Te miért vagy magyar?

Te miért vagy magyar?

Ez a „ Te hogy vagy magyar? ” 2. része.

Azoknak, akik részt vettek egy ezt megelőző vitában, és azoknak is, akik véleményükkel részt követelnek a kérdés megújításában, - de már egy magasabb szintről.
Őszintén remélem és nagyon bízom benne, hogy ez a bejegyzés Adamus St. Germain sugalmazására született meg.
A magasabb szintektől ez már egy olyan fokú érintettség, amelynek jócskán fűződik „érdeke” ahhoz, hogy ebben a kérdésben minél többen tisztán lássanak. Ugyanis két olyan üzenetet kaptunk eddig [Kryon által pedig már hármat,] amely nem csupán megerősíti, hanem fontossá és talán nélkülözhetetlenné teszi a magyarság jelenlétét ebben a fontos időszakban.

Nagyon remélem azt is, hogy amit most olvasni fogtok, csak oly mértékben sérti meg mások – saját magyarságukkal kapcsolatos érzéseit, hogy a sértődés traumája által okozott sokk elmúlása után, mélyebben elgondolkodnak ezen kérdéskörön, és ami ezután már nem mint sértődöttség, hanem mint lehetőség jelenik meg a színpadon.

Nagyon bízom abban is, hogy ez az írás a további prüszkölések és szövődmények elhárításának alkalmából jelenik meg. Ahogyan Tóbiás mondaná, lépjetek néhány lépést hátrébb, és álljatok a kerítés mögé.
[Onnan ugyanis egy megfigyelői státuszból adódóan jóval többet „látni.”]
Tehát nagyon fontos lehet ennek a kérdéskörnek a tisztázása, vagyis az, hogy mit is várhatunk el saját magunktól.

Mert a kérdés lényege a következő:
Milyen válaszokat és tapasztalatokat nyújt neked ennek a kérdésnek a felvetése, és főleg milyen lehetőségeket ad számodra, mint egyén, és mint rész?

De miért is nevezhető, [maga a kérdés] egy körnek egy magasabb nézőpontból szemlélve?

A válasz BENNE VAN abban a kérdésben, abban a pontban, hogy Te miért vagy magyar?
Ez a folyamat akkor és attól vált körré, amikor kilépett abból a pontból, abból a mozdulatlanságból, abból a SAJÁT mozdulatlanságából, amely addig a pontig a Mindenséget, mint Önmagát - meghatározta. Ettől kezdődően ez a kezdőpont és szándék, AZ EGÉSZ EGY RÉSZE, elindulhatott egy olyan Önmegismerési Úton, amely út során ez a körpálya kialakulhatott, és amely pálya a visszatérés lehetősége is egyben.

Magyarán szólva ez a Szándék elindult egy olyan [kör alakú] pályán, amely út során olyan élmények is gazdagíthatják, amelyen keresztül megtapasztalhatja, hogy a Létezés ezen formájában többek között milyen magyarnak lenni, vagyis ebben a minőségben milyen érzés és tapasztalat lehet olyan egyszerű, kreatív és dinamikus, de egyben spirituális energiákkal felszerelten rendelkezni, és azt úgy birtokolni, amelyek az életet inkább támogatják, és nem elveszik azt.

Szándékában állt megtapasztalni azt is, hogy ezt a magyar ruhába csomagolt energiát hogyan lehet kifejezni olyan körülmények között, mely körülmények és feltételek másokon keresztül ezt az energiát inkább valamilyen módon uralni, megalázni, rabszolgasorsba kényszeríteni, netalán megsemmisíteni, elpusztítani kívánják.

Ez az energia attól más, attól egyedülálló, mert egy bizonyos magasságból szemlélve az egyik legősibb, és a legrégebbi abból a szempontból nézve, hogy tapasztalati útja során mi mindenen ment keresztül, ezáltal milyen részletezettséggel rendelkezik annak eredményeképpen, hogy most lehetősége nyílik úgy megnyilvánulnia, ahogyan ezt még sosem tette.

Ez nem más, mint annak az ismerete, annak a tudása,- és valójában ez eszi ezt az energiát oly naggyá és különlegessé, - hogy szellemében már olyan hatalmas területeket bejárt, beutazott, ezáltal olyan mértékben részletezett a történelme, amely joggal jogosítja fel Őt a Felemelkedésre. Ebben az energiában azért van több, [több tudomány, kultúra, mesék és mondák, zenék, kifejezések,] mert ezen a hosszú úton már mindent megélt, kipróbált és megteremtett. Ettől már nehéz több tapasztalatot megélni, hacsak nem akarja ismételni azokat. Akinek pedig a legtöbb van, az már csak adhat, és ami a sajátja [az energiája,] azt Tőle elvenni nem lehet.

Ez a nép, az illúziókban fáradt el.

Ebben az esetben, ebben a helyzetben, már nem lehet, és nem lesz harc. Ennek a népnek nem lesz szüksége kardokra és csatakiáltásokra, ebben a kérdésben és ezekben a helyzetekben az ellene felvonuló túlerők miatt, általában veszíteni szokott.

