A Mennyet a Földre hozni- Útmutató hogy ne tévedj el:)

Állomások az önismeret, a belső MAGba bejutás, felemelkedés útján:

1. Észre veszem, hogy egyre kevésbé érzem jól magam az eddigi megszokott és ismert világomban. Kezdem látni, hogy mindig ugyan azok a történetek, drámák zajlanak le, és ezt nagyon kezdem unni. Keresni kezdem a megoldásokat magam, vagy gyógyítók, különböző segítők által.
2. Felébredés. Lassan rájövök, hogy mindent, amit eddig rosszul éltem meg, magamnak köszönhetek, senkit nem okolhatok. Ez felér egy sokkhatással. Megrémülök, nem akarom tudni. Nagyon nehéz elfogadni, ezért többször vissza esek, és mégis másokat hibáztatok az én kellemetlen helyzeteimért, életemért. És továbbra is kívülről várom a segítséget, a megoldásokat, mások által.
3. Szemlélődés, a megfigyelő állapota. Elkezdem más szemmel nézni a környezetemet, a világomat, magamat. Figyelem a történéseket, a történetben szereplőket és magamat, ki miért, mire hogy reagál. Egyre több felismerés történik, egyre több élethelyzetben látom meg, hogy valójában én idéztem elő. Ezekben a fajta élethelyzetekben próbálok egyre tudatosabb lenni, kezdem keresni a megoldásokat, hogy ha eddig így oldottam meg és az nem volt szerencsés, akkor vajon hogy kéne. Ezeket tesztelgetem magamban.
4. A sok önvizsgálat, önfigyelés folytán kezd derengi, hogy nem én mozgatom a szálakat, valami olyan működik bennem, olyan érzések, gondolatok működtetnek, amiket én nem is tudok, ezek csak automatizmusok. Ezeknek a külvilágra adott válaszreakcióimnak az automatizmusát vizsgálgatom, keresem a gyökereit a múltamban. Rájövök, hogy amik tudat alatt működnek bennem nem is az én reakcióim, felismerem benne a szüleimet, tanáraimat, barátaimat, eszméket, ideákat és rengeteg mindent.
5. de ha ez mind nem én vagyok, akkor Ki Vagyok Én? Ha a legtöbb érzés, gondolat ami szerint reagálok az nem is én vagyok, hanem elsősorban a szüleimtől másoltam, vagy annak ellenállva tettem pont az ellenkezőjét. Ismét megrémülök, hogy akkor tényleg ki lehetek én, akkor az egész eddig magamról hitt dolgok nem is igazak? Nem kellemes érzés, talajvesztettség állapota, összeomlást… kinél mennyire sokkolja az egót.
6. Elkezdem keresni kint magam, egyre feljebb, keresem a felsőbb Énem, a Szellemem, az Istent, az Angyalokat, bárkit, aki majd megmondja nekem én ki vagyok. Egyre magasabbra és egyre messzebbre jutok. A világomtól, a közvetlen környezetemtől eltávolodok, és egyre inkább elszállok. Csodás megtapasztalásaim vannak, magasabb szintű felismeréseim, és kapcsolódásaim. Már kezdenék boldog lenni, megtaláltam az utam és az élet értelmét.
7. De jaj, valami nem stimmel, mert attól még midig itt vagyok, fizikai testben, ugyan abban a családban, ugyan abban a munkában, ugyan azokban az élethelyzetekben, és nem értem, hogy lehet ez, hisz én már felemelkedtem, és találkoztam, és csodás volt. Még akár sajnálhatom is a környezetemet, hogy szegények mennyire nem látják, mennyire nem értik azt, amit én látok és tapasztalok. Ez további feszültséget szül a közvetlen valós környezetem és aközött, amit én érzek és gondolok.
8. Hullámok időszaka. Történik még valami sokkoló mikor már csodásan repülök, szárnyalok, amire nem vagyok felkészülve, amit senki nem mondott nekem, és mint derült égből a villámcsapás tör be a valóságomba. Azok az élethelyzetek, drámák, konfliktusok, problémák, amik miatt egyáltalán elindultam az úton, egyre erősebben jelentkeznek az életemben. Megélem a mélységet és a magasságot. Sőt, minél magasabbra megyek, azáltal egyre több árnyékos, a tudattalanban eddig megbúvó érzés, gondolati minta szabadul fel, szabadul rám, jön be közvetlenül a valóságomba, amik sokkoló élethelyzetekben mutatkoznak meg. Megjárom a magam poklát. És nagyon szenvedek, egyre rosszabbul érzem magam, mert már megtapasztaltam a magasság szépségeit, és ehhez képest rám tör a rideg és egyre sötétebb valóságom. Ez a leghosszabb időszak, amiben rengeteg felismerés, tudatosítás, önfigyelés, elemzés, szenvedés, majd eksztatikus öröm, majd megint, a sötétbe merülés, majd megint fel, és kiegyenlítés, feldolgozás történik. Kezdek felismerni ebben az önismeretei elmerülésben törvényszerűségeket, kezdem meglátni a rétegeimet, majd kezdek ebben egyre tudatosabban haladni.
