NÉHA FÁJ.....
lemayar · 2010. március 27. 21:06
Kategória:
Jézusról és az egyedüllétről
/Személyes vallomás, Márait megidézve...../
"Minden ember, akit Isten szerepre jelöl ki, magányos. Jézus leszólt a keresztről anyjának, mint aki elutasít minden emberi együttérzést. A Szentírás legfélelmesebb szava ez. És Jézus mondotta, hogy aki őt követi, elhagyja családját, elhagy mindenkit. A szerepre kijelölt ember soha nem követel kevesebbet önmagától és követőitől. Nem lehet megváltani a világot, s közben legjobb férjnek, fiúnak és atyának maradni, négy gyerekkel, hitvessel, kanárival és öregségi járulékkal. A szerep mindig teljes magányt, kietlen egyedüllétet, könyörtelen, csaknem embertelen magatartást követel. Minden ember, aki vállalja az emberek ügyét, kénytelen vállalni ezt a magányt és embertelenséget is. Aki ezt nem vállalja, kókler; még akkor is az, ha megfeszítik. "
Márai gondolatával indítottam. Szépek, igazak, bölcsek ezek a sorok. De én a magány szót fölcserélném. Egyedül LÉT-re….