Az a fajta bölcsesség fogja ezt a [mag]népet és energiát vezetni az utolsó métereken az 5. dimenzió kapujához, amelyet csak az kaphat meg, aki már mindent megtapasztalt, minden esélyt és lehetőséget megkapott és felhasznált [önmaga] megismerésére, kiteljesedésére, és aki a [saját]körét már megfutotta.

Ennek alapján bír azzal a képességgel és lehetőséggel, hogy megmutassa környezetének, már csak egy lépés választja el ezt az energiát az istenitől, és már nem sokat kell tennie annak érdekében, hogy ezt a [magyar] álruhát is végleg ledobja magáról, hogy magához ölelje az istenit.
Ez az energia, a Megmaradásról szól, az Elpusztíthatatlanságáról szól, arról a Halhatatlanságáról szól, amely azért isteni, mert Ő maga az.

Valamennyien jól emlékeztek, és ha a történelem könyvek is jól írják, a magyar minden eddigi, valamint nagyobb szabadságharcait „elvesztette,” de a lényeg mindig a szabadságról szól, arról a szabadságvágyról szól, amelyben ez a nemzet megvesztegethetetlen.
Ez már nem a harcról szól, hanem a győzelemről.
Arról, hogy szabadnak lenni mindentől nagyobb és szentebb érzés

Az általatok elküldött linkek és hivatkozások nagyon is arról szólnak, hogy jól érzitek a magyarságotokat, és már csak egy pici tisztogatás kell a még tisztább látáshoz. Azok [a csodás lények] pedig, akiknek látása csupán a trianoni határokig terjed ki, vagy inkább húzódik [össze] és csak a határokat „látják, azok még egy jó ideig fekete vászonra fekete festékkel fognak festeni”

De vajon mit is láthatnának akkor, ha mindössze egy érzékszervüket vesztenék el, az ebben az életben még hátralévő idejükre? Ami ugyebár nem lehetetlen. Látnának - e vajon olyan határokat, amelyek most éppen meggátolják őket abban, hogy tovább lássanak?
Bizony mondom Nektek, a vak jobban lát, mert Ő az alapot, a fekete alapot [ott legbelül] bármikor képes átalakítani fehérre, ezáltal erre a fehér [a]lapra olyan színeket kever ki magának, és fest meg, amilyet látni szeretne. Ezáltal olyan jövőt készít magának, amilyenben élni szeretne.

Sokan vannak még olyanok, akik még mindig fekete maszkot próbálnak húzni a szemetekre, mondván, majd mi vezetünk titeket, az irányt bárkinél jobban ismerjük, a ti érzéseitek csalókák, még nem pontosak.

Ők a jelenlegi országotok és vallásotok vezetői, de rajtuk is fekete csukja van, de azt már „külföldről, külföldiek” húzták a fejükre, mert nekik is ugyancsak mutatják az utat, hogy merre menjenek. Nézzetek csak szét magatok körül, mennyien bonyolítják meg [saját isteniségüket] pártokkal, valamint más „ különleges” eszmékkel, csavarokkal és fordulatokkal egyre több rabruhát húzva magukra.

De Ők is csupán Részek saját fejlődésük folyamatában és megtapasztalásában, és ugyanúgy a Te részeid, ahogyan a Nagy Egész Részei. Az Ő látószögük még nem annyira kiterjedt, mint a tiétek.

De Ti rendelkeztek most már azzal a lehetőséggel, képességgel, tudással, azzal az információval és energiával, hogy felemelitek a kezeiteket és lerántjátok fejetekről, az elmétekről azt a fekete leplet, azt a sötét huzatot, amellyel mások takarták el a szemeteket és a látásotokat, és amely ez idáig a félrevezetéseteket célozta meg.

A többi nemzethez mérten valóban nem vagytok sokan, de legalább már nem kell olyan sok mindenkit meggyőzni arról, hogy kik is vagytok valójában? Ebben az időszakban nem a létszám, vagy az elcsatolt négyzetkilométerek határoznak meg bármit is.
Már csupán egy réteget kell ledobnod.

Ennek a különleges idővonalnak a különlegessége abban rejlik, hogy csupán le kell dobnod valamit. Eldobod a Régit, egyszerűen csak leejted a legutolsó réteget amely az istenit ugyan még eltakarja, de már nagyon kopott, nagyon rongyos. Átalakítod a fájdalmakat, a neheztelést, a gyűlöletet és azokat aminek viselése már nagyon nehéz, és, kivillantod magadból az Újat

Ezért vagy Te most magyar.

Le kell esni a fáról, mert kapaszkodni, fennmaradni számodra már nagyon nagy teher, de az esés, a zuhanás pillanatától kezdve már nagy, hatalmas és Felemelő a szabadság [érzése.]

Ami pedig nem más, mint az ÉN VAGYOK magyar megfelelője.

Köszönöm:
Átutazó