Nagyon fáj a szívem, lelkem
Bócsiné Edit · 2008. november 2. 21:03
Kedves Rita!
Szia! Nekem most nagyon fáj a szívem, lelkem, és nagy szükségem lenne jótanácsra. Közel 30 éves házasságom van felbomlóban, abszolút régi energiás, és annak ellenére, hogy csak kevés ideig éreztem magam jól benne, most mégis annyira fáj, hogy felbomlik, nagy üresség van bennem, és az életkedvem is minimálisra csökkent. Ma az jutott eszembe, az ezredik végigbőgött óra után, hogy amellett, hogy az egom szenved - nyilvánvalóan - talán azt érzem, hogy az energialopás hiányzik - tudod, az emberek lopkodják egymástól az energiákat. Vagy miért vagyok ennyire kiborulva, mikor mindig ezt vártam? Teljesen kiütött ez a fordulat, szinte kivetkőztem magamból. Hát ennyi lenne röviden. Köszi, hogy "meghallgattál" és várom a választ. puszi Edit
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 2754 olvasás
Szia Edit!
Igen, a felbomlás mindig fájdalommal jár. Elbúcsúztatjuk a régit, számvetést készítünk, de már ott dugja fel a fejét az új csírája is:-)
Próbálj meg valóban számvetést készíteni az eddigi életedről! Emlékezz, mennyire nem érezted már magad jól benne! Esetleg írd is le magadnak, mi volt benne az, ami már nem csak nem szolgált téged, de vissza is fogott! Ha ezzel végeztél, teljesen zárd le a múltat! Akár egy vaskaput is elképzelhetsz, ami leereszkedik a jelened és a múltad közé. Ezután ajánlani tudom a plejádiak által mutatott gyakorlatot: ülj le, földeld le magad, és teljességgel érezd át a mostani állapotodat, a fájdalmat, hiányt, és mindent, amit MOST érzel! Legfeljebb 20 perc alatt köddé válik az egész, ezt gyakorlatból állíthatom! Az utána következő üresség viszont egy kincs, oda tud bejönni az új az életedbe! Fontos is, hogy teljesen üres legyél! A réginek írmagja se maradjon! Most már elkezdheted tervezgetni az újat! Ha elég nyitott vagy, nemsokára megmutatja magát az igazi szenvedélyed! Azt kövesd!
Sok sok szeretettel:
Ildikó
Kedves Angyalbarátom!
Köszi a lelkisegélyt és a bíztatást, igyekszem megfogadni. puszi érte, szeretettel:Edit
Szia Edit!
Először is mindenkitől elnézést kérek amiért ennyire régen jártam a fórumon. Zűrzavarba kerültem.
Válaszom számodra:
Ha úgy érzed, hogy ez a helyes út amire lépned kell, akkor tedd! Az hogy fáj, a legtermészetesebb dolog a világon! 30 év, az nagyon sok idő! Én 4 éve vagyok házas, de ha most kellene elválnom, akkor is teljesen tönkremennék. Azt írtad, hogy vártad ezt a dolgot. Ha vártad, hogy bekövetkezik, az lenne a kérdésem, hogy esetleg előbb nem lehetett volna lépni ezügyben? Ez személyes érdeklődés részemről. 30 év nagyonsok idő, nem tudom hogy hogy következett be nálatok ez a döntés, és ki hozta, de ha érzed, hogy megtudsz tőle válni, akkor muszály lesz természetesen megtenned. A legbelső érzésedre hallgass, próbáld meg kizárni a körülötted levők(nyílván rengeteg családi barátotok van és gyerekek) indokait, illetve a benned viaskodó megszokás érzését. Ne légy szomorú, mert új utakra fogsz tévedni, új élmények várnak rád, valószínűleg újra feltudod fedezni saját magad. Önmagad lehetsz végre, és felszámolhatod magadban a függést, ami nem egy pozitív dolog. A szeretet érzése ha nincs meg olyan formában többé, ami egy életen keresztül tartó házasságot(minden gondjával-bajával) menedzselni tud(bocs ez rossz szó), akkor teljesen mindegy, talán inkább örülj neki, hogy nem később történt meg ugyanez.
Tanácsom, nyugodtan sírj, az mindig feszültségoldó, nem kell elfojtani, és az hogy próbálj meg olyan új tulajdonságokat, olyan új aspektudokat felfedezni az életedben, amit eddig nem tudtál. Sétálj egyedül a természetben, a növények és az állatok a barátaid, ők segítenek a gyógyulásban.
Fel a fejjel! Írj nyugodtan!
Üdv.:Rita
Szia Rita!
