Adamus Saint Germain: A társteremtés módozatairól és titkairól (Teremtés sorozata 4.rész)

Negyedik beszélgetés a társteremtés módozatairól és titkairól
2008-06-19
Csatornázta: Lendvai Dóra

Az előző beszélgetésünkben arról meséltem nektek, hogy mily módon kerülhet egy másik diavetítő által vetített kép a ti képetekre. És azzal zártam azt a beszélgetést, hogy csak az a kép és csak akkor kerülhet rá, amit és amikor ti engedélyeztek. Ennek a két tényezőnek a magyarázata az előző beszélgetésben felvázolt mágnesállításban rejlik, de vannak itt más szempontok is, amikre érdemes rávilágítanunk a jobb érthetőség kedvéért. Amikor ez a két kép egymásra vetül, létrejöhet egy olyan szituáció, amikor a te képedre vetülő kép oly módon változtatja meg a képed jelentését, amit te ott és akkor nem értesz, hogy hogyan került oda. Az eredeti példánál maradva: Micimackó fent csücsül a fán és a rigókkal beszélget. S ekkor megjelenik melletted egy gép, aminek a képe rávetül erre a te képedre, és azon egy favágó közeledik fűrésszel a kezében. Hogy történhetett ez meg? Hogyan kerülhetett erre a te idilli képedre egy ilyen szörnyű momentum, ami magában hordozza annak a lehetőségét, hogy következő képkockádon ez a csodás fa Micimackóstul, rigóstul a földön hever kidöntve? Hiszen, Adamus, te azt mondtad, hogy az a kép, amit nézek, egy olyan érzelmi állapotot hív elő belőlem, ami a mágnesemet oly módon állítja be, hogy emellé a kép mellé csak hasonló frekvenciájú mágnessel rendelkező gép kerülhet!

Ahhoz, hogy ezt megértsétek, egy-két dolgot meg kell tanulnotok az időről, annak „működéséről”, pontosabban arról, hogyan kell értelmeznetek azt az illúziót, amit a lineáris idősík számotokra jelent.

Vegyünk egy hatalmas kört! Ennek a körnek te minden pontján egyszerre és egy időben vagy jelen. Minden pontján egyszerre ott vagy. Ez a valóság, drágáim, legalábbis ez a valóság ahhoz képest, amit ti az időről megtapasztaltok. Ti itt a földi létidőtökben ennek a körnek egy olyan rövid kis szakaszán álltok, ami a ti szemetekkel egyenesnek tűnik. Ott álltok most ennek a szakasznak valamely pontján, s van mögöttetek egy darabka ebből a szakaszból, és úgy tűnik, előttetek is van egy darab ebből a szakaszból. Ám miután ez nem egy végtelenbe futó egyenes, amin álltok, hanem egy hatalmas kör, ha szépen mennétek tovább a szakaszon túlra, egy idő után, ami most előttetek van, mögétek kerül – és ami most mögöttetek helyezkedik el ezen a szakaszon belül, ahogy körbeértek ezen a körön, az lesz előttetek.

Mit is jelent ez a diavetítős példát nézve?

