Megtévesztés avagy az Újenergia ?

Az alábbi gondolatokat egy beszélgetés indította el bennem. Szeretném most megosztani mindezt veletek. Az új energiáról lenne szó. Nem azt írom le, amit erről olvastam. Sem azt, amit "csatornáztak" az égiek. Egész egyszerűen csak az érzéseimet és a gondolataimat szeretném szavakba önteni. Már annyi minden olvasható, és főként hallható az új energiáról. Bátorkodom most leírni a saját világomból nézve az új energiát.

A szavak és az elme szintjén már nagyon jól tudjuk, értjük és érezzük ezt az "új energiás" világot. De valójában tudjuk-e, hogy mi az? És mi mit tapasztalunk az általunk "újnak" nevezett energiából? Én azt hiszem, és azt tapasztalom, hogy nagyon sok ember él "új energiásan", úgy, hogy nem is tud róla! Nem olvasta, s még csak nem is hallotta mi is az. Nem "csatornázta" Mihályt, nem kap üziket nap mint nap. Nem jelennek meg neki a magasan fejlett égi lények, és nem lát színeket, csakrát, aurát, gömböket, fényt.

Mégis éli ezt az "új energiát". Tudatosabban, mélyebben, szeretetteljesebben, és mindezt a szívén át. Nem sejti, hogy tudja a titkot! Éli azt a kis benső önmagát. Ám ez az ember nem azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy ő valaki. Elvegyül a tömegben, és némán teszi az ő dolgát! Nincs szüksége semmire, és senkire ahhoz, hogy legyen valaki. Mégis valaki, sokkal igazabb és valakibb, mint azok, akik valakinek hiszik magukat, azáltal, hogy úton- útfélen megpróbálnak téríteni, és az "új energiás" észt osztogatni.

Ennek az embernek nincs szüksége harsonára, hókuszpókra. Mert ő önmagát éli, nem egy szerepet. Tud valamit, amit sokunk nem. Olyan szeretet, alázat, és EMBERSÉG van benne, hogy az csoda. Az emberek az "új energia" nevében és hevében versengenek, veszekednek, bántják, "ölik" egymást. Mérhetetlen gőgjükben nem látnak, nem hallanak. Ez az úgynevezett spirituális gőg, ami hajtja őket. Versenyeznek, ki kap több égi üzenetet...a lényeg, hogy minél hatalmasabb, feljebbvaló entitás legyen.

Minél hatalmasabb, akit csatornáznak, annál "új energiásabb" lesz az, aki mindezt veszi és közvetíti. Ha esetleg még valaki nincs az "új energiában", akkor érdemes lenézni, mert ő sajna még nem tart ott. Szegény szerencsétlen "régi energiás" emberkénk annyira le van maradva, hogy már szóba se állunk vele. Nem ereszkedhetünk le hozzá, mert ő nincs azon a szinten, és lehúzza a mi "emelkedett" energiánkat. Netán uram bocsá' visszaesünk a 3D-be, és akkor hiába voltunk olyan nagy bölcsek, és osztottuk az észt. Biztos hallottátok már. -Jaj, én nem állok szóba vele, mert a közelében mindig leesik a rezgésszintem! Nem hinném, hogy mindez annyira új energiás gondolkodás és cselekedet volna! Számomra nem az! Az emberek szeretnek nagyon spirituálisak és felemelkedettek lenni, s közben a lényeg fölött elsiklanak.

Amíg bántjuk egymást és nincs a szívünkben szeretet, amíg nem tudjuk, mi az alázat, és képmutatóak vagyunk, mit akarunk ebben az "új energiában"? Hogyan lehetnénk az újban, amíg benne vagyunk a hatalmi harcokban? Amíg nem rakunk rendet magunkban, és teli vagyunk haraggal, gyűlölettel, félelemmel, amíg a "rosszat" keressük, hogyan akarunk felemelkedni az "új energiába"? Tele vagyunk szeméttel, és mocsokkal, de magunkra akarjuk húzni a fényes "új energiás" köntöst és Mesterré akarunk válni. Mindenkit meg akarunk váltani, menteni, vagy ellenkező esetben visszadöngölni a 3D-be, nehogy előbb felemelkedjen, mint mi, s közben magunk is megváltásra szorulunk.

Először rendet kellene raknunk magunkban, s majd azután felhozhatjuk magunkból azt, amit Istentől "kaptunk." El kell fogadnunk egymást, mert mindenki olyan, amilyennek Isten megteremtette. Nincs olyan hogy "rossz" ember. Nincs olyan, hogy valaki jobb vagy rosszabb. Egyetlen egy ember sem "rossz", és egy ember sem több a másiknál. Szavak szintjén ezt annyira tudjuk, és bőszen bólogatunk. Mert annyira spirituálisak vagyunk és szeretünk mindenkit.

