Mágikus gondolkodás
Matiri · 2009. május 12. 18:05
http://www.szabadgondolkodo.hu/szkeptikus/szotar/magikus-gondolkodas.php
"A vérbeli kritikus elme elfogadja, amit csak kevesen képesek -- hogy az ember nem bízhat rutinszerűen az emlékezetben és az érzékekben." --James Alock, "A hit gépezete"
Ifj. Dr. Phillips Stevens antropológus szerint a mágikus gondolkodás olyan jelenségek összefoglaló neve, mint például az a hit, hogy minden dolog valamiféle fizikai és szellemi kapcsolatot is meghaladó összeköttetésben áll egymással. A mágikus gondolkodás különleges erőt és hatalmat tulajdonít sok szimbólumnak tartott dolognak. Stevens szerint "a világ lakosságának legnagyobb része [...] úgy hiszi, hogy valódi kapcsolat van a szimbólum és a hozzá társított dolog között, és hogy valóban összeköti őket valamilyen kimutatható energiaáramlás.". Stevens magyarázata szerint neurobiológiai folyamatok vannak a háttérben, noha a szimbólum specifikus jelentéstartalma kultúráról kultúrara változik. (Nem mintha nem léteznének egyetemes szimbólumok, mint például a tojás, csak épp mást és mást jelentenek az egyes kultúrákban.)
A mágikus gondolkodás vezérlő elve az a vélemény, hogy a hasonló dolgok valóban összeköttetésben állnak, csak épp olyan módon, ami túlmutat a tudományos vizsgálhatóságon (a hasonlóság törvénye). Egy másik vezérlő gondolat egy hit, miszerint "fizikai érintkezés, térbeli vagy időbeli kapcsolat hatására a dolgokban olyan összeköttetés keletkezik, amely szétválasztásuk után is megmarad" (a ragályosság tövénye) (Frazer; Stevens). Gondoljuk csak a paranormális nyomozóra, aki azt állítja, hogy képes információt szerezni egy eltűnt személyről, ha megérint egy hozzá tartozó tárgyat (pszichometria), vagy gondoljunk az állatparapszichológusra, aki állítása szerint ki tudja olvasni egy kutya godolatait a róla készült fényképből.
James Alcock pszichológus szerint "a 'mágikus gondolkodás' két egymáshoz közeli történés között okozati viszony feltételezése, miközben valójában nincs bizonyíték az ok-okozati kapcsolatra. Például ha valaki úgy gondolja, hogy a keresztbe tett ujjak szerencsét hoznak, ezzel az ujjak keresztbe tevését összekapcsolja a későbbi kellemes eseményekkel, és ilyen módon oksági kapcsolatot teremt a két dolog között." Alock hozzáteszi, hogy az ember neurobiológiai alkata eleve predesztinálja a mágikus gondolkodást, és hátráltatja a kritikus szemléletmódot. Gondoljunk a szerencsejátékos csapdájára vagy a koincidenciáknak tulajdonított hatalmas jelentőségekre.
Két másik nyilvánvaló példája a mágikus gondolkodásnak Jung szinkronicitás-elmélete és Hahnemann homeopatikus teóriája (Stevens). További példaként a grafológiát (Beyerstein) és a tenyérjóslást említhetnénk. A pszichokinézis is a mágikus gondolkodás egy fajtájának tekinthető: olyan meggyőződés, mely szerint a gondolatok, szavak és taglejtés kihat a dolgokra, meghazudtolva ezzel az ok-okozatiság ismert törvényeit. "
Eddig az idézet. Az, amin szívesen együtt-gondolkodnék Veletek, hogy meddig terjed a mágikus gondolkodás normális határa, honnan nevezhetjük már-már orvosi esetnek? Hogyan működik a vonzás és teremtés törvénye valójában?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1733 olvasás
Azt írod: "amin szívesen együtt-gondolkodnék Veletek"... akkor ez egy Fórum téma!
Átalakítottam azzá.
Nagyon mély téma, hirtelen nem is tudok lenyúlni annyira mélyre, hogy igazán elégedett legyek, összeszedem hirtelen, kábé ahol tartok... (a hivatkozott szöveget nem olvastam végig, csak amit Te idéztél)
Először is nem vagyok egységes. Sok, egymásról nem is tudó részem van, akik mást-és-mást akarnak, gyakran ellentéteset. (Kis én-ek.) Nem mindig ugyanaz a személyiség-rész van "elöl", felszínen, hatalmon. Hogy éppen melyik, azt nagyjából külső körülmények határozzák meg (amíg nem kerülnek harmóniába a kis ének, és kezdenek egy egységes, felsőbb irányítás alá kerülni, a végre megnyilvánuló, uralomra jutó magasabb részeim által)
Például a lélek, a lelkem "akinek" a személyiséghez képest más a nézőpontja, "sorsa" van, feladata, tervei, amik könnyen lehet hogy nem esnek egybe több kis én szándékaival, vágyaival.
Továbbá ott a Felsőbb Én, meg az Isteni Én, ezek a részeim még nagyobb távlatból, már időntúliságból (teljesen más nézőpont!) látnak és még magasztosabb, átfogóbb szándékaik, akaratuk van.
Efölött a szint fölött nem sokkal már Egység van, tehát az Isteni Akarat tisztán van jelen.
Azt gondolom, azt hiszem, hogy végső soron az Isteni Akarat teremt. Vagy Mennyei Akarat.
De illúzióban élünk, és nem látjuk a mennyei akaratot működésben. Ha látnánk, lehet hogy így viselkednénk.
Mintha Anti említette volna, hogy ezzel kapcsolatban új meglátásokra tettek szert... nem találom.
Szóval az én véleményem az, hogy ez az egész kérdés csak egy nézőpontból ilyen problematikus, és nem érdemes a jelenlegi szintünkön (elme) sokat keresgélni a választ. Sokkal érdemesebb önmagunk azonosságát, énképünket fellazítani, folyékonnyá, rugalmassá, változtathatóvá tenni, és késznek lenni olyan alternatív nézőpontokba, létállapotokba jutni, ahonnan teljesen más fogalmak és látvány és életélmény tapasztalható meg.
Jézus egy magyarul nemrég megjelent könyvben (Glenda Green) azt mondja: Love commands the Universe. (A Szeretet kormányozza a Mindenséget.)
És azt is mondja: You are Love. (Te maga a Szeretet vagy.)
Na most ezt megérteni nem lehet az én szintemen, ehhez szintet kell váltani és megélni, és onnan lehet magyarázni, de csak az fogja megérteni, aki legalább ideiglenesen meg tudja közelíteni azt a létállapotját (mert mindenki mindig hozzáfér ehhez, mert inherens része), amiben ez megélhető.
Köszönöm! Jólesett!
Olvasni is látni is!
"meddig terjed a mágikus gondolkodás normális határa, honnan nevezhetjük már-már orvosi esetnek?"
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban:
Ha működik, akkor működik. Ha nem, akkor nem.
A jelenlegi szintünkről nem látjuk az összefüggéseket, csak a hatás az, amiből tudunk következtetni.
Én elhiszem hogy működik a "ragályosság törvénye", és az érintkező dolgok nyomot hagynak egymáson.
Sőt: mivel minden egy, minden mindennel összefügg, csak a vevő érzékenységén múlik, hogy mihez fér hozzá az Egyetlen végtelen részletességéből.
Akkor "orvosi eset", ha nem valós, hanem csak elmeszinten történik, ha csak képzelődés, beképzelés. Ami abból látszik, hogy téves, hogy nem működik, nem hatásos. A gondolkodás lehet halott és mechanikus és felszínes és téves, és a valóságtól elszakított, megalapozatlan. A jelenlegi gondolkodás talán inkább elválaszt a valóságtól és egy illúzióvilág fátylán láttatja az Életet. Sőt, talán ez a jelenlegi gondolkodás maga a szűrő, maga a fátyol. Az igazsághoz meg kell haladjuk. Ami nem azt jelenti, hogy nem fogunk gondolkodni, hanem azt, hogy máshogyan fogunk gondolkodni.
Kedves Ricsi és Rebeka!
Köszönöm a hozzászólásokat és Neked, Ricsi, külön az átorganizálást is!
Persze a kételyek belőlem erednek, azért vetettem fel a témát.
A vonzás törvényével kapcsolatban kialaukult egy olyan hasonlat bennem, hogy tegyük fel, a teremtett világ egy nagy kert, mondjuk Isten kertje, ahol mindenféle csodálatos gyümölcsök és növények teremnek, de többféle hitű és szemléletű emberekként ezeket a gyümölcsöket (lehetőségeinket) vagy látjuk és élvezzük bőségüket, vagy nem látjuk egyáltalán és ridegen tartjuk magunkat, vagy látjuk is őket, de a kis éneink valamely hite szerint nem férhetünk hozzájuk, nincs rá "engedélyünk". Tehát amit látunk, a hitünk és a hozott (pl. családi) mintáink szerint látjuk és fogadjuk el.
A mágikus gondolkodással kapcs. pedig az jutott eszembe, hogy "azért mert azt hiszed, hogy üldöznek, még nem biztos, hogy nem üldöznek", illetve az, hogy ha mi úgy érezzük, hogy működik a mágiánk, az a saját valóságérzékelésünk, a mi gyümölcseink, és másokkal közösen látott és fogyasztott gyümölcs is lehet, de elsődlegesen a saját kis énjeink hitét és engedélyeit mutatja.
Szóval még mindig ott vagyok, hogy valaki pl. megkattan a paranoiában, mondjuk úgy érzi, hogy leszívják valami fekete entitások az agyát és ő tökéletesen valóságosnak érzi, szóval mondhatni működik, attól még ez a mágia nem építő és nem "normális". De nem letagadható. Egyszer én is éreztem ilyet, mondhatom, nagyon megijdtem tőle. Az egyik Kryon-közvetítés alatt volt mindez
Tudom, ez nagyon mély téma és nem elég ez a fórum a kivesézésre, mert minden szó félreértésre adhat okot, de egy kis gondolatébresztésnek érdekes lehet.
Még egyszer köszi a közreműködést.
Szeretettel üdvözöllek: Matiri
Tetszik az Isten Kertje hasonlat, és hogy mi magunk szűrjük meg azt, hogy mit látunk és mit élünk meg belőle.
Az az érdekes gondolat jutott eszembe, hogy ahogy több részünk és szintünk van horizontálisan (kis én-ek, programok, szerepek, fixációk, minták, stb) és vertikálisan (személyiség, lélek, felsőbb/isteni én...), ezek a részek és darabok külön-külön tekinthetők abban az értelemben, hogy mit látnak és tapasztalnak meg Isten Kertjéből.
Tehát most is van olyan részem, aki a végtelen, időtlen egység boldogságában úszik, csak nem vagyok tudatában, a fókuszpont nem ott van. És van esetleg olyan részem is, amelyik a legmélyebb elkülönültség agóniájában vergődik... de nem ott van a fókuszpont.
Abban biztos vagyok, hogy ha úgy tűnik is, hogy baj van, nem a világgal van a baj, és ebben a (legalábbis) mögöttes gondolatban azt hiszem ez a közösség osztozik. Aminek örülök. Mert ami kívül van, azon sokkal nehezebb változtatni, mint ami belül van. Merthát ha baj van, akkor változtatni kell, hogy ne legyen baj.
Aztán hogy a kint és a bent azért olvad össze, mert a kintet a bent teremti és a kint a bent tükörképe, vagy mert ami látszólag Én (bent), az valójában egy minden mással, szóval hogy az Én végtelenül nagy vagy nincs is... mindegy :)
Kicsit elkapott a filozofáló hév :)
Azt, hogy valaki sötét gondolataival, képzeletével sötét tapasztalatokat teremt magának, elhiszem, és biztosan tud így működni a dolog, hiszen a gondolat és a képzelet (érzelmi töltettel) teremtő erő. Van egy olyan gyanúm, hogy valahol a háttérben meg lehet találni ezekben az esetekben is a szeretetet, mint végső teremtő erőt, csak esetleg a mi hétköznapi gondolkodásunk nem látja az összefüggéseket.
De ha nem, az Egyensúlyt és az Igazságot, az Életet akkor is csak ideig-óráig lehet felborítani, meghamisítani, tőle elzárkózni, mert hát minden létező dolog alapját, gyökerét, szinte anyagát képezik, és ami nem ezeken alapul, az elhal - mert alaptalan, anyagtalan :)
Hogy éppen képes vagyok-e kiugrani egy ilyen káros - nem élvezetes, sötét élmény teremtéséből, az függhet pl. attól, hogy összességében, az egész, sokrétű mivoltomat nézve most akkor végülis hasznos-e a tapasztalat. Ha igen, akkor érdemes átélni. Az is lehet, hogy átélem, de nem "én", ahol a fókuszpont van, hanem egy számomra rejtett részem, és a sötét élmény megtörténik, de úgymond nem velem...
Hogy egy ilyen kiugrás csoda, kegyelem, hogy egy angyal segített-e vagy a Felsőbb Énem... szinte mindegy. Attól függ, mennyire tudatos. Én csinálom, vagy megtörténik velem? Amikor vezetés közben sebességet váltok, azt nem is én csinálom, mert nem tudatos, a testem csinálja. Mégis úgy fogalmaznám meg, hogy én váltok sebességet... nézőpont kérdése, és ahogy a testemet magamnak tekintem, pedig tőlem függetlenül működik, lehet hogy más dolog is valójában én vagyok, pedig tőlem függetlennek tűnik (sors, szerencse, ösztön, angyal...).
Amikor a példádban saját magának rossz élményt teremtő embert említesz és mágiának hívod, akkor szerintem nem úgy használod a szavakat, mint ahogy az idézett cikkekben használják. A mágikus gondolkodás az idézetekben az analógiás gondolkodás szinonimájának tűnik nekem, és ez nem ugyanazt jelenti, mint a gondolkodás mágiája vagy mágikus - teremtő ereje).
Ezt a teremtős szálat követve:
Ha valaki a gondolat, képzelet (és hozzá társuló intenzív érzés) mágikus-teremtő erejével önmagának kellemetlen élményt okoz, az lehet hogy csak első ítéletünkben és a mi nézőpontunkból "nem építő és nem normális". Hogy mi az építő, az attól függ, hogy mit akarunk építeni. Ha boldogságot, örömet akarunk, akkor közvetlenül nem építő, nem hasznos. De a személyiségnek gyakran fontosabb a bosszú, vagy az igazságosság, vagy a kiegyenlítődés (pl. önbüntetés), és ezeken keresztül a szembesülés valami rejtett, akadályozó jelenséggel. És ez utóbbi például végső soron a boldogsághoz vezet, mert ha végre meglátja a rejtett akadályt a személyiség, akkor már fel tudja oldani és tovább tud lépni. Tudatosulás, a probléma felszínre jövése. Ennek érdekében érdemes akár kellemetlen, sötét élményt is teremteni a személyiség számára, megéri.