dec 21 ünneplés sajátosan
Lakatos Géza · 2008. szeptember 11. 10:04
Foglalkoztat, hogy ha ennyit készülünk a dec.21-re, akkor hogyan lehetne jobban megélni.
Az motoszkál bennem, hogy milyen szép lenne egy két napos program itt a Biofaluban, ami a résztvevők közös teremtménye lehetne.
Az egyéni megélés és a csoportélmény több formája jöhetne egymás után vagy egymás mellett.
Nem valami nagy szent programra gondolok, ami esetleg az élenjárók magasztosságának felel meg, de a lasabban haladók, törekvők háttérben érezhetik magukat, hanem egyszerű szent két napra. (pl beszélgetés, tánc, jóga, akár kicsi böjt, masszázs, kézi alkotás, örömteli munka – olyan dolgok, amit a résztvevők - lehetőleg külön meghívott szakember nélkül – tudnak csinálni)
A résztvevők lehetnénk felelősek, hogy minél többet hozzunk ki belőle magunk és egymás számára.
Valami fluid/folyékony, szép, emelkedett két nap.
Azt is tudom, hogy nem voltam még Espavos csoportprogramon. Nem tudom milyenek szoktak lenni. Nem tudom hogyan, milyen formákban lehetne erről beszélni, szervezni… Nem tudom mi lenne az egészben az én szerepem, ami nekem is jó.
Motoszkálást érzek. És te?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 901 olvasás
Mivel kevésbé személyes (blog), sokkal inkább a teljes közösség felé forduló, egy javaslat megbeszélésére kérő ez a bejegyzés, áthelyeztem az összejövetelekkel kapcsolatos fórumba.
Ajánlás is lehetne, de mivel nem egy konkrét, létező dolgot ajánl, hanem éppen kialakítani céloz egy még nem létezőt, azt gondolom inkább itt a helye.
Logikailag teljesen igazad van. Én azért szerettem jobban a blog helyet, mert látom hányan olvasták, másik oldalról a fórumok eléggé csendesek. nem baj. nincs bennem nagy akarat a gondolatommal kapcsolatban. messze is van még.
géza
Szió, az ötlet nagyon szép és jó és a helyszín sem utolsó. :)
De nekem december perpill tényleg messze van, azért nem írtam semmit.
Üdvözlettel
Margardian
Tegnap mikor belépet a téli napforduló meditáltam atlantiszi fejpánt és két energia rúddal tettem. A kozmoszban voltam azt érzékeltem lelki társam is ott volt velem szemben állt kezeink összeértek, vagyis egymásba voltak és így egy kört formáztak. E kör függőleges volt. Belőle és belőlem elindult hófehér fény a térben viszintest formált, ami úgy nézet ki, mint egy szív. A szív ívénél (nem tudom, hogyan elmondani de leírni sem ott volt a tudatom olyan gömbformában érdekese, ha tudok valamit róla, mondom e gömbben mozgást észleltem kavargott). Ekkor a fehér-fény már egyben ment útjára Indiába ment és elképzeltem, amit az emberekbe áramlik a szeretet egymás iránt innen Kínába majd Afrikába. Sorra jártam a földrészeket külön, külön s végül az egész föld bolygót hófehér fényben érzékeltem, ami így kettőnkből áramlott a kozmosz mélységéből. Olyan gondolatokat kaptam lelki társamat, régóta keresem bejártam már mindent, de nem leltem de most a kozmoszban ott leltem igazából meg és ebben az egységben, ami áramlót belőlünk remélem nektek is, jut valami és lesz érzékelésetek rá.
Nem besz éltem róla, mert nem is kérdezett senki, de most elmondom. A meditáció alatt éreztem, hogy megfogják a kezeimet. Azután azt érzékeltem, hogy nem vagyok a testemben, nem tudom, hol voltam, de valahol nagyon távol, talán az Univerzum távoli sarkában. A meditáció nekem valahogy teljesen mást jelent, érzésekként élem meg, nem gondolati formákként, és nyitott szemmel teszem, csak időnként csukom be a szemem. Fehér fény volt mindenhol körülöttem, fehér gomolygás, és benne voltam a szívben, ami maga az Egyetemes Tudat. Most lehet azt mondani, hogy utólag könnyű ezt mondani, de miért hazudnék? Mi célom lenne vele? Mi célom lenne azzal, ha azt mondom, hogy a szívcsakrám folyamatosan forog, és hatalmas hőt érzékelek, ami már-már elviselhetetlen, mert nyitva van a szívcsakrám. Égő érzés van folyamatosan a hátamon és a torokcsakrám környékén, miért??? Képzelődőm?