Szeresd a félelmeidet!
Frederic · 2010. szeptember 22. 20:29
Kategória:
„A saját történeted az ismert. A saját történeteden kívül húzódik az ismeretlen. Ezt a két területet az ellenállásod membránja választja el. Ha elengeded az ellenállásodat, akkor azzal lebontod a közötted és az ismeretlen között lévő falat. Ezzel átlépsz azon felfedezés küszöbén, ahol az ismeretlen ismertté válik. Ez az a küszöb, ahol megszületik az ihlet, a kiterjedés és a változás is. Ez tudatosság-feltáró élmény. Ezen az állapoton keresztül jött világra a művészet és a legtisztább gondolatok. Az emberiség legnagyobb eredményei mind abból származnak, amikor az alkotók szabadon engedik kibontakozni saját lénységüket. Mindennapi körülmények között a ráébredés ezen állapota segít a hétköznapi döntések tisztán látásában és arra ösztökél, hogy meglásd a lényed kibontakozásának lehetséges módjait. Ez az egyszerűség állapota, ahol a szív tisztaságából könnyen fakadnak a döntések.
Úgy tűnik, hogy e tudatosság-feltáró élményre mindannyian vágyunk, és mégis olyan állapot, melyet az emberek ritkán érnek el. Kezdetben ezen állapot elérése annyit tesz, hogy a saját történeted és az általad félt ismeretlen változás közti falon belül állsz. Ezzel a változással szembeni szembenállásodba állsz be. Ez a közmondásszerű "szakadékba ugrás" érzése, amikor nem tudod, hova fogsz esni, amikor nem tudod, mivé fogsz válni. Alapjában véve minden szembenállás a változástól való félelem, az ismeretlentől való félelem. Maga a haláltól való állati félelem is ez: félelem, mert nem tudjuk, milyen tapasztalat lesz a halál, mert nem tudjuk, mi van azon túl. Ha valamit valóban megismersz, már nem fogsz félni tőle. Amit ismerünk, attól sosem félünk.
Mindannyiunk története más kiterjedéssel bír. Vannak, akinek széles körben felhasználható tapasztalatai vannak, melyekben biztonságosan megmaradhatnak annak, amik. Másoknak szűkebb a tere. Mindkét esetben közös viszont az, hogy a történet határait az ellenállás határozza meg. Az ellenállás az a pillanat, amikor a lényed szabadsága visszahőköl a megtapasztalástól, mert fél attól, hogy mivel járhat. Ez az az élmény, amikor megérinted a saját történeted határát. Ebben a pillanatban döntéshelyzetben vagy: vagy fenntartod a történetedet és folytatod az ellenállást, vagy megnyitod a szívedet, és átlépve az ellenálláson, beengeded a tapasztalatot. Ha ezt megteszed, az ismeretlen egy része ismertté válik, és ami korábban ellenállásba ütközött, most megengedetté válik, a lényed szabadsága pedig kibontakozik.
Általában azt hisszük, hogy hasznos önvédelem az, ha valaminek ellenállunk. Ez az elképzelés a legerősebb lakat az egyedi történet kalitkáján. Ha azt hiszed, hogy az összes félelmed hasznos önvédelmi eszköz, azáltal beleegyezel kalitkád rácsainak létébe is. Ha ezt belátod, akkor rá fogsz döbbenni, hogy nem csak a saját tapasztalatod kalitkájának rabja vagy, hanem te a börtönőr is te magad vagy. Minden kalitka rácsa a félelem rácsa, és a saját félelmeidet te magad határozod meg. Ha kimondod, hogy a saját félelmeidet választod, akkor azzal csak azt erősíted meg, hogy te vagy a teremtő. Te Isten vagy, és a teremtőséged elismerése által ezekre a falakra már nem lesz szükség, mivel bízhatsz magadban, hogy nem fogod azt választani, amit nem akarsz megtapasztalni. Te vagy a saját történeted építésze, és te alkotod meg azokat a falakat, amelyek elzárják előled az ellenállást. A fal nem más, mint valami, ami megakadályozza, hogy átsétálj rajta. A saját történeted megteremtésével oda húzol falat, ahol félsz attól, ami azon a ponton túl van. A fal nem hiba: csupán a félelem megjelenési formája. A félelem nem hiba, a félelem csak megengedi az elkülönültségünket. A félelmeden túl húzódik a saját egységed az élettel.