Köszi a választ. Azóta eltelt néhány hét, és a fájdalom még nem csökkent bennem. Tudod hiába vártam évekkel ezelőtt, hogy ez megtörténjen, most csak szeretetet érzek, és fájdalmat, és dühöt, haragot, mindenféle negatív érzést, amiről magam sem tudtam, hogy bennem van. Én soha nem mertem volna ezt a házasságot felbontani, mert úgy gondoltam, hogy mindenáron ki kell tartanom, és ezt meg is tettem volna. A gyerekek miatt is . A férjem viszont bevállalta, mert lépni. Most hétvégén költözünk külön szobába, jó kis karácsonyi készülődés. Még mindig sokat sírok, és félek is, hogy egyedül maradok. Isteni Énem azt mondja, közel az új társam, de lehet, hogy csak a kis én mondja? Szóval sok a kérdőjel bennem. Az a legrosszabb, hogy így járok könyvelés tanfolyamra, ami nem könnyű, és alig tudok erre figyelni. Hát ez van, igyekszem mindenféle jóra is gondolni, de még ritkán sikerül. puszi, és köszi. Üdv. Edit
Kedves Edit, a magam tapasztalatából merítve szólok. Habár én egy három éves házasságból lépegetek kifele, amiből kettőt azzal töltöttem, hogy probáltam rendbe hozni a kapcsolatunk, aztán a harmadikat meg már az elszakadásra öszpontosítottam és még mindig nincs teljesen vége.Van egy három éves kisfiam és még itthon vagyok vele, ezért húzódik. De tudod ilyenkor minden érzés és gondolat amivel akarva akaratlanul megerősitetted az évek során a kapcsolatot az most felbomlik, és úgy tűnik mintha te magad válnál üressé, valójában szabaddá válsz, hogy az igazságod felszínre jöhessen. Válj könnyűvé, lélegezz, figyeld a természetet, hagyd, hogy a belső bölcsességed továbbvezessen a fájdalomból a végtelen békébe. Probálj a fákkal kapcsolatba lépni, öleld meg amelyik megszólít,igaz most tél van, azért egy kis időt így is érdemes kint tartózkodni.
Figyeld meg az érzéseid, a hozzájuk társuló gondolatokat és a fájdalomba futó energiákat így a figyelemre fogod használni. Hallgass zenét, bármit probálj ki amit az intuiciód sug és kibillent kiborult állapotodból. Meg aztán ha már vettél egy két lélegzetet, eldöntheted, hogy hogyan is szeretnél reagálni a történtekre. Sok szeretettel Éva
Szia Edit!
Átérzem a helyzetedet, mert én is ezt az utat járom március óta. Nagyon nehéz, bárki bármit is mondjon. Csak te tudod megkönnyiteni magadnak és az sem megy egyszerűen. A mi házasságunk 21 évig tartott és én sem léptem volna ki belőle, mert nekem nagyon fontos a család. Már rég óta nem volt jó, de ez nem derült ki világosan, mert a napi robot elfedi a lényeget. A férjem lépett én meg összezuhantam. Ma már talán jó. Ugyan úgy érzek mint te. Már tudom, hogy mit nyertem avval, hogy elhagyott. A lelkem azért még fáj időnként. Az ego nehezen viseli, ha elhagyják, becsapva érzi magát az ember. Rengeteg a szabadidőm, a gyerekeimmel a kapcsolatom fenomenális lett. Amikor bánatom felbukkan, az oldalon vagyok és olvasok. Nagy kitartást kivánok, ha segithetek valamiben irj. Úgy érzem ez a közösség akik itt nap mint nap jelen vannak, hatalmas erőt adnak minden bánat gyógyitásához. A pozitiv energia árad az irásokból, rengeteg segitséggel és tanitással. Tényleg le kell zárni a régit, mindent kövess el, hogy ezt meg tudd tenni. Sok szeretettel gondolok rád hogy erőt adjak.
Ani
Szia Edit! :)
Pillanatnyilag másként érzed, de hidd el, amit leírsz, az egy áldásos állapot, s az utolsó métereket jelenti egy hosszadalmas folyamatban.
A régi energiában a fájdalomtestek házasodtak. A fájdalomtest nem egyéb, mint az érzelmi és mentális testen "élősködő", valahol, valamikor a személyiségedről lehasadt aspektusok összessége. Ezen öntudatlan aspektusok egyike ment férjhez a párodhoz, s tartotta fenn magát 30 éven át a házasságotokból, hisz annak energiája táplálta őt.
Most, amikor véget akarsz vetni az egésznek, ez az aspektusod fél, retteg, mert a házasságod vége talán az ő végét is jelenti, kirángatják őt az eszményi állapotból, ahol megállás nélkül lakmározhat a neki kellő energiákból, amikor csak kedve tartja.