És mégis. Amikor ott a helyzet, akkor sárba tiporjuk a másikat, lenézzük, megszóljuk, bántjuk és főként ítélkezünk.
Ítélkezünk! De mi alapján? Hol van a nagy spirituális szeretet ilyenkor? Ki nyilvánul meg ekkor rajtunk keresztül??
Hová akarunk emelkedni az "új energiába" és miért? Menekülni olyan egyszerű, nem látni és behunyni a szemünket. Mi már annyira spirituálisak vagyunk, hogy csak az Angyalokkal állunk szóba, és már hatalmas teremtők vagyunk! De vajon mit teremtünk így? És vajon mi az, amit hagyunk magunk után? Kivé válhatunk így az "új energiában?"

Rendet kell raknunk! Azért vagyunk itt! Először magunkban! Befelé fordulással és tudatosan, kemény önvizsgálattal! Nem mindig másokra mutogatni és hárítani a dolgokat! Nem mindig bírálni mások tetteit, hanem magunkra figyelni! Nincs "rossz" ember! Csak helytelen cselekedet van. Ám a cselekedetétől függetlenül ő még ugyanaz az ember marad. Ítélni lehet, magát a tettet. Helytelen lehet egy cselekedet, de az, aki mindezt teszi, nem ítélhető el. A cselekvő Isten.

Ám csak abban az esetben, ha hagyjuk, hogy Ő nyilvánuljon meg rajtunk keresztül. A tett lehet isteni, vagy"ördögi".
Ha a tettünk "rossz", akkor Isten nem tud megnyilvánulni általunk, vagy ha úgy jobban tetszik, az isteni Én-ünk. Olyankor Ő félreáll, és hagyja, hogy eldöntsük, kit élünk, " egóságunkat" avagy az isteniségünket. Ez a szabad akarat! Ha mindig összhangban vannak a gondolataink, a szavaink és a cselekedeteink, akkor válhatunk tudatos Teremtővé. Az út akkor válik szabaddá! Ha csak beszélünk, de nem látunk a "dolgok mögé", akkor nem lehetünk Felemelkedettek.

És persze nem is leszünk! Amíg nem tudunk szeretni és elfogadni, nem Isten az, aki megnyilvánul rajtunk keresztül.

A rosszat mindig könnyebb mindenkiben felfedezni. De próbáljuk egyszer a jót meglátni mindenkiben, a "rossz" mögött! Ez nem eléggé "új energiás", ugye? Pedig itt kezdődik csak az igazi "új energia!" "Mögé látni,"a jót keresni mindenkiben. A "rossz" mögött meglátni a jót! Ez az igazi kihívás! Ha kicsit mögé nézünk, megláthatjuk, hogy minden szerep mögött ugyanaz a szereplő. S akkor már nem azt látjuk ,aki "rossz", hanem azt, aki ugyanolyan, mint mi. Mert ő is a mi részünk. Akkor felismerhetjük másokban is az isteniséget, függetlenül attól, hogy bármi, amit tesz, az "helyes" vagy "helytelen."

Rájövünk, hogy mindig, amikor a másik embert bántjuk, önmagunkat bántjuk, amikor bíráljuk, önmagunkat bíráljuk. Mert "új energiásan" annyira nagyon tudjuk ezeket a dolgokat. Elmével. Annyit olvastunk a szeretetről, és az egységről. De jó lenne önmagunkba nézni! Amíg elmével akarjuk a dolgokat megérteni, nem fogjuk tudni az "új energiát" megélni! Ha harsogva, kiabálva, másokat lenézve, megalázva, és elnyomva próbálunk "új energiások" lenni, nem jutunk messzire!

Sőt sehová sem jutunk! Az "új energia" nem jön el! Mert az bennünk van. Az isteniségünk mi vagyunk, ezt kellene élnünk. Azzá kell válnunk, méltóvá kell lennünk rá, tennünk kell érte! Végtelen szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel, alázattal.

És mindezt megélni minden ember felé, aki ugyanúgy a mi részünk. S akkor már nem is látunk mást, csak a szeretetet. Mindenhol, és mindenkiben. Mert nincs is más, csak szeretet van. Mindenütt! Olyan egyszerű, és mégis oly nehéz! De ekkor leszünk "új energiások", mert észrevesszük, hogy az, akiben felismertük az isteniséget, az ugyanaz, mint mi.

Ő is mi vagyunk. Szerintem ez eléggé "új energiás." Már évezredek óta! Éppen ezért a legfontosabb, hogy szeressünk! Fontos, hogy figyeljünk oda az EMBER TÁRSAINKRA! A szívünkből! És ne "csak" a szavakkal, hanem a tettekkel is! Az a legfontosabb, hogy ezekben az időkben segítsük, összefogjunk, és emeljük egymást, szeretettel és FELFELÉ!
Nem harsogva, kiabálva, lenézve, megalázva. Legyünk isteniek, mert lehetünk! Választhatunk! Hangtalanul, a szív nyelvén!

S ahogyan Jézus is mondotta:
"MINDENEKFELETT SZERESSÉTEK EGYMÁST!"