A múlt elengedése, hogy a jövő megszülethessen
NagyErka · 2009. április 11. 16:59
Ahhoz, hogy az új megszülethessen, a réginek el kell tünnie. Ahhoz, hogy egy szebb jövőt építhessünk, le kell tennünk a múlt terheit, el kell engedni a régi mintákat, a magunkkal hozott negatív beidegződéseket. Elő kell csalógatni a tudatalattiba lenyomott félelmeket, fájdalmakat, meg kell élnünk ezeket az érzéseket és ezek után feladni! Szószerint feladni, fel az Univerzumnak! Ezek nélkül nem lehet, nem tudunk tovább lépni! Ha ezekkel kapcsolatban vannak kérdéseid, kételyeid, beszélgessünk róla!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3023 olvasás
Ez jó téma! köszi!
azt hiszem a minket már nem szolgáló, de még az életünkben szerepet játszó dolgokat valóban nehéz elengedni. Tárgyak, azok még hagyján, de emberek, akik már nem partnerek az életünkben, és mégis kötődünk hozzájuk, vagy ők kötődnek hozzánk.
Ez utóbbi azt hiszem sokak életében előfordul. Mi már tovább repülnénk, de ő (és neki is szabad akarata van!!!) nem így szeretné. Teremtünk mi is, ő is....és....aztán előáll egy katyvasz....nem akarjuk bántani a másikat, nem akarunk fájdalmat okozni sem neki, sem magunknak. No ilyenkor hogy is van az elengedés?
Anisha
Szia Anisha!
Szerintem először saját magunkat kell megkérdezni, hogy
-Milyen minőségű a szeretet, ami bennem van?
és a következő kérdés
-Akarom Én ezt a kapcsolatot?
S ha elég erős a szeretet és a kapcsolatot a Lelked és Szellemed is akarja, akkor meg kell tanulni elfogadni a társad olyannak, amilyen, hiszen valakire ráerőszakolni a változást nem lehet, s valószínűleg még van megoldandó feladatod vele, ami elől nem szabad elfutni, a megoldást kell megtalálni és lehet, hogy azután könyebben tudsz tovább haladni az útadon.
Katyvaszok mindig lesznek, ezekből tudunk fejlődni, csak meg kell találni, hogy mi az amit ebből a helyzetből tanulhatunk! Lépj ki önmagadból, legyél a "megfigyelő" aki kívülről látja a helyzetet, aki érzelem mentesen a lényeget figyeli.
Ha a benned lévő válasz, a kapcsolat végét jelenti, akkor tudatosítsd magadban, hogy hálás vagy minden boldog pillanatért amit vele tőltöttél, de ő már nem a Te utadon jár, már nem érti, hogy miről beszélsz, már nem tudja, hogy Te ki vagy, már nincs mit tanulnod tőle.
Az, hogy nem akarsz önmagadnak, vagy neki fájdalmat okozni, ez negatív tapasztalat amit magaddal hoztál, nem baj ha fáj, meg kell élni a fájdalmat, sírj és szomorkodj, de lépj tovább!! Ne hagyd, hogy a múltban szerzett félelmek, fájdalmak irányítsák az életedet. Fáj, de megteszed, mert így akarod! S ha így döntesz, TE, a LELKED tudja, hogy a párod is csak igy tudja járni a saját útját és azt is tudja, hogy a "katarzís" az, ami a legkönnyebben ébreszti fel az embert. Dönts és vállalj felelősséget önmagadért, döntésedért. Jól vagy rosszul, de döntöttél, ez az ami az útadat szolgálja!