Ugye azt mondottam, hogy ha te kreatívan képes vagy kitérni az eddig látott történeted logikai, sematikus vonalából, tehát ha a történetet nem úgy folytatod, mint ahogy az elvárható lenne, azonnal megváltoztatod ezzel a döntéseddel az eddig látott képek jelentését is. Miért mondom ezt? Mindjárt megmagyarázom. Vegyünk egy konkrét példát a jobb megértés kedvéért! A te diád eddigi története nagyjából arról szólt, hogy jó tanuló voltál, apukád ügyvéd és ezért te is az ügyvédi pályát választottad, elmentél az egyetemre, kitanultad az ügyvédi mesterség minden csínját-bínját és most itt állsz a friss diplomával a kezedben, hogy elkezdd a pályafutásodat. Ez most az a képkocka, amit az „Itt és Mostban” nézel, állsz a diplomáddal a kezedben, és a következő kockán mi történik? Ha erre a logikus, sematikus választ adod, ha úgy teremted meg a diádon a következő képet, ami ebből a logikai sorból egyenesen következik, akkor a te következő kockáidon az lesz látható, hogy elszegődsz egy irodába, ami Lajos és Lajos Társa néven fémjelzi magát, elkezdesz először kisebb cégügyekkel foglalkozni ügyvédbojtárként egy neves ügyvéd mellett, majd hosszú évek múltán saját ügyvédi praxist indítasz egy saját irodával Dezső és Dezső Társa néven. S ha innen a Dezső és Dezső és Társa pozíciódból visszanéznéd az eddig lefutott kockáidat, minden eddig történt dolog logikailag ezt a jelenlegi állapotot támasztaná alá. Ám ha az „Itt és Most” pillanatában, amikor ott állsz a friss diplomáddal a kezedben, te egy olyan döntést hozol, hogy nem mész el Lajos és Lajoshoz, hanem elmész az ország legnagyobb állatkertjébe, és annak szenteled az életed és a tudásod, hogy a ketrecbe zárt állatok jogait véded, akkor nagyon nagy dolgot teszel. Ezzel a lépéssel ugyanis letérsz arról a megszokott logikai vágányról, aminek a végigvitele révén nem tudod megtapasztalni a magad belső szabadságát; ugyanis azzal, hogy ezen az úton gyalogolsz, minden egyes előreutaló mondatod a legvalószínűbben folytatódik, és ez téged nagymértékben megköt abban, hogy kibontakoztasd önmagadat, megismerd a valódi önmagadat ezen a tapasztaláson keresztül. Hiszen ekkor csak annyit tapasztalsz meg önmagadról, hogy hogyan viselkedsz egy zárt pályán, hogyan állsz helyt egy mások által meghatározott szituációban (a mások által alatt itt a szokásokat, a tömegtudatot értem). Azonban ha te elmész abba az állatkertbe és elkezded azt a fajta ügyvédi munkát, ami a saját személyes döntésed eredménye, akkor ezzel képes vagy megváltoztatni az előző kockák jelentését is, ami nagyon fontos, mindjárt kitérek rá, hogy miért.

Ha te már öt éve foglalkozol az állatokkal, ez a szíved belső, legigazabb hangja és ezen a ponton megfordulsz azon a szakaszon, amit a nagy körön keresztül jársz be, érdekes dolgot fogsz tapasztalni. Felfedezed, hogy ebben a már bejárt szakaszban, ebben a már levetített diában ott volt mindazon körülményrendszer szépen, logikusan, ami ezt az állatokkal foglalkozó munkádat előkészítette. Te már három éves korodban állatos könyveket bújtál, az iskolában nem a történelem, hanem a biológia volt a kedvenc tantárgyad, életed legnagyobb élménye az a szafaris kirándulás volt és polcod az állatokról szóló könyvekkel van tele. Ám amíg a fókuszodat arra helyezted, hogy a hagyományos ügyvédi utat járd be és ebből a fókuszból néztél vissza az elmúlt képkockákra, egész egyszerűen ezeket az állatokkal kapcsolatos tényezőket vagy teljesen figyelmen kívül hagytad, vagy ha még észre is vetted, nem láttad meg az összekapcsolódásuk révén kibomló azon lehetőséget, aminek a megragadásával te most az állatkertben dolgozol. S ha most ezt a példát megnézzük a nagy kör képén keresztül, akkor elmondható, hogy amikor te meghozod az állatos döntésedet, azon a ponton elindítasz egy olyan kört, egy olyan új kört, amit ha körbejársz, ott lesz előtted az a hároméves önmagad, aki az első állatos könyvét megkapta; és miután ez előtted van, ez a te jövőd (mert egy másik perspektívából az idő nem lineáris). Ezáltal elmondható, hogy annak döntésnek a pillanatában, amikor az állatkert mellett döntöttél, létrehoztál egyszerre egy időben egy olyan kört, aminek minden pontján már ott állsz ezzel a tapasztalattal, és minden ott álló te magad ezt a tapasztalatot szolgálja. Ez, barátaim, a meggyógyított múlt, ahogy mi nevezzük: minden döntéseddel létrehozol egy újabb kört, ami egy új jövőt és új múltat teremt számodra, ami valójában se nem jelen, se nem múlt, csak egy újabb kör, aminek egy szakaszán te végigmész, legalábbis neked ez lesz az illúziód.