9. Tudatos, célirányos önismeret, befelé, lefelé haladás. Miután kiismertem a menetrendemet, már tudatosan haladok saját magammal, minden percben, minden pillanatban kifelé és befelé egyszerre figyelve és tudatosítva élek, és elemzek és dolgozok fel, és ez mind egyszerre történik már tudatosan, az én irányításom alatt, így nem sokkolnak a helyzetek, hanem kihívásnak és lehetőségnek tekintem, és a leglényegesebb, elkezdem élvezni saját magam felfedezését mások által. Lassan mindenkiben kezdem saját magam meglátni, és ezt nagyon élvezem. Ezen a szinten már elég jól navigálom saját magam, és elég jól kezdenek alakulni a külvilággal való kapcsolataim is.
10. Kritikus pontok, krízispontok meghatározása. Elkezdem látni, hogy amiket megfigyelek magamban, ezek rétegenként helyezkednek el bennem, amik rám rakódtak, minden egyes réteg felismerése, és elengedése szenvedéssel jár. Mert ugyan tudom, hogy ez nem én vagyok, tudom, hogy csak egy beidegződött, másolt minta, de az a részem, aki ezt működteti, annak a halálát jelenti ennek az elengedése. Ezért az a részem keményen ellenáll, elterel, küzd, szenved, attól függően, milyen természetű az a hitrendszeri identitásrészem, más néven aspektusom. Számos technikát, praktikát, próbálok ki ezek feldolgozása, elengedésére. Külső segítségeket kérek, rengeteget olvasok, ismereteket gyűjtök, és közben minden részemmel megszenvedek.
11. Katarzis. Majd eljutok legbelülre, az összes rétegemet lehámozva, elengedve, teljesen lecsupaszítva magam minden gondolati, érzelmi, lelki rétegtől, bejutok a magomba, a szívközpontomba, ahol egy csodás katarzist élek át, felmelegít, átmelegít, feltölt, eláraszt a saját magam által magamnak adható szeretet. A saját forrásomon keresztül felismerem az Isteni forrást, és végtelen béke és nyugalom száll meg, hogy megérkeztem, a helyemen vagyok és már semmi sem számít, már minden rendben van, bármi is legyen kint én bent biztonságban vagyok és az egyetlen valós pontomban érzem magam a legjobban, saját magammal.
12. Megszületés, Újjászületés. Ez maga a bábomból való kibújás, a kitörési pont, amikor megreped az a tojáshéj ami eddig védelmet adott, hogy ezt a nagyon mély önismereti munkát véghez vigyem. Aki kibújik ebből a tojáshéjból, bábból, már a tiszta, teljesen meztelen Önmagam, de mivel meztelen, teljesen védtelen is, és még kisség dülöngél, botladozik, mert új neki ez a közeg, nem ismerős, és fogalma sincs merre induljon és mit is kell most csinálnia. Az egyetlen biztos pontja, amit a szíve súg, ezért csak arra hallgat és bármit is mutat most már a külvilága, egyáltalán nem érinti meg, mert tudja, hogy az csak egy torz és részletszegény visszatükröződése, de belül már nagyon erősen érzi és tudja, hogy ki ő. Ekkor jön egy átmeneti időszak. Érzésre olyan, mintha légüres térben lennék, ez időnként elbizonytalaníthat, de aztán mindig megszólal az a kellemes, meleg, biztonságot adó belső hang, akinek semmi más nem számít, csak az hogy vagyok, vagyunk, és itt már a szíven keresztül kapcsolódok a felsőbb részeimhez, és átengedem a teljes irányítást, vezetést, úgy is mondhatnám Isten tenyerébe helyezem magam tejesen és elkezdem élni az eredendő sorsomat.
13. Jöhetnek a feladatok, kinek-kinek az eredendő terve szerint, és az egyetlen biztos visszajelzés az lesz, hogy egyre jobban érzem magam, egyre csodásabban rendeződik minden körém, egyre több szinkron esemény, egybevágás, egyidejűség jelenik meg az életemben. Meglátom, hogy akkor vagyok igazán kiteljesedett, ha nem csak önmagamért, önmagam örömére vagyok, élek, hanem elkezdem megosztani Magam a külvilágommal a társaimmal, a közösséggel, és adom magamból azt a csodát a közösbe, amit csak én adhatok, és teszem ezt a legnagyobb örömmel és szenvedéllyel, mindenkiért és magamért.
14. Egyre nagyobbra nyílok és egyre jobban beengedem a felsőbb részeimet, ez által egyre több képességre teszek szert, egyre több mindent tudok, rajtuk keresztül egyre több mindenre emlékszem a nagy lélekszintű múltamból, ami mind én vagyok. Ezek a tudásaim, ismereteim, tapasztalataim, korábbi beavatásaim egyre intenzívebben aktiválódnak bennem és így egyre több mindenre vagyok képes.

Jelenleg itt tartok, majd ha folytatódik a történet, akkor szívesen megosztom veletek a további részleteket is, hogy ezzel is segítséget nyújtsak, hogy láthassátok hol tartotok magatokban, milyen is az a része a történetnek, mire számíthattok nagyjából, vagy ha már nagyon kilátástalannak tűnne egy időszak, belekapaszkodjatok, mint egy mentőmellénybe, ami mentén majd kiúszhattok a saját partotokra.

Szeretettel

Pásztor Judit