Mennyiben változott az életed.....??
johanna · 2008. október 11. 15:14
Azért szeretném ezt a fórumot elindítani,mert hiányolom azt , /talán egyik legfontosabb dolgot/ hogy mennyiben változott meg azoknak az élete,akik vállalták azt,hogy erre az "útra" lépjenek!Rengeteg regisztrált ,akik talán mindennap olvassák vagy éppen hallgatják Kuthumit,Tóbit és másokat...! Hiszem,hogy ezzel még segítséget is adhatunk egymásnak ,ha megosztjuk tapasztalatainkat !MÁS LETT AZ ÉLETED,AMIÓTA IDE BETÉRTÉL????Nem lenne jó megtudni,vajon hol tartunk?Mármint ,mi, itt !Együtt! (ha esetleg nem voltam eléggé körültekintő és már van ilyen fórumtéma,akkor:bocsi!!)Szeretettel:Johanna
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1027 olvasás
Szióka!
A legtöbb idő arra kellett, hogy ráébredjek renget ideig aludtam.Most kezdek ébredezni.:)
Ahogyan helyzetekre és emberek szavaira reagáltam.Idő kellett, hogy felismerjem tükreim és nem életem szomoritói.Ha valami miatt esetleg a gyerek megint nem akart nekiállni a lecónak és mérgelödtem miatta, akkor csak a felszinen voltam az.Belül nem remegtem ha valaki kiakasztott pl.
Vagy ha valaki total be volt pöccenve körülöttem, nem akartam nyugtatni már.Hagytam annak lenni.És lőn csoda sokkal hamarabb lement róla.
Szerintem ahogyan reagálunk emberekre helyzetekre megmutatja hol tartunk az önmegismerés útján.
Csodákkal teljes utat kivánok mindenkinek!:)
Nagyon jó,hogy ezt leírtad ide és nagyon örülök neki,mert tudom miről van szó!Bár még teljes meggyőződéssel nem szeretném kijelenteni,hogy nálam már mindig így működik!Azért,mert ,ha hiszed ,ha nem pontosan pár napja érzem és élem azt,amit már te valószínüleg több"ideje"!Talán ezért is indítottam ezt a fórumot,sőt:igen,ezért is!Nem remegek belülről,ha olyan dologgal találkozok,ami azelőtt kibillentett!A gyerekeknél tapasztalom most a leginkább!......és,valami iszonyatosan nagy erejű szeretetet érzek mindenki iránt!De,hozzákell tegyem még itt a félsz...mégpedig:nem akarom már másképp ,mint,ahogy most van,nem akarok kibillenni!Mégis valahol belül azt érzem ,azt élem,hogy már így marad!Ölellek!
Szióka kedves!
A légzésemre és befelé figyelek.Mit érzek most?Adott pillanatban.
Egy idő után teret kezdesz érezni magadban is.A gondolatok könnyebbé váltak és szabadnak érzem magam pár napja.Belső öröm és igen feltétel nélküli szeretet.
Ölellek!
Kedves Johanna!
Hosszú évek vallási, spirituális és ezoterikus kalandozásai után bukkantam rá pár hónapja erre az oldalra - gondolom, vagyunk itt jópáran ilyenek. Amiót olvasom Kuthumi szavait, azóta valahogy lecsöndesedett a lelkem. Nehéz évem van több szempontból is, de már nem félek attól, hogy jaj, mi lesz velem...
Tudom, hogy minden a helyére kerül, éslassan összeáll a kép és az is megnyugvással tölt el, hogy nem vagyok őrült, mert bizonyos dolgokat másképp gondolok és élek meg. Már nem bolyongok és futkosok a világban, egyre kevésbé ítélkezem emberek felett, nem bélyegzek meg dolgokat és egyre ritkábban megyek bele mások játszmáiba. És sokkal hamarabb felismerem a sajátjaimat, és fülöncsípem magam ilyenkor. Nem kísértenek a múlt történései, lezártam egy csomó mindent. Úgy érzem, mintha tiszta lappal újjászülettem volna és születek mindennap újból és újra.