Ha szembenézel félelemmel és ellenállsz neki, azzal a saját magad által teremtett falat bontod le. Ezzel újjá alakítod a saját léted területét és megengeded, hogy abból folyamatosan változó, növekvő táj legyen. Ezzel rá fogsz jönni, hogy azok a falak, melyekkel meghatároztad saját magad, nem téged jelentenek, nem azonosítod velük magadat. Noha hajlamosak vagyunk arra, hogy félelmeinket hagyjuk, hogy meghatározzanak minket, azáltal, hogy befolyásolják viselkedésünket, mégsem vagyunk azonosak velük. Nem vagy azonos a félelmeddel. Félelmed nem más, mint az általad használt eszköz az általad választott meghatározás kifejezésére. Te vagy az, ami választ. Dönthetsz úgy, hogy érvényesnek tartod a félelmeidet, de dönthetsz úgy is, hogy elengeded őket.
A félelem nem rossz. Olyan egyértelmű és mégis olyan bonyolult ezt belátni: ezt felfogva nagy szabadságot vívhatunk ki. A félelem nem a hideg világegyetem téged bántani akaró külső ereje. Nem hiba megtapasztalni a félelmet, és nem kell, hogy szenvedéshez vezessen. A félelem olyan energikus állapot, amelyet a saját lénységed megteremtése során veszel igénybe. Míg a szeretet vonzás, a félelem az eltaszítás – az elkülönültség – létrehozására irányuló kísérlet. A félelem az, ami lehetővé teszi azt, hogy akadály jöjjön létre a lény szabadságának a lényünk, azaz Isten-énünk szabad folyásában. A félelem csak a meghatározások egyik eszköze.
A kettősségen belül a félelem a szeretet ellentéte, és mint ilyen, legalább olyan fontos ezen valóság tapasztalatának megteremtésében, mint maga a szeretet. Ezzel a dualisztikus szeretetre utalok, ami fókuszálható, nem pedig a feltétel nélküli, univerzális szeretetre, ami minden létező egyenlő tiszteletét és elfogadását jelenti. Vonzás sem létezik taszítás nélkül. Ahogy a félelem erejével korlátoztad lényedet, úgy használhatod a szeretetet a lényed szabaddá tételére is.
Ha a félelmet ebben a fényben látod, megérted, hogy csak hasznos eszköz nem pedig béklyó és bilincs. Semmi rosszat nem tettél azzal, hogy a lényedet a félelemmel korlátoztad. Az a vágy hajtott téged, hogy megélhesd azt az egyedi tapasztalatot, amit a történetben élés adhat neked. Léted összes fala jól szolgált téged, és tiszteletben kell őket tartani. Ha ezt megértve bontod le a falakat, akkor könnyű lesz, mert megérted, hogy saját magad vagy a falak létrehozója. Nem lehet úgy lebontani a falat, ha azt hibának tartod.
Ha ezzel az erős meggyőződéssel nézel szembe a félelmeiddel, akkor nem okoz majd szenvedést, mert felfogod saját Isten-énedet. Nem az ördögöt vagy a gonosz hatalmát kell legyőznöd. Semmit sem kell legyőznöd. Csak úgy döntesz, hogy már nem a félelemmel határozod meg magad. Nem fogsz erőnek erejével falakat dönteni. Akkor fogod abbahagyni a falak teremtését, ha úgy döntesz, hogy már nem akarsz az általuk emelt korlátok között élni. Ha belátod, hogy te magad vagy a saját korlátaid teremtője, akkor megtapasztalod, hogy szabad vagy. Ha elengeded a félelmeidet, akkor majd a szíved szeretete által meghatározott állandóan változó világban élsz, és eltűnik az elméd által létrehozott félelem. Szeresd a félelmeidet és azok szabadságodban fognak kibontakozni.”
Story Waters (Én vagyok Te, Te Isten vagy)
- Frederic blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 791 olvasás
Köszönöm, hogy ezt feltetted!
Tudod, mostanában erősödik bennem a befelé figyelés, figyelem a reakcióimat, a lelkiállapot változásaimat, amit a külvilág hoz bennem létre, és arra is, hogy hogyan élek meg helyzeteket ,csak figyelek ítélkezés nélkül. Megengedem, hogy megmutassák magukat az érzelmeim, és a megengedés előcsalogatja őket, hiszen az érzelmek bolygóján sokféle tapasztalást szerzünk, ez párosul a dualitás világával, hiszen a dolgok ellentéte, a mérleg két oldala határozza meg a teljesség ismeretét. A tudatos lélegzet segít, az elfogadás segít, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal. Megéljük azt az állapotot, hogy se saját hangulatváltozásainknak, se mások érzelmi játszmáinak ne legyünk kitéve.