Tehát ennek az aspektusodnak az érzéseit, a fájdalmát érzed most, és valóban az az egyetlen út, amit Ildikó leírt. Átélni a fájdalmat, az összes érzést, ami előtolakodik Benned, átélni olyan mélyen, amennyire csak tudod, teljesen átadni Magad neki, DE!!!!!!
Csak érezd, ÉS NE FŰZZ HOZZÁ GONDOLATOKAT!
Az elméd közben legyen teljesen üres, vagy erővel gondolj valami szépre, s közben figyeld tovább a fájdalmat Magadban.
Ez által azt az aspektust visszaolvasztod Önmagadba, visszahozod a mostba, újra személyiséged részévé teszed, ám Isteni ÉN-ed része lesz, s többé nem okozhat bajt. Ha ezt a folyamatot nem csinálod végig, ez a részed elalszik egy időre, ám az első adandó alkalommal "beszerez" magának egy újabb férjet, párt, aki pontosan ugyanazokat a helyzeteket produkálja majd, mint amik az elmúlt harminc évben Téged megőrítettek, öntudatlan személyiségdarabodat pedig táplálták.
Kívánok Neked erőt, kitartást, sok-sok szerencsét, s meglásd, ha odafigyelsz, és valóban véget akarsz vetni a helyzetnek, napok múltán már csak nevetni fogsz az egészen! Úgy legyen!
Szeretettel: L.A.
Sziasztok!
Nagyon nagyon régen nem voltam az oldalon, és a regisztrációm is elveszett, Rita vagyok, aki a "lelki segítség" oldalt nyitotta.
A röhej az, hogy mióta nem voltam az oldalon, nekem is szükségem lett volna rá, de NEM VOLT ERŐM se regisztrálni, se megnézni.
Bocs mindenkitől. Ha valaki olvasta az orin meditációk közül a káprázatok eloszlatása részt, és abban a sűrű ködös párás leragadást, akkor körülbelül sejtheti hogy miről beszélek.
Nos:
Kedves Edit!
Végül mi történt? Karácsonykor különköltöztetek... Külön szobába. Hasonló házasságokról én is hallok mostanság. Kíváncsi lennék, hogy hogy érzed magad, meg ilyesmi. A legnagyobb baj az, hogy fogalmam sincs, hogy 30 évig hogy lehet húzni. Én 6 éve vagyok együtt a párommal, abból 4 éve házasok, mint írtam valahol.
A baj az, hogy falakat emeltetek magatok köré. Igaz? A férjednek gondolom van egy másik.?
Nekünk is voltak gondjaink, de a válás sohasem merült fel. Miért érezted úgy hogy vártad már ezt az egészet?
Egyébként szerintem bátor nő vagy, drukkolok neked!(mármint hogy pozitív gondolataid is vannak, és esetleg egy másik társat is eltudtál 30 év után képzelni)
Mindenképpen bátor vagy, bármi is történt azóta.
Üdv mindenkinek: Rita, azaz Dreammaker
(Nem a témához tartozik:
Van egy 'Elfelejtett jelszó' link a belépés blokkban. Azon keresztül a megadott email címedre érkezik egy email, amiben van egy hivatkozás. Arra kattintva új jelszót adhatsz meg. A nevedet természetesen ezen az oldalon is megtalálod: minden hozzászólásod címe alatt ott van: RitaV. Könnyű lett volna.
Ha a felhasználónév kétséges, email cím alapján is meg tudlak találni. Tudok segíteni.
Akár nevet is lehet változtatni, ha kéred.)
Kedves Mindenki!
Ezt minden kedves angyaltársamnak küldöm, aki megtisztelt, és szíve-lelke szeretetével segíteni próbált, tanácsot adott, és egyáltalán szeretgetett.
Mióta írtam, eltelt pár hónap, és köszönöm már jól vagyok. 6 hónap kellett ehhez, és még egy parapszichológus is segített, mert nagyon makacs volt - főleg az ego.
Férjem boldog és szerelmes, én pedig már nem szenvedek ettől, és ez nagyon jó érzés. Nehéz hónapok vannak mögöttem, közben egy pü-számviteli tanfolyamra is jártam, és néha majd kiugrottam volna a bőrömből, annyira fájt. De minden nappal jobb lett! Aki ilyen cipőben jár, higgye el, hogy jobb lesz, de ki kell várni az idejét! Siettetni nem lehet, és nem is szabad. Sokat meditáltam - Kryonnak jó "haragűzője" van, és próbáltam megérteni a dolgokat, hogy mi miért történt. Érdemes agyalni, de ne túl sokat ebből se, mert nem jó a múltban sok időt tölteni, hanem gyorsan vissza a jelenbe, a mostba, itt nem fáj, csak az itt és mostban lehet a szeretetbe belesimulni, és megnyugodni. Szóval jól vagyok, és várom az igazit, a tényleg igazit, mert nem vesztettem el a hitem, hogy van ilyen férfi. Egyedül nem jó, és még annyi szépet és jót szeretnék csinálni, de ezt csak úgy tudom elképzelni, ha van mellettem valaki, és egyébként is igazi rák vagyok, valakit szeretgetnem kell - a gyerekeken kívül. Köszönöm még egyszer Mindnyájatoknak, és sok puszi Nektek! Edit
Szia Edit!