szeretettel Erka
Én itt a második variációról beszéltem. Arról, amikor már egyértelmű a döntés, már egyikünket sem épít a kapcsolat. Mégis az élet nem szokott ennyire egyszerű képleteket mutatni. Felelősséggel vagyunk az általunk "megszelíditett" lelkek felé. Gyermekeink vannak, akiket fel kell nevelni, és persze körülményeink, amik a jelen világba legritkább esetben egyszerűek. Világos, hogy ezek valamilyen szinten kifogások. Mégis, mikor azt tanuljuk, hogy az újenergiában már nem lesznek, nincsenek nyertes-vesztes megoldások, hanem a nyertes-nyertes megoldások válnak általánossá, akkor számomra nagyon is érthető, hogy mért is vár annyi ismerősöm arra, hogy ahogy ő változik, a körülmények úgy változzanak, és jöjjön már el az a nyertes-nyertes megoldás, amiben mindenki elégedetten távozik a megszűnt kapcsolatból. És természetesnek érzem, hogy nem akarunk ártani nékik, hiszen egyek velünk...szeretjük őket....mondom ezt akkor is, ha valóban igazat adok neked abban, hogy a szeretet az nem áltat, az nem ringatja a másikat abban az álomban, hogy minden mehet a régi kerékvágásba. Igen ez igaz. De a körülményeknek, gondolok itt az anyagiakra, attól még simán kéne alakulnia....mondhatni folyékonyan...hogy mindenki nyugodtan élehesse az életét. Mégsem így alakulnak sem nálam, sem több barátomnál a dolgok....hát ezrét kérdeztem, hogy ilyenkor hogy is van az elengedés.
Örülnék, ha valaki megosztaná a tapasztalatát velünk
(persze nem csak párkapcsolatról lehet itt szó!)
Köszönöm
Anisha
A múlt elengedése, a nyertes-nyertes megoldás nem azt jelenti, hogy innentől kezdve minden simán fog menni, senki nem sérül. Nagyon hosszú ideig sikerült beleragadnom egy engem már nem szolgáló kapcsolatba épp azért, mert minden áron arra törekedtem, h. ne okozzak a másiknak sérülést. Aztán rájöttem, h. ezzel őt sem szolgálom. A nyertes-nyertes számomra azt jelenti, h. olyan megoldásra törekszem ami hosszabb távon a fejlődést szolgálja. Mindegy, h. kiét, elsősorban természetesen a sajátomét, hiszen az ő életéről nem dönthetek. De meggyőződésem, h. jó döntésből csak jó megoldás (következmény) születhet, mert a mindenség ezt támogatja, és ez vonatkozik a párkapcsolatokra is. Természetes, h. nem könnyű egy akár több évtizede fennálló kapcsolatot befejezni, főleg ha az egyik fél képtelennek tűnik az elengedésre. De ha az a kapcsolat az egyik fél fejlődését nem szolgálja, akkor nem szolgálja egyikét sem, hiszen egy beragadt állapotban vannak. (És ez természetesen vonatkozik bármely egyéb élethelyzetre, munkakapcsolatokra, munkahelyváltoztatásra stb. is.)
Való igaz, h. ahogy én változom, úgy változnak a körülmények is, de itt valami egészen másra kell gondolni, mint hogy egyszer csak minden szép és jó lesz, és problémamentesen kialakul egy jó megoldás. Tapasztalatom szerint ilyenkor az élet meghozza a változtatás lehetőségét, és eldönthetem, h. elfogadom v. nem fogadom, ha igen, akkor mindent megteszek, h. a másiknak ezzel minél kevesebb sérülést okozzak. Odafigyelek az érzéseimre (nagyon), igyekszem minden pillanatot kontroll alatt tartani, a bensőmre figyelve, és ha egészen biztos vagyok benne, h. megfelelő a dolog, akkor megteszem a lépést, változtatok. És ez okozhat konfliktusokat, mert bármennyire tisztában vagyok vele, hogy helyeset teszek, attól még a másik ember ragaszkodik hozzám, ragaszkodik a kapcsolathoz, és rengeteg mindent kell átgondolnia, átértékelnie ahhoz, h. elengedést tanúsíthasson. Annyit tehetek, h. próbálok tisztelettel és megértéssel lenni felé és az érzései felé. Természetesen nem könnyű, lesznek (vannak) nehéz pillanatok, de ha a változás szükségessége fellépett, az nem véletlen, és az esetleges nehézségeket felvállalva is bele kell vágni. (Most kezdünk átállni életünk minden területén az új kapcsolati formákra, szerintem leginkább most tanuljuk, hogyan is van ez.)