Nincs könnyű helyzetünk, de ha játéknak fogjuk fel, és művészetté fejlesztjük a magunk áthangolását, egy harmonikus szeretetteli állapotra, lelkünk és testünk csodás muzsikát játszik majd, melynek mi is élvezzük a környezetünk is élvezi a játékát.
Megtanuljuk, hogy a szavak óvatos használata a szellemi fejlődés magasabb foka, megtanuljuk, hogy érzelmeink átalakíthatóak, nem az ellenségeink, megtanuljuk, hogy a testünk az otthonunk és barátunk lehet, akkor rálépünk a csodák földjére, mert szeretetet érzünk minden létező iránt, és együtt muzsikálunk, hamis hangok nélkül, szimfóniánk megérinti a végtelent!
Nagyon szívesen! Magam is hasonló úton jártam, és eljutottam a csodák földjére. ;-)
Légy áldott érte! Kedves Lélektársam!
Hálásan köszönöm Neked, kedves Lélektársam! Áldás és békesség mindannyiunknak! Namaste!
Szerintem erre is van válasz:
http://egibeke.network.hu/blog/egi-beke-hirei/a-szeretet-ebredese
„Készíthető-e TERV a Szeretetre, már a Kezdettől?
Képzeld el az Univerzum Kezdetét.
Csak az Értelem létezik, semmi más.
A Kimagasló Értelem.
Egyedül.
Fejleszti önmagát, mert ez az egyetlen logikus és megelégedésére szolgáló tevékenység.
Fejleszti önmagát, addig a pontig, ahol elképzelhet és megtervezhet BÁRMIT és MINDENT, amit kíván.
Az Értelem elképzeli az Érzelmeket.
Az Értelem elképzeli a SZERETET, az érzelmek különösen áldásos cseréjét.
Az Értelem arra vágyik, hogy átélje ezt a cserét – hogy szeressen és szeressék.
A szükséglet megállapítása után, elképzeli saját TÁRSASÁGÁT.
Elképzeli MÁS értelmek társaságát, önálló és független értelmekét, mert csak ők képesek az Értelem által elképzelt és áhított Igaz Szeretet adására és befogadására.
Azt már megállapítottuk, hogy valódi Magasztos Érzelmeket csak azoktól az „egyéni értelmektől” várhatunk, akik saját akaratukból választják önmaguk megfelelő mérvű fejlesztését.
Teljesen elégedett lennél-e azok szeretetével, akik túl együgyűek, túl korlátozott értelműek ahhoz, hogy megértsenek téged?
Emiatt az Értelem ELKÉPZELI, majd MEGTERVEZI a legjobb „rendszert”, amit csak képes, amelyben az Egyéni Önálló Értelmek ösztönzést kapnak önmaguk oly mértékű fejlesztésére, amilyet csak kívánnak, hogy kifejleszthessék saját Szeretet iránti igényüket.
Meglehetősen naiv feltételezés lenne, hogy a Kimagasló Értelem mindössze némi „esélyt” célzott volna meg a Szeretetre.
Sokkal ésszerűbb, ha feltesszük, hogy Kimagasló Értelmével a Szeretet valószínűségét a lehető legnagyobbra növelte.
Hogyan növelhető a Szeretet valószínűsége anélkül, hogy az a többi Egyéni Értelem önrendelkezését bármi módon sértené?
Ahhoz, hogy valami bepillantást nyerjünk, vizsgáljuk meg a „szeretet ébredését”. Mik a szeretet kialakulásának kezdeti feltételei?
Lehetséges-e valódi Szeretet anélkül, hogy ismernénk azt, akit szeretünk? Nem túl valószínű.
Ezért a Kimagasló Értelemnek módot kellett találnia arra, hogy „megismertesse” magát a többi Egyéni Értelemmel.
Természetesen valakinek az ismerete még nem elég ahhoz, hogy megszeressük, de azért lényeges feltétele.
Egyetértesz?
Hogyan mutatjuk meg magunkat másoknak, hogy felkeltsük a kíváncsiságukat, érdeklődésüket, és elbűvöljük őket? Hogyan növelhetjük a lehető legnagyobbra annak az esélyeit, hogy mások Szabad Akaratukból csodálni kezdjenek? Mit tegyünk?
Ne feledd, hogy ekkor még a Kimagasló Értelem egyedül létezik a Semmiben. Az egyetlen dolog, ami ténylegesen „kinyilvánítható” erről, az Értelem és annak Nagysága.
Hogyan nyilvánítható ki az Értelem, hogy mások annak méltányolását választhassák?
Te mit tennél?
