Emlékezés

Azokra emlékezem , akik már 100 évvel ezelőtt is ezen az úton jártak mint mi,és a lehetőségeikhez mérten átadták nekünk ..amit felelősséggel folytatni hivatottak vagyunk.
Csodás felébredést, vagy aki akarja nevezze feltámadásnak.

„ mi emberek „szellemek” vagyunk, kik anyagi test által működünk, vagyis más szóval, egy rövid időre az anyagba vagyunk inkarnálva. Valódi lényünk azonban nem az anyaggal való kapcsolatunktól függ, bár ténykedéseink ezt látszanak bizonyítani”

Sir Oliver Lodge (1851-1940)

„ a kis Magyarországot választottuk tehát ki magunknak, mert itt találtuk meg az alkalmas munkatársakat, akikkel mi a nehéz, nagyon nehéz, hosszantartó és többnyire láthatatlan munkánkat elkezdhetjük”

Báró Hellenbach Lázár (1827-1887)

Így a szellem is, mint az Atya, folyton-folyvást teremt; szünet nélkül sugároznak ki belőle erők, gondolatok, érzések, elvek, vibrációk - és a megteremtett szellem, aki a maga tisztaságában él, mindabban, amit magából kibocsát, örömét leli, mert látja, hogy mindaz szép, tiszta, jó és igaz.
Amit a szellem kibocsát magából, az mind az ő tulajdona marad, tehát minél jobban sokasodnak körülötte az ő produktumai, annál hatalmasabb, annál több felett rendelkezik, annál többre képes, s annál több az öröme, annál nagyobb a boldogsága. Ti is, amikor valami munkán dolgoztok és azt bevégezve látjátok, hogy az jó, örömöt éreztek felette.
Ha ehhez még az is hozzájárul, hogy azt, amit alkottatok, magatoknak alkottátok, akkor ez az öröm kettős: a jól végzett munka öröme és a gazdagodás öröme.

A „Névtelen szellem” írásaiból, Eszter médiumú útján – É.V. 1929.

Végül elfogy az ember alsóbbrendű természete, lassanként kezdi világosan látni a ragyogó utat, amely előtte áll, és amint ezen az úton előrehalad, mindig könnyebb és könnyebb lesz a dolga, mert a szenvedéses, verejtékes munka után következik a finomabb erőkben, finomabb rétegekben való munkálkodás.
Feljut addig a színvonalig, ahol már tisztább erőket hagyott hátra lefelé haladtában, amelyek már nem igényelnek olyan vért verejtékező munkát és fáradtságot, hogy egészen megtisztulhassanak.
Amint halad felfelé, gazdagsága nőttön-nő; kitágul előtte a látóhatár, és ő tágra nyílt szemmel, dobogó szívvel, örömtől repesve látja feléje özönleni azt az óriási vagyont, amely valaha az övé volt, és amely íme, ismét az övé. Időnként meg kell állania, mert az elmúlt bűnök által megviselt szíve még gyenge, s alig bírja a gyönyört, amely reá özönlik.
A régi meredek, keskeny, köves, fáradságos ösvény folyton szélesebb lesz, két oldalt illatos virágok nyílnak.
Mind bővebb zuhatagban özönlik ölébe az öröm, a gazdagság, s meg kell időnként állania, mert ahová a szeme tekint, minden virágon, minden fűszálon, minden ragyogó harmatcseppben Isten arculatát látja visszatükröződni, és szívét az üdvösség előíze reszketteti meg.
A vért verejtékeztető út végül diadalútra válik.
Már látja a mennyei kapukat, már látja a kapukból kisugározni a menny ragyogását, és le kell borulnia, mert eléje jön a mennyei Atya, gyűrűt húz az ujjára, ragyogó palástot tesz a vállára, és bevezeti őt mennyei örökségébe.
Karsay István :Szellemtani alapismeretek

Szép napot Mindenkinek !