Üdvözlettel: Katalin
Ja, és még valami... minden helyes , ami szeretetből fakad!
A múlt elengedése nem könnyű, egy szeretett társ elengedése, egy megszokott munkahely, a járt, biztonságos út felcserélése, igen ez nem könnyű. Igaz, hogy olyan mint a poshadt álott víz, bűdős, de meleg! Lehet benne csücsülni. Hidd el, én is, és nagyon sokan megtapasztaltuk ezt. Sok év telt el, amíg várakoztam, s közben másokat csodáltam a bátorságukért, hogy megtudták tenni. De eljutottam odáig, hogy bíztam magamban, tudtam, hogy megoldom a rám váró feladatokat, tudtam, hogy csak magamra számíthatok és tudtam, hogy nem akarok megbántani senkit. Az, hogy változunk és tudjuk, hogy teremtő erővel bírunk, ez klassz, de ezt ne csak elméletben tudd. ÉLJ és teremtsd meg önmagad szebb jövőjét!
Hiszen tudod, hogy a gondolataink teremtenek. S ha arra gondolsz, és ennek hangot is adsz, hogy ha elengeded, akkor fájdalmat okozol, akkor ezt teremted! Tehát elsősorban saját gondolataidat kell megváltoztatni. Ha a bajban is pozitívan tudsz gondolkozni, és nem a problémát hanem a megoldásra koncentrálsz, azt hiszem már ez is hatalmas fejlődés!
Erka
Kedves Erka!
Köszönöm a hozzászólásodat, hát éppen ez az, h. TEREMTEK! Ha azt választom, hogy minden simán, lazán, könnyedén fog alakulni az életemben, akkor úgy lesz. Ha azt választom, h. részt veszek egy másik ember valódi énjének megteremtésében, önfelfedezésében, akkor úgy lesz. Segítek megteremteni önmagát. És ez már nem áldozatiság v. lehúzás, hanem tudatosság. Valódi TEremtés. És számomra ez a legfantasztikusabb dolog, amit LÉTRE hozhatok!
Szeretettel: Katalin
"A múlt elengedése, a nyertes-nyertes megoldás nem azt jelenti, hogy innentől kezdve minden simán fog menni, senki nem sérül."
Én azt gondolom, hogy az új energia pont attól új, hogy végre nem sérelmek árán jutunk előre. Erika lefestette nekünk azt a képet, amit dédelgetünk magunkban az ÚjFöldről. Nem hiszem, hogy egy olyan világban ahol mindenki mindenkit VALÓBAN szeret ott nem szó szerint nyertes-nyertes probléma megoldások lennének. És mivel e felé haladunk, és mi vagyunk az élcsapat, akik dolgoznak ezekkel az energiákkal, azt hiszem nem csoda, ha arra törekszem, hogy olyan megoldás szülessen, ami mindenkinek megfelel, és ha választottam, hogy milyen életet szeretnék, és ennek megfelelően megteszem a kezdőlépéseket...akkor Tóbiiás, Kryon, Kuthumi tanításaik szerint a körülményeknek úgy kéne alakulnia, hogy az én választásomat szolgálják. Tehát, ha nem így alakulnak a dolgok, akkor valami nem stimmel. Természetesen lehet, hogy ez a valami bennem van. Sőt. Minden bizonnyal. Az is lehet, hogy félre értek valamit. Pont ezért örültem meg a témának, hogy végre egymást tudjuk segíteni, esetleg konkrét példával is. Jó lenne!