Nagyon örülök,hogy jól vagy, szívemből örülök!
Van az ismeretségi körömben egy igen hasonló eset, mint a tiétek, kísértetiesen hasonlít a helyzet.
Ott azt hiszem ez a dolog még folyamatban van, de mások magánéletét nem szívesen adnám ki.(és nyomokban tudok csak róla)
Mindenesetre tényleg szívből kívánok minden jót neked, és pontosan tudom, hogy mennyi, illetve nem, nem tudom, és lehet soha nem fogom megtudni mennyi lelkierő kellett ahhoz, hogy egyáltalán stabilizálódj.
A férjed annyit gondolom te is tudsz, hogy biztosan nem először volt szerelmes...
Sajnos ő sem tehet róla, és a másik nő sem, ha egy 30 éves házasságot ez a dolog feltudott borítani.. De ez a fele nem is érdekel a dolgoknak, az a lényeg, hogy szívből kívánom, nagyon sok szeretettel, hogy megtaláld az igazit, és meg is fogod, mert biztosan jó ember vagy! A lényeg, hogy nem illettetek össze valószínűleg, csak a gyerekek miatt sokáig húztátok. Nem baj, semmi nincs veszve, igen, a jelen számít!! És a reális énem tanácsa: amennyire csak lehet, kerüld el a velük való találkozást!(ne próbálgasd magad, egyedül Te és a Te jóléted számít, most csak arra gondolj, hogy neked jó legyen, hiszen önfeláldoztál mennyi ideig!)
A gyerekeitek biztosan melletted állnak!!
Én most egy súlyos betegséggel küzdök, amit a pszichém generált, mert stresszes hülye voltam!
Magánlevélben lehetséges, hogy szeretném elkérni a parapszichológusod elérhetőségét, talán nekem is tud segíteni, mert most pontosan arra lenne szükségem, hogy kapcsolatba kerüljek a felsőbb énemmel, hogy egységbe hozzam a tudatalattimmal, és fizikai testemmel. Szóval összhangba kerüljek.
Hánykolódom évek óta, és most zsenge koromban bár, de elért a betegség, aminek nem kellett volna megtörténnie, ha spirituálisabban felkészült vagyok. Nincs veszve semmi, gondolom még javítható a fizikai testem :-)!
Kedves Edit! Sok-sok erőt kívánok neked az élethez, belevaló csaj vagy, túlélő és erős! Légy boldog, légy büszke(ez nem ego-dolog) arra ami vagy, amit túléltél, hogy felülkerekedtél saját magadon!
Ez az út még előttem áll. Kérlek szrkoljatok nekem is!
Üdv, és puszi mindenkinek: Rita
Szia Rita.Mostanában megjártam a "hadak útját" s hála ,a belső csend a forráshoz vezető "valami"/nem cimkézem/,tehát ehhez nem kell más,mint te magad.ÁÁÁÁÁ,...és ne hagyd magad befolyásolni,ne hidd el senkinek,amit mondanak ,de figyeld.Nincs neked semmi bajod csak beleragadhattál az elme játékába.Én sem hiszek senkinek,viszont meghallgatom és hagyom ,hogy figyeljem őt,/de én döntök/ .Mindenképpen csakis én tudom,bármit is lát/érez bárki más rólam.üdv és szerettem volna privát írni,de nem tudok.
Azt hiszem beállítottam valamit, és most fogsz tudni írni, ha nem akkor Johanna néven megkereslek.
Mindenképpen szeretnék veled levelezni, ha lehet, ugyanis én elhiszem hogy csak én magam kellek hozzá, és tudom is, de hiányzik a "hogyan" lépés. Hogyan zárhatom ki ezt a külvilágot addig amíg eljutok "belülre". Érted gondolom amit mondok.
Sok erőt neked!!! Puszi : Rita
Kedves Rita!
Köszönöm a választ, a biztatást, a kedvességet. Írj a bocsieditkukaccitromail.hu-ra és megadom a parapsz. telefonszámát. Biztos fog tudni segíteni! Az biztos, hogy nem elég elméletben sokat tudni a dolgokról, az igazi megmérettetés a gyakorlat! Saját bőrömön tapasztaltam. Te is ki tudsz belőle lábalni, ebben biztos vagyok. Én is sok-sok erőt kívánok neked ehhez, még dolgod van, úgy hogy egészségesnek kell lenned!. Puszi Edit