Mit szólsz a Természet megteremtéséhez? OLYAN gyönyörű, OLYAN elbűvölő, OLYAN fenséges és nagyszerű, OLYAN intelligens a tervezése, hogy mindenki, akibe egy csepp értelem és érzékenység szorult, ÖNKÉNTELEN a TERV csodájára jár.
Találkoztál már valaha valakivel, aki nem csodálta a Természetet?
El kell ismernünk, hogy a csodálat kitűnő első lépés a Szeretet felé… Szerethetsz-e igazán valakit, ha nem kél benned csodálat iránta?
A Kimagasló Értelem ezért elképzelte a Magasztos Anyagi Valóságot és az Életet, hogy az „önálló egyéni értelmek” majd egy szép napon megtanulhassák csodálni a Terv Szépségét és Intelligenciáját – de csak akkor, ha úgy döntenek, hogy a felfogásához megfelelő szintre fejlődnek, és maguktól választják ezt a viszonyulást.
Más szóval, az Élet és a pompásan tervezett anyagi Valóság az Értelem megnyilvánulásának egy módja, mellyel bármely értelmes megfigyelő számára felfedheti Nagyszerűségét anélkül, hogy sértené a megfigyelő önrendelkezését és Választásának Szabadságát.
A Természet és az Élet megtervezésével a Kimagasló Értelem nagymértékben megnövelte annak VALÓSZÍNŰSÉGÉT, hogy az egyéni értelmek felfigyeljenek puszta létezésére, megismerjék, megtanulják értékelni Nagyszerűségét, és Szabad Akaratukból viszonozzák csodálatát és Szeretetét.
Ezután a Kimagasló Értelem tudatosan elképzelte, és a legapróbb részletekig megtervezte, majd elindította az általunk ismert Univerzum és Természet teremtését. A tervezési folyamat a Semmi egy rendkívüli intelligenciával megtervezett felkavarásával kezdődött – az Értelem által vezérelt mérhetetlen robbanással.
Tudósaink ezt a robbanást a „Nagy Bumm”-nak nevezik. Az atomok, galaxisok, csillagok, bolygók, az Élet mind tudatos és folyamatos elképzelés, tervezés és teremtés eredményei. A terv még messze van a megvalósulástól – minden jel arra utal, hogy végrehajtása ma is folyik…
A földi tudósok egyik ámulatból a másikba esnek a távolban, a Világűr Mélyén megfigyelhető folyamatok bonyolultsága és Szépsége láttán. Egyre több tudós ismeri el, hogy a Világűr Mélyében zajló folyamatokat figyelve sokkal több kérdésük vetődik fel, mint amennyi választ kapnak.
Miért? Mert TELJESEN figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a Mindenség Tudatosan, Értelmesen, Tervszerűen és Céltudatosan teremtődik.
Mint a Kimagasló Értelem bármely teremtménye, az Univerzum éppen annyira műalkotás, a Szépséget képviselő műtárgy, mint amennyire hasznos vagy célszerű.
Talán nem értesz egyet azzal, hogy a Mindenség Tervének egyik elsődleges célja a Szépség volt?
Képesek-e tudósaink megmérni a Szépséget?”
Thomas J. Chalko (A Választás Szabadsága)
Ez itt az! :D
Igen, ez tetszik .... és ez történik ...
Köszi!
Zsu
Felismered a történés érted van akkor megérkeztél (mily emberi szavakkal mondjam el amire nincs is szó) a független létezésbe az akarat szabadságába. Mi segített ebben nincs rossz amiben ne lenne ott a jó.
Nem csak szeretni, megismerni, kezelni, elfogadni,egyéválni,kell tudni félelemmel a bennünk lévő sötéttel.Másként örökkön vissza tér, kísért.Ha megengeded legálissá teszed létezését és megfigyeled természetét, tudni érezni élni fogod fényemelő mivoltát.Hiszen minden mi benned és belőled van téged s fényed táplálja!
Ha megérted ha elfogadod teljes mértékben rendbe tudod tenni többéletre visszamenőleg is életed!Segít rájönni semmi olyat nem tettél amiért bünhődnöd büntetned kell magad!.Soha semmi körülmény között nem élhetsz olyan bűntudatban mely a félelem és a benned lévő sötétség megtagádásából fakad!Természetesen itt nem a másik élete elvételére gondolok!Habár...
:o)))
Látod...ez tetszik....ez a habár.....:o)))
A másik embernek akkor veszed el az életét, ha neked szükséged van egy gyilkossági, neki meg egy áldozati tapasztalatra. És összedolgoztok. Még akkor is...hogyha ez innen nézve borzalmas tett.....
De mindez nem jelenti azt, hogy a gyilkosság a te felelősséged lesz. Ez az én valóságom....