Anisha
Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmedet, h. nem csodálkozhatsz azon, ha valami nem sikerül egyből. Hiszen ezt az Újfajta teremtést is meg kell tanulni. Nem törekedni kell a megoldásokra, hanem választást hozni, és megtenni a lépéseket. Nem a kezdőlépéseket (hiszen ezzel éppen azt tudatosítod magadban, h. ez egy folyamat), hanem A lépést, ami a választásodat szolgálja. Hiszen a választást már meghoztad, az már LÉTEZIK. Abszolút hiszek benne -tudom- hogy ez így működik, és ha a körülmények nem a választásokat szolgálják, akkor valóban nem stimmel vmi, vagy a választásod nem elég tudatos (valóban hiszel benne, h. SZÁMODRA itt és most ez a megfelelő?), vagy nem vagy következetes, v. egész egyszerűen ki kell várni a folyamat manifesztálódását. Ezt csak te tudhatod. Egy olyan világban, ahol mindenki szeret, talán másképp néznének ki a dolgok. Itt és most csak a saját választásainkat hozhatjuk meg, és épp ez szolgálhat példaként.
Üdvözlettel: katalin
Épp erről beszél Tobias az áprilisi shoudban, h. miért nem működnek a teremtéseink, mert nem saját magunkat teremtjük. Azt a választást hozhatom, h. sérülésmentesen kilépek egy kapcsolatból, de h ezt a másik is sérülésmentesen fogja megélni, azt nem. Hiszen ez az ő választása, az ő teremtése lehet.
Kedves Anisha!
Az új Földön és már ezen a Földön is tudni kell, hogy a problémák valójában feladatok, amiket meg kell oldani, hiszen ez segíti a fejlődésünket. Most elindultál egy úton és akadályba ütköztél, most azt gondolod, hogy neked ez nem jó. Régi energia szerint gondolhatod azt, hogy ez az út nem jó, hiszen közbe jött valami. ( fekete macska az úton, akkor arra nem megyünk :-) )
Az új energia, arra tanít, vagy azért tesz próbák elé, hogy vajon milyen erősen akarod, milyen erős a hited, a kitartásod, a türelmed..stb.
Erka
Ui: sokan olvassák ezt a fórumot és ennek nagyon örülök, kérlek benneteket, hogy meséljétek el :nektek, hogyan sikerült elengedni a régi, múltból hozott, szülői, és társadalmi elvárásokat, gyerekkori beidegződéseket, tudatalatt tárolt félelmeket? Beszéljünk róla, hogy tanulhassunk!
A múlt elengedése.!
Egyszer csináltam egy éber meditációt egy Nagyon Kedves Barátommal, akinek sokat köszönhetek. Az Ő meglátása vagy is neki is közvetítésben jött az információ, mindenek előtt az ősapák terhét érdemes letenni. Minden olyan férfias energiát és nyomasztó berögződést ami már nem szolgál ezek után már könnyebben megy a dolog :) Ez is olyasmi mint amikor a családodtól búcsúzol. Mert új helyre költözöl :)
Ez a folyamat mit Ti is tudjátok már régen elkezdődött, elvileg automatikus, de néha nem árt kis tudatos belepiszkálás :)
Sziasztok!
Az én Tanítóm is mindig azt mondja, hogy a múlt elengedésén már régen túl kéne lenni. Az energiák folyamatosan érkeznek, hogy fejlődjünk és teremtsük meg a jövőnket. Nekünk, már az új energiákat kell alkalmaznunk, és az úton, utánnunk érkezőknek kell világítanunk.
De én most azt tapasztalom, hogy az energiák időnként a Földhöz csapnak, csak úgy koppanok, alig tudok felállni. Persze ez csak az első reakció, míg rá nem jövök, hogy mi az amit ebből tanulhatok. S nekem is, csak a befelé fordulás segít ilyenkor, hogy az érzéseken felül emelkedve lássam meg a lényeget.
Sziasztok!