Boldogsággal tölt el, hogy Ti vagytok! Köszönöm!
Olyan kedvesek vagytok,hogy megosztjátok velünk,megosztjuk egymással ezeket a változásokat/átváltozásokat!Szerintem eljött már az ideje annak,hogy békességgel és szeretettel ,nyugodtan kitárulkozhassunk itt mi egymás felé!Igen amina,ahogy írod:nem vagy őrült, én sem és azok sem akik még mindig úgy érzik talán,és kételkedés vagy félelem érzetek lengik még körül őket!Én is megélem és tudom mikor mi integrálodott belém!Fantasztikus,hisz így indul el :bent ozt kint és máris minden és mindenki én, és szeretek szeretni,szeretek figyelni,szeretek megélni mindent,bármi légyen is az!Ó és még mennyi titoknak nevezett titok vár felfedezésre,megélésre és ezt imádom és várom és kérem!Vagyok!Pusz-pusz mindenkinek!
Én is hiányoltam,ezért újra előszedtem,gondoltam most is aktuális ez a téma,bár a fórum indítása óta eltellt röpke pár év.Különösen a régebben ébredők tapasztalataira lennék kiváncsi.Ahogy szétnézek a különböző felemelkedéssel kapcsolatos fórumokon azok eléggé leültek.Hova lett a kezdeti hurrá optimizmus?
Most nagy arc leszek :)) (aki ismer az érti :)
Hát bölcsességgé párolódott..és ugye a bölcsesség , szerény..és a hurrá egy emelkedett rezgés, ami mindig kiegyelítődik az ellentétes pólusával,,az ajajjjjaaajj- nak nevezett (általam) energetikával...és ezért beálltunk a középpontunkba..
S mi van az öröm,a hála érzésével.Az is emelkedett rezgés.Nálunk már nem lenne létjogosultsága?S a szeretet,azzal mi a helyzet?Adamus legutóbb azt mondta,a szellem általunk tapasztalta meg a szeretetet,előtte nem is ismerte.S amióta megismerte, szerelembe esett..........
Szerinted ? Mit érzel? Minden kérdésre benned van a válasz ..
A te igazságpontodból kiindulva:))) és a te igazságpontod a jelenlegi tudatossági szinted, érzelmi , és spirituális intelligenciád összessége.
A hála és öröm rezgése a középpont rezgés számomra.
Látod,milyen realatív?
Ha valaki a béka segge alólról számolja az rezgés milyenségét, és azt elnevezi , akkor a hála és öröm rezgését , már nagyon magasnak érzékeli.
De akinél ez a középpont akkor pl .az extázis magasabb rezgés.
Ezért ezt szavakkal csak elferdíteni lehet,,,és mindenki mást gondol bele egy egy szóba..
Így hát feleslegesnek tartom ,a körkérdésed, mert nem tudod megállapítani ezekből a válaszokból, ki hol tart.
Én így érzem.Most... lehet holnap már egészen másképpen. Fejlődünk.....
Ja, az előbb a lényeget elfelejtettem megkérdezni,a bölcsességed milyen hatással volt az életedre a mindennapokban? Gondolok itt a kapcsolatokra,egészségre,gazdagságra,kedvtelésekre,stb....Egyszerűbb lett-e számodra a világ,nagyszerűbb-e?Remélem érted mire gondolok.
Hát persze testvérem ::))))
Szerintem lényegében semmi nem változik, csak az életünkhöz való hozzáállás.