S hogy jön mindez a társteremtéshez?

Úgy, hogy amikor létrehozol egy ilyen kört, abban benne van már a létrehozás pillanatában az összes olyan lehetőség, ami ezt a tapasztalást (állatokkal való foglalkozás) támogatja. (Tehát a diavetítős hasonlatunkat ki is egészíthetjük ezen a ponton azzal, hogy az a speciális interaktív dia, amit te vetítesz a falra, az még azzal a speciális tulajdonsággal is rendelkezik, hogy körkörösen össze van fűzve; és emiatt nem igazán lehet tudni hol az eleje és hol a vége, hol kezdődik a történet, és hol fejeződik be, mert bármelyik kockát veheted elsőnek a már megrajzoltak közül.) Most ha ott van melletted egy másik gép, amely olyan képet vetít a te képedre, amiről úgy érzed, a te harmonikus képedbe nem kerülhetne energetikailag, akkor én erre azt mondom, hogy de bizony, mert ez csak a lineáris időértelmezés miatt tűnik ilyen meglepőnek. Visszatérve a kör példájára: amikor te elkezded az új körödet egy választással egy ponton, akkor abban megjelenik az összes lehetőség egyszerre, egy időben, és bizony benne vannak azok a te képedre mások által vetített képek is, amik, úgy érzed, elrontják a te képedet, mert nem illenek bele. A példa kedvéért: mondjuk öt éve dolgozol az állatkertben, és ekkor jön egy mitugrász kolléga, aki kitúr téged a helyéről. És te akkor joggal mondhatod: „Hát ez meg hogy került az én diámra, hiszen én szeretem ezt a munkám, csak jó érzéssel tölt el a végzése, csak harmóniát és szépséget teremetek öt éve képről képre? Akkor, Adamus, most hogyan van ez? Kérlek, magyarázd meg!” Nyugodj meg, drága barátom, ha megértetted, amit az imént vázoltam számodra, megérted, hogy ez hogyan történhetett meg. Amikor te azon a bizonyos ponton meghoztad a döntésedet, az számos más tényezőt is magában foglalt Itt és Most, hiszen azt mondtam, hogy lehetsz bármilyen kreatív a teremtésedben, de az adott körülményeket figyelembe véve kell ezt tenned; tehát Micimackó kosarával valamit kezdened kell, nem tűnhet el a képről. Amikor kiragadsz egy részletet a képedről, és kreatívan játszol vele, azzal ugye a többi részt is mozgásban tartod a koherencia révén. És ha annak a résznek a kidolgozása során nem vagy elég körültekintő, számos olyan lehetőséget teremtesz arra a bizonyos körödre, aminek az egyik pontján megtapasztalod a rossz szándékú kollégát. Amennyiben a döntésedet, hogy az állatkertbe mész dolgozni, tegyük fel, egy olyan rejtett belső érzéssel, egy olyan motivációval teszed meg, hogy kiszúrsz ezzel a döntéseddel a rád számító ügyvéddel, mert gúnyosan megalázott egy vita során, ezzel egyrészt a körre teremted az állatos munka összes feltételét, tapasztalási útját, másrészt ezzel egy időben erre a körre teremtesz egy olyan tapasztalási utat is, ahol a bosszú és a rosszindulat, a gúny és a cserbenhagyás lesz jellemző. Csak miután te az állatokra figyeltél, ez számodra rejtett marad, s amikor előbukkan a körödet, pontosabban az általad észlelt tapasztalatodat járva, nem tudod majd igazából mihez kötni, mert ennek a dolognak a megtapasztalásáról a lineáris időtengelyt nézve elég régen döntöttél, és már nem emlékszel erre. S amikor két diakép találkozik egy ponton, és a szereplők nem értik, hogy ez most hogyan került az életükbe, tudniuk kell, hogy ezt a döntést is ők hozták meg, csak különböző időkben, de a találkozás mindkettőjük körében benne foglaltatott már annak megteremtésekor.

Hogy hogyan lehet ezt a dolgot orvosolni, hogyan lehet az idővel kiszúrni és a társteremtést is a magunk uralma alá hajtani, erről fog szólni a következő beszélgetésünk.