Hol vagytok nőies nők? - Müller Péter írása

Vajon mit lát a feleség a férj tekintetében? És miért vált a nőből szabadságharcos a férfi oldalán? Müller Péter heti jegyzete arról, hogy a párkapcsolat miért alkímia, és mi hogyan változunk benne.

Most olyasmit teszek, amit nem szabad. Nem szabad a két nemről külön beszélni. Egyrészt, mert Férfi és Nő mindenkiben benne van. Ha mélyebbre nézel magadban, látod, hogy lényednek legbenső rétege már nem "férfi" vagy "női" lelkület. Másrészt, mert kölcsönösen egymásban élünk: egy férfiről meg lehet mondani, milyen a felesége, és egy nőről is, hogy milyen "férfikezekben" van.

Tudod, mennyire lesugárzik rólunk a társunk? Vagy ha nincs, a magányunk? Régóta figyelem ezt a sugárzást. Egy nő, ha jól éli meg a magányát, kifejezetten megszépül. Az anyaságtól is persze, de főleg, ha egy olyan férfi mellett él, akinek a lénye gazdagítja. Egy nőn látszik, milyen "kezekben van". És az asszony hatását is látni a férfin. Lehúzhatja, föl is emelheti a férjét. Például úgy, hogy nem engedi méltatlan dolgokat művelni. Minden, de minden látszik rajtunk! Még az éjszakai szeretkezés minősége is. Ne feledd, hogy a párkapcsolat: alkímia, ahol egymást kölcsönösen átváltoztatjuk.

Egyszerre vagyunk varázslók és elvarázsoltak.

Íme, néhány felelőtlen jegyzet, külön a mai nőkről.

Mivel póluscsere történt, a nők vállalták föl manapság az elárult férfi tulajdonságokat. Övéké lett a spirituális oldal. Többet olvasnak lélektani, vallási vagy ezoterikus műveket. De még szépirodalmat is. Sok nő panaszkodik, hogy a társa "nem érti meg". Nem érdeklődik az élet mélyebb, lelki kérdései iránt. Leragadt a létharcban, a "hajtásban", az anyagi síkon folytatott háborúkban. Itt éli meg kudarcait vagy diadalát. Nem ér rá "lelkizni", főleg fölnézni az Égre. "Mutterialista" lett. Nejének szellemi érdeklődését lenézi, sőt, néha hülyeségnek tartja.
A könyvpiac színvonala persze különböző. A gagyitól a valódiig minden található itt. De a test és lélek harmonizálása, az egészséges életmód, az örök emberi értékeknek, a boldogságnak, a szeretetnek, a halhatatlanságnak, az élet értelmének a keresése, de még a saját lelkének a megértése is jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra.

Sok párkapcsolatot ismertem meg. Kevés volt közöttük az olyan, ahol ne a nő lett volna a "mélyebben látó", a bölcsebb, a szellemibb.

A mutterialista férfi nem nőtt fel egészen - ezért a mai nőnek gyakran kell a férjével anyaszerepet játszani. Ebben a helyzetben sajnos számolnia kell azzal, hogy nem a férje az, aki a legjobban megérti őt.

Egy ideális párkapcsolatban a férj az, aki a feleségét a legjobban ismeri. Ez ma ritkán van így.

A nők többsége a mélyebb dolgokat - vagyis a lelki kérdéseket - rendszerint nem a férjével, hanem a barátnőjével beszéli meg.

Ha valaki kutatja a gyorsan terjedő "melegség" okát, tanácsolom, elsősorban itt keresse, és csak aztán a szexualitásban és a genetikában. A nő jobban megérti a nőt - sorstársak lettek. Bajtársak. Barátok. Segítenek egymásnak élni, még akkor is, ha a testi kapcsolatuk régen megszakadt már.
A valódi, tehát az eredeti helyzet - ami régóta csak az álmainkban él már! -, hogy egy nőt senki sem érthet meg úgy, mint a férfi, akivel él. Az "igazi" férfi rendelkezett még értő tekintettel. Feleségének látta a lelkét. Gondolatát kitalálta. Még a fülcimpájának érzékenységét is érezte.

Az anyja nem ismerte úgy a nőt, mint a férje. (Ennek emléke, hogy a Biblia "megismerésnek" nevezi a szeretkezést.) Belenézni egy férfiszembe azt jelentette az asszonynak, hogy íriszében ott tükröződött egész valója - csak Isten tudott úgy nézni rá, mint egy szerető férfi. Tudom, hogy ez egy botrányosan "cikis" mondat - de ha egy nő szerelmes, ma is így érzi: cikisen! Nincs olyan pszichológus vagy párkapcsolati tanácsadó, aki ezt a pillantást pótolhatná.

Ilyen ugyanis a valódi férfitekintet. Látó. Értő. Megismerő. Szemünk azonban, amellyel manapság nézünk, nem ilyen.
A felborult világunkban a nők sorsszerepe lett a magasabb értékek keresése.

A másik: a szabadságharcosé. Az eltorzult férfivilág évezredek óta egyre ocsmányabbul bánt a nőkkel. Most, az idők végén elérkezett a lázadás pillanata.

Sok nő igyekszik a saját lábára állni. Ha kell, magányosan éli az életét. Nem jó, de inkább egyedül. Bebizonyítják, hogy ebben a könyörtelen létküzdelemben a férfiaknál sokkal erősebbek, keményebbek és kíméletlenebbek is tudnak lenni. Elő tudnak bányászni magukból olyan erőket, melyek már nem az anya- vagy a szeretőszerephez tartoznak.

"Nekem a férfi csakis az ágyban kell... - mondta egy nőismerősöm. - Arra, hogy igazi társam legyen, ti már nem vagytok alkalmasak. Ne haragudj."

A nők forradalmáról sok könyvet írtak.

Egy biztos. Az uralkodó férfiszemléleten szemernyit se tudnak változtatni. Mert attól a pillanattól fogva, hogy egy nő társadalmi hatalomhoz jut, kénytelen férfieszközökkel küzdeni, és éppen a női értékeit nem tudja érvényre juttatni. (Ha egyáltalán nem torzulnak el benne a felismerhetetlenségig! Ez a hatalom ára.) Teljesen mindegy, hány nő ül a parlamentben. A világot a torz Jang működteti. Ha minden képviselő, az összes államtitkár és miniszterelnök is nő lenne, akkor sem tudnák női módon vezetni az országot, mert nem ez a világrend.

A Mária evangéliuma c. operánk végén, mely a női sors megalázottságáról és tragikus nagyságáról szól, azt énekli János apostol:

"Jöjjön el az anyák kora, végre!"

Messze van még.