Megtudjuk, hogy az egész élet egy illúzió, vagyis nem valóságos, csak az illúzió elfogadása teszi valóságossá. Ha nem fogadjuk el az illúziót, vagyis harcolunk ellene, akkor felbomlik az életünk, ami még így is megy a maga útján, csak tudatosság helyett egye nagyobb tudatlanságba kerülünk. Megpróbáljuk a tudásunkat megkeresni, visszaszerezni, de mindig csak falakba ütközünk. Próbáljuk kitanulni a szeretetet, a kvantumtudatosságot, de nem vesszük észre, hogy az bennünk van, nem kívül, ahol keressük.
Például: Egy kisbaba a kvantum tudatosságból érkezik, a feltétel nélküli elfogadásból, szeretetből, a jelen pillanatából. Álmában is mosolyog, és olyan őszinte hálát tud sugározni, hogy mindenkit levesz a lábáról. Hatalmas erőfeszítésbe kerül neki, hogy elsajátítsa az elkülönülést, és az elkülönült létezésben érvényesülő szabályokat, meg a múlt-jövő illúzióját. Kezdetben mindent elfogad, és nem filozófál arról, hogy mi a jó és a rossz. Amint a szülők, vagy más emberek gondozók, tanárok elkezdik fegyelmezni, hibáztatni, kialakul a védekezési mechanizmusa, és már nem fogad el mindent, ellenáll, időben szétcsúszik. Az évek során ez csak fokozódik és variálódik.
Mi ezt az utat járjuk, csak visszafelé. Megtudtuk, hogy ez az egész csak illúzió. Megtanuljuk, hogy ne védekezzünk ellene, ne álljunk ellent neki, ne hibáztassunk másokat, és próbáljuk lefaragni a szülőktől, más emberektől, gondozóktól, tanároktól átvett korlátozó mintázatokat. Úgy térjünk vissza a gyermeki ártatlanságba, hogy tudjuk és betartjuk már a 3 D-s szabályokat, de közben legyünk tisztában a kvantum tudatossággal is, és érezzük át a feltétel nélküli szeretetet, hálát és elfogadást, mert az csak ott létezik.
A kisbabának hatalmas erőfeszítés elsajátítani az elkülönülést, és annak játékszabályait.
Most nekünk mekkora erőfeszítés elengedni ezt az erőfeszítést. Megszoktuk, hogy eredményt csak erőfeszítések árán tudunk elérni. A kvantum tudatosságba – vagyis Istenhez – a feltétel nélküli elfogadáshoz és szeretethez pedig csak úgy tudunk visszatérni, ha visszafelé haladunk és végén elengedjük még az erőfeszítést is.
Szerintem most jópáran itt tartunk. Alaposan nekifeszülünk, hogy elérjük az áhított kegyelmi állapotot, csak nem tudjuk feladni az erőfeszítést.
A magam esetében már ez úgy jelenik meg, hogy próbálok visszahúzódni az energiák elől.
Már hónapok óta olyan feliratok kerülnek elém utcán és itt-ott, hogy „feladom”. Nem értettem, hogy mi a csudát kellene még feladnom. Mostanában kezdem csak megérteni, hogy mit akar mondani.
Ha meditációs állapotba kerülök (ami már nem is akaratlagos, inkább spontán), akkor vagy felfelé megyek és egész nap úgy érzem magam, mintha nem is lennék, és a külvilág csak az én kivetülésem. Ha lefelé megyek a Földhöz, akkor mintha bevonzódnék egy sötét vasbányába, és akkor még a számban is vasízt érzek. Mindkettő teljes semleges állapotba visz, de az az áhított szeretet érzés egyikben sincs meg.
Ha viszont azt mondom magamnak, hogy elég volt ebből az egészből, itt akarok élni, és ezt lehetőleg élvezni is, és hagyjon békén már ez az ezotéria úgy, ahogy van, akkor jobban érzem magam, és mintha még a nap is szebben sütne, és kedvesebb emberekkel találkozom. Valahogy befelé koncentrálódnak az energiák a középpontba, és nem kifelé. Tudom, hogy ez sem a végállomás, de talán egy előbbre lépés.