A belső sötétség és fény Jean Tinder írása

"Részlet a decemberi Shaumbra hírlevélből.2009.
Hát hozzám csak a napokban jutott el/be :)))

Biztos van,aki még nem olvasta és hátha segíthet.No comment :DD
...talán nem csak fórumozók járnak erre,hanem olvasók is,akik maguknak megszűrnek mindent! :) "

Egy este egy öreg Cherokee indián az emberek belsejében dúló harcról mesélt az unokájának: -„Fiam, az ütközet a mindannyiunk belsejében ott élő két farkas között dúl.
Az egyik a Rossz. Ez a harag, az irigység, a féltékenység, a beképzeltség, a bánat, a gyűlölet, a kapzsiság, az arrogancia, az önsajnálat, a neheztelés, sértettség, a kisebbrendűség, a hazugságok, a büszkeség, a sóvárgás, a felsőbbrendűség és az egó.
A másik pedig a Jó. Ami az öröm, a béke, a szeretet, a remény, a derű, a nyugalom, a szerénység, a kedvesség, a jóindulat, az empátia, a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés és a hit.”
Az unoka úgy egy percen keresztül elgondolkodott a hallottakon, majd a következőt kérdezte a nagyapjától: „-És melyik farkas győz?” – Az öreg indián egyszerűen így felelt: -„Az, amelyiket táplálod.”

