játékát!

Keke!

Meg kell tanulnunk valóban, együtt érzővé válni!

Tudod....átéltem veled együtt...ahogy leírtad a történetedet....láttam a kislányt....aki nagy bajban van, és a senki nem figyel rá....és éreztem őt....ahogy olvastalak....

Hát ha nyomtalanul tűnt el...akkor lehet, hogy a pincében kopogó szellem. XD :D

Így van :-)

Imádlak benneteket!

Puszi érte köszi..

Lökjed bébi :Adamus vagyok... , nem kell a szomszédba menned, panaszra :) mi pálya ? Valami nem sirály ?
Akkó legyen Sólyom :)

Cuki vagy, már éterileg eltéptem, semmi petíció, inkább felcsatlakozom a humoroldalukra (is).
Az (is) nagyon sirály!!!!!!!!!!!!!!

Vagy talán mégis. Nemrégiben én is csendesen petíciózgattam magamban Adamus ellen a buszmegállóban, ami egy iskola tornapálya mellett van, legalább 10 méteres drótkerítéssel.
Mélabús morfondírozásomat egy hatalmas bumm zavarta meg. Valahogy statikailag lehetetlen röppályával pontosan fejbe rúgtak egy focilabdával.
Úgy látszik mégis beiktatták a petíciómat, és megérkezett a válasz.

És milyen gyöngyörű dalokat tudnak rajta játszani ....