Életünk közepére érve...

Gabitól kaptam e-mailen! Úgy érzem, sokunknak aktuális ez most!

"ÉLETÜNK KÖZEPÉRE ÉRVE hirtelen egy végjátékban találjuk magunkat, holott korábban csak a végtelen kiterjedést érzékeltük. Most már a zsigereidben érzed, hogy az életed nem fog örökké tartani. Ötéves kitérőkre már nincs idő. A félreértésekre sincs. Nincs idő nem működő kapcsolatokban, sem pedig olyan helyzetekben maradni, amelyek nem a valódi lényedet tükrözik. Nincs idő a kishitűségre, sem a téves önhittségre, sem pedig egyéb úttorlaszokra, amelyek pszichéd sötét vizéből kiemelkedve elhomályosítják az eredetileg neked szánt örömet. Mostantól precíziós műszerré válsz - nagyon pontosan fókuszálsz mindarra, amit megtenni szeretnél, hogy azzá válj, akivé lenned kell.
Az ősi, ázsiai filozófia szerint az élet nem kört, hanem spirált alkot. Minden életfeladat, amely valaha megjelent előtted (ami azt jelenti, hogy minden, amit valaha átéltél), valamilyen formában újra visszatér, amíg meg nem tanulod a benne foglalt leckét. A léc pedig egyre magasabban lesz. Több gyümölcsöt hoz minden, amit megtanulsz, és durvábbak a következményei minden elmulasztott leckének.
Minden, ami eddig nem működött az életedben, azt a tényt tükrözi, hogy éned különböző részeit még nem rendezted egységbe. Ahol nem fogadtad el magadat, ott az elfogadás hiányát vonzottad másoktól. Homályos szituációkat teremtettél ott, ahol még nem birkóztál meg árnyékos részeiddel. Összetört én részeid mások összetört énjével találkoztak. Tehát most már tudod! Az akkor volt, ez pedig most van.
Életünk közepén egy második esélyt kapunk. Ha a hátralévő éveket azzal akarod eltölteni, hogy pusztán újrajátszod múltad drámáit, megteheted. Tényleg eléd fog kerülni ugyanaz a forgatókönyv, hogy áttekintsd. Ez mindig így van. De, ha úgy döntesz, foghatod az egészet, és csodálatos módon újraírhatod, az egész darab főszereplőjévé válhatsz, és úgy hajolhatsz meg a végén, hogy attól mindenki elalél.
Lehet, hogy ez alkalommal a színdarab egy másik városban játszódik, és a szerep lők is mások. De a lényegét tekintve ugyanarról a darabról van szó. Más kérdés, hogy vajon most, utoljára, készen állsz-e eljátszani a főszerepet. Az is más kérdés, hogy vajon ez alkalommal észreveszed-e a lehetőségeket és a legtöbbet hozod-e ki belőlük. Ám a tény, hogy egyáltalán voltak lehetőségek, amelyeket bevonzottál, elsősorban azt jelenti, hogy a forgatókönyved részét képezik. Megbékélésed, alázatod, valamint őszinte vágyad arra, hogy most jól csináld ott, ahol korábban elrontottad, olyan erőt képeznek, amely eléd hozza ugyanazokat a lehetőségeket, egy másik formában. Egy minden tekintetben jóságos Isten még egyszer a rendelkezésedre bocsátja őket, még nagyobb tervekkel arra nézve, hogyan hozhatnak áldást rád is, másokra is.
Alaposan gondold át, mit írsz. A főszereplő - aki te vagy - nem mondhat ilyeneket, hogy: "Már túl öreg vagyok", hanem inkább ezt: "Épp most kezdek bele". Ahelyett, hogy "Túl gyenge vagyok ehhez", lehet ez: "Most már erős vagyok". "Ők a hibásak azért, amit velem tettek" helyett írhatod ezt: "A megbocsátást választom". "Mit kapok ettől a helyzettől?" helyett mondhatod ezt: "Mit tehetnék hozzá?". És ahelyett, hogy "Mit akarok tenni?" lehet ez: "Édes Istenem, mit szeretnél, mit tegyek?" Minden egyes új gondolattal egy csodát hozol létre; megváltoztatod a forgatókönyvet és az életedet is." (Forrás: Marianne Williamson: The Age of Miracles - fordította: Sarkadi Kriszta)