Nem tudok dönteni

Sziasztok!

Van egy igen nagy és igen kényes problémám amivel sehogy nem tudok megbirkózni egyedül.
Azért is döntöttem úgy megosztom másokkal.

Maga a történet körülbelül 4 éve kezdődött egy egyszerű baráti segítséggel. - Én akkoriban már elég rég külföldet jártam mint teherautó-sofőr.Ritkán voltam odahaza, amint ez ebben a szakmában szokásos.Egyáltalán nem éltünk rosszul, sem anyagilag sem emberileg.Szerettük egymást, és bíztunk egymásban.A lányunk 9 éves volt, minden szülő álma.Okos jól nevelt és szép.A feleségemnek saját vállalkozása volt ami nem ment rosszul és szerette is csinálni.
Szóval ideálisnak lehet nevezni a helyzetet,legalább is szépen éltünk.-
Mikor egyik alkalommal pár napra otthon maradtam, a feleségem megkért nem e segítenék egy barátnőjének, mert elromlott a vízmelegítőjük, de a szerelő sokat kérne és ő egyedül neveli a két gyermekét.
Segítettem újat venni hazavinni, és felrakni. Ekkor találkoztunk először,a lánya és én. Volt köztünk valami furcsa már akkor is, valami ismerős, valami vonzalomféle, de barátságnál többre nem gondoltunk egyiken sem.Nagyon jó barátok lettünk. Mikor épp nem voltam úton voltak közös programok, elég sokat beszélgettünk.
Kezdett romlani a gazdasági helyzet, egyre többet -többet. Mókuskerék!
Aztán úgy alakult, hogy 11év után sikerült egy második egy fiú gyermek is.
Mi úgy döntöttünk elköltözünk az ország másik végébe, talán ott könnyebb lesz.
Nem lett könnyebb ott sem.Talán még nehezebb is.
Ekkor jött egy régi ismerős, aki már évek óta külföldön élt. Hamarosan én is elkezdtem kint dolgozni.
Két hónapig éltem egyedül (2000km re a családomtól), mikor is a feleségem megemlítette nem e lenne kint munka a lánynak is, jó lenne segíteni nekik, ha tudunk.
Vettünk neki jegyet,és jobb nem lévén egy szobában laktunk.
Hamar bensőséges és intim kapcsolat alakult ki köztünk a 15 év korkülönbség ellenére.
De ez nem szokványos kapcsolat volt mert ott volt mögötte egyrészt egy család, másrészről egy komoly barát.
Egyszer jól kijöttünk aztán marakodtunk. És ez így ment folyamatban. Közben pár hónap után el tudtunk költözni egy két hálószobás házba, ahol csak mi ketten laktunk.Továbbra is egy szobában és egy ágyban. Ekkor ő szakított a barátjával.
Egy ideig jól ment minden köztünk, aztán ( a lelkiismeret vagy más miatt) kezdődött elölről a jól megvagyunk, marakodunk.
Hat hónap kint lét után vettem jegyet a családnak ,két hetet legyünk együtt.
A lánnyal együtt mentünk eléjük, a kocsi lerobbant útközben, várniuk kellet 3 órát mire barátokkal értük tudtunk menni.
A két hétből az lett kint maradtak nálam( nálunk?).
A viszonyt nem tudtuk abbahagyni ezek után sem.Borzasztó hat hónap következett.Egyiküket sem akartam elveszíteni, de már élni sem lehetett így velük( vagy inkább velem!).
El akart költözni,de nem tudott, én sem tudtam elengedni.
Aztán végül hazautazott a feleségem a gyerekekkel ügyeket intézni.
Sz. később elmondta ez a választóvonal, ekkori viselkedésem (nagyon nem akartam már a kapcsolatunkat, vagyis akkor azt gondoltam nem akarom, féltem elveszítem a családom) vezetett oda hogy ismét elkezdett beszélni régi barátjával, hazautazott és kihozta magával.
Én viszont ezt egyáltalán nem viseltem jól, és egy hét után elmondtam mindent ( vagyis nagyjából mindent) a feleségemnek.
Persze költözniük kellett. Bizonyos dolgokat elmondott a barátjának, amit szerinte elengedhetetlen volt, de sok mindent nem.
Azt mondta a friss kapcsolat nem bírná ki.
Azóta eltelt több mint egy hónap.
- Ő azt mondja ismét szerelmes és jól megvannak.
- A feleségem látszólag megbocsátott, de túllépni nem tud a dolgon.Érezhető a feszültség.
Egy munkahelyen dolgozunk Sz.és én, mikor találkozunk még mindig gombóc van a torkomban furcsán érzem magam.
Szeretek vele találkozni látni, annak ellenére, hogy tudom máshoz megy haza és ez fáj. Szeretem ha rám mosolyog.
Képtelen vagyok elengedni és nem tudom mi az oka.
Nem tudom mi lenne a helyes. Nem tudom jól döntöttem e. Nem tudom most mit kellene tennem.
Ha valakinek van hasonló tapasztalata, esetleg külső szemlélőként jobban látja a helyzetet, kérem segítsen tanáccsal.

Előre is köszönöm mindenkinek!