Ami talán annyira mélyrehatóvá teszi ezt a tudatossági munkát, az az, hogy igen valóságosan hatást gyakorol az egyén életére, ami jóval túlszárnyalja a pusztán csak érdekfeszítő elméleteket. Egy dolog mentálisan megérteni mindezeket az új energiás ideákat, majd egy teljesen másik dolog mindezeket egy nagyon mély, szívbéli-érzésekkel teli- lélek szinten megélni, megtapasztalni.
Nemrég, a franciaországi túra alkalmával voltam olyan pimasz, hogy azt mondtam Adamusnak, hogy beteljesültnek, egésznek érzem magam, és hogy semmire sincs szükségem és, hogy „akkor most mi van?” Ez igaz volt. Amikor Tóbiás júliusban elment, egy olyan belső beteljesültséget éreztem, amiről el sem tudtam képzelni, hogy ez egyáltalán lehetséges. Ámde, az élet megy tovább, és Adamus kedvesen azt mondta nekem, hogy abban a pillanatban, amikor egy ehhez hasonló dolgot kijelentek, lesznek aspektusok, akik előállnak, és kihívásokat intéznek hozzám, csak hogy lássák, hogy ez most tényleg komoly és valós-e a részemről? Tulajdonképpen már akkor látta, hogy egy kihívás úton is van felém, és ez így is volt, és egy pár nappal ezelőtt arcul is csapott.
Ami nagyon lényeges ezen az úton az az, hogy úgy is kell, hogy élj, ahogy beszélsz, vagy különben jobb, ha nem szólsz egy szót sem. Vagy teljes egészében felvállaljuk a felelősséget a tapasztalásaink, élményeink kapcsán, vagy pedig még mindig az áldozatot játsszuk. És, bár annak ellenére, hogy mindaz, ami ennek a kihívásnak köszönhetően történt EGYÁLTALÁN NEM az én hibámnak látszott, úgy döntöttem, hogy mindenképpen mélyre ások, hogy lássam, miért is teremtettem ezt a tapasztalást.
Ennek eredményeképpen kapcsolatba léptem egy nagyon régi, elképesztően erős és egy nagyon sötét aspektusommal. Ez egy olyasvalaki volt, akit már évekkel ezelőtt felfedeztem, és akkoriban semmit sem akartam kezdeni vele. Mindenféle értelemben és minden képzeletemet felülmúlóan borzalmas volt, és ezért teljes mértékben el is utasítottam őt. Természetesen ez egyben azt is jelentette, hogy ő is elutasított engem, teljesen mindegy, miféle mentális torzításokat próbáltam köré helyezni. Tehát most annak érdekében, hogy végre egyszer s mindenkorra elengedjem ezt a dolgot, teret kínáltam neki, és beengedtem.
Mint tudjuk, az integráció azt jelenti, hogy annak, amit magadhoz hívsz, az ellenkezőjével is számolnod kell. Tehát egyik este nagyon sok időt töltöttem légzéssel, hatalmas érzelmeket átélve, lehetővé téve, hogy ez az elutasított részem hozzászokjon a hazajövetel gondolatához, amikor is hirtelenjében egy nagyon elszánt, tisztességes harcos aspektus pattant elő. Ennek az aspektusnak az egész létezése arra lett elkötelezve, hogy távol tartsa ennek az előbbinek a gonoszságát, rosszasságát. –„Hogy van merszed őt visszaengedni? Ő teljesen rossz, gonosz! Van róla egyáltalán fogalmad, hogy mi mindenre képes?” - -„Na látod, tudtam én! Nem is igazán akartál engem visszahívni, mert nincs merszed foglalkozni velem!”
Mindez ott tombolt bennem – a sötétség és a fény csatája. Akkor most melyik győz? Melyiket fogom táplálni, és melyiket fogom éheztetni?
Az igazság az, hogy ha kiéheztetsz egy állatot, akkor az csak még rosszindulatúbb és még elszántabb lesz, és képes minden tőle telhetőt megtenni a túléléséért. És ugyanez igaz az én minden egyes elutasított, megtagadott részére is.
Mivel mi Shaumbrák vagyunk, és mert mindig a tudati fejlődés határán, élén járunk – mi már mindezt megtettük. Megtestesítettük a legszentebb és legjámborabb tulajdonságokat, és kiéltük a létező legförtelmesebb létidőket is, és mindezek nyomokat hagytak a bensőnkben. A legtöbben örökké csak szeretetben és fényben szeretnénk élni, mert már elegünk volt a sötétség és rémület minden apró megmaradt szikrájából is magunkban. A többiek pedig az égvilágon semmit sem akarnak kezdeni a jóságos tündérmesékkel, és ezért hajlamosak minden alkalmat megragadni a rendszer rombolására, hogy az soha többé ne szívhassa őket ismét magába.
De ez még mindig csak egy reakció valamire, amit nem akarunk a valóságunkban, és amit önmagunkon belül elutasítunk. Egyenesen arányosan azzal, amilyen mértékben éhezteted a Fényt vagy a Sötétséget magadban, az ugyanakkora erővel vissza fog nyomni, és eltorzítja a valóságodat. Olyan körülményeket fog eléd állítani, amit látszólag ugyan mások okoznak, de csak azért, mert te magad nem vagy képes azt saját magadban birtokolni.
Tehát miközben ott ültem és lélegeztem, odafigyelve és érezve ezt a bensőmben tomboló vitát, emlékeztem, hogy mindketten csupán az aspektusaim, olyan részeim, akik beragadtak és megrekedtek a szélsőséges polaritásból fakadó tapasztalásaikba. Ez egy önmagammal vívott háború volt – de nem igazából, hiszen a Valódi Énem a megfigyelő volt. Csak akkor lett volna ütközet, ha az egyikkel azonosultam volna, és a másikat elutasítottam volna. De amikor emlékeztem arra, hogy Én Mindössze Vagyok, Aki Vagyok, és a figyelmemet a SAJÁT szeretetemre és elfogadásomra fordítottam, akkor a harc lényegtelenné vált. Mint a veszekedésbe belefáradt gyerekek, akik végre leteszik a játék kardjukat, és hazajönnek, talán kissé duzzogva és nyűgösen, de végre befejezve a harcot.
Ennek az lett az eredménye, hogy valami újat érzek a bensőmben, valami olyat, amit még nem is tudok meghatározni. Sok meghatározhatatlan dolgot érzek, az már egyszer biztos – szomorúságot azok felett a létidők felett, amik elvesztek emiatt a küzdelem miatt, az energia kimerültségét abból kifolyólag, hogy milyen sok energiát felemésztett az, hogy ezt a küzdelmet kontroll alatt kellett folytatnia, valamint, hogy siratom azokat a részeimet, amik bizonyos értelemben többé már nem léteznek. Már hozzászoktam a jelenlétükhöz, egyensúlytalanságuk ellenére. Most van az életemnek egy olyan része, amit teljesen újra fel kell, hogy fedezzek, és újra kell, hogy teremtsem, mert életem nagy részét tudatalatt egy részemmel szemben érzett ellenállásom határozta meg a számomra.
Most már mélyebb megértéssel bírok arról, hogy mit is értenek a fény és a sötétség integrálása alatt. Ó, hát nagyon boldog voltam, hogy „integrálom a sötétségemet” egészen addig, amíg ez azt jelentette, hogy még mindig jó és kedves ember vagyok. De amikor egy „nem jó” részem előbukkan és pusztítást, rombolást teremt, akár valaki más által, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a részemet még nem hoztam haza. Ha többé nem állok ellen annak, „Aki nem én vagyok” (ami valójában nem létezik), akkor szabadon Mindaz Lehetek, Aki Vagyok, és minden pillanatban megválaszthatom, hogyan fejezzem azt ki. És többé semmi szükség arra, hogy az elutasított, megtagadott részek pusztítást okozzanak (még más emberek által sem) a Mostomban.
Rómában Kuthumi ezt a következőképpen fogalmazta meg:
„Amikor a sötétség és a fény összeolvad benned, akkor ezek többé már nem csupán a Fény és a Sötétség elemei, mert ez az összeolvadás egy egészen Új Energiát és más tudatot hoz létre, mivel magába foglalja mindannak a bölcsességét, amit valaha tettél, és ami sötét volt, és mindannak a bölcsességét, amit valaha tettél, és ami fény volt. Tehát ez többé már nem a sötétség és a fény kombinációja: mert egy kvantumugrást hajt végre.”
Ezek a kvantumugrások félelmetesek, és néha rettenetesen fájdalmasak, de tényleg megváltoztatják az életedet. Boldog Ugrást!
Forrás. Shaumbra oldal