Eppen errol irtam egy bejegyzest "meghaltam" cimmel. Most, hogy olvasom az irasaitokat meg inkabb erzem,hogy teljesen feladtam amit elertem az uj energiaban. Nagyon gyonyoruen haladtam vele, sok mindent felfedeztem magamban,de az utolso lepesnel,amikor is el kellett volna engednem a regi energias parkapcsolatom,hogy egy uj szerelem johessen, keptelen voltam ra es feladtam a csodalatos allasom es onmagam es rohantam vissza a volt baratomhoz es a csaladomhoz es Magyarorszaghoz. De 1 honap felmondasi idot toltok le es ez alatt az orulet kerulget,mert borzaszto erzes,hogy feladtam mindent amit az uj energiaban elertem es most megyek vissza a regibe,minden szinkronicitasnak ellentmondva. Fogalmam sincs mi lesz velem, semmi munka lehetosegem nincs otthon es mar a baratom sem erdekel, csak oriasi borzalmat erzek,amiert feladtam magam,ja es nagyon nagy fizikai fajdalmakat,a koronacsakratol a gyoker csakraig, es mintha a fenyem elveszett volna. Valahogy ugy ereztem, hogy ez volt az en idom es feladtam,mintha meghaltam volna es nincs vissza ut. Elmondhatatlan fajdalom es hihetetlen meg mindig a szamomra,hogy egy dontessel mindent elvagtam. Tenyleg olyan,mintha megoltem volna magam. Borzaszto erzes es nem tudom,hogy mit tegyek.
Bocsi,de le kellett irnom.
Udv. Mindenkinek: Panita
Kedves Panita!
Miért haltál volna meg? Éppen most jöttél rá valami nagyon fontosra és dönthetsz újra. Minden percben döntünk az élet mellett azzal, hogy levegőt veszünk. Minden nap kitalálhatjuk újra önmagunk. Miért ne dönthetnél másképp? Kinek kellene megfelelned? A külső szokásoknak, más embereknek, az elvárásoknak ? Ha nincs munka, ... majd lesz. Ha nincs társad, ... majd lesz. Minden mindig ott van körülötted, csak vedd észre, kérlek. Csodálatos ajándékot kaptál önmagadtól, szeresd magad és légy önmagad. Dönts újra, de azt a szíved közepéből tedd! Aztán ne nézz hátra többé, csak előre.
Nagyon sok szeretettel, én a távolból ismeretlenül is támogatlak.
Zsu
Sevasz!-Belegondoltál-már,mi oka is van annak,hogy Igy" szétszóratva"élünk!!Alig akad-oly család ahol mindkétfél-Újenergiás?!
Ha, megis leljük a nekünk-való társat-helyet-arra azért mindíg figelnünk kell-ha a tovább"lépés" elkövetkezik-készek legyünk s legyen elég erőnk-s lendületünk a"környezetünket"-el"ragad-tatásban"részesíteni-hisz ez az egyik feladatunk-szerintem!
De,e ehhez fontos,hogy megleljük az optimális"körülményeket"-Üdv-Jani
Kedves James!
Nagyon igaz amit leírtál.Biztosan azért lettünk társak azzal akivel mert vinnünk és húznunk kell egymást.Addig ameddig.Ha válasz út elé érünk bizony nem könnyű.Már tapasztaltam.Nagyon komolyan meg kell gondolni, nem biztos,hogy válni kell, De ha nincs más mód arra, hogy önmagad légy menni kell.Talán többet hagy hátra az ember mint amit nyer, de akkor is menni kell.Aztán rájön, idővel, valamikor, hogy mindent nyer.Hisz én csak akkor tudok feltételnélkül szeretni,ha önmagamat szeretem annyira, hogy azt adom ami nekem kell.Mégha egy aspektusomnak fáj is.Ahoz, hogy nyertes-nyertes legyen a játszma tudnod kell szolgálni Isteniönvalódat.Először neki kell nyerni (önmagadnak)veled szemben.
Ha az passzol Isteni terveddel, hogy viszed akkor ha belegebedsz is vinni fogod.Tedd hát szeretettel.
Nem könnyű! Ki próbáltam , ezt is azt is.Nem könnyű ez a játék.Ettől gyönyörű!
Kedves Rebeka!
Nagyon igaz, amit írsz. Játék ez, néha nagyon komoly, nehéz és kemény játék! És gyönyörű minden fájdalmával és minden tapasztalással, amit megengedünk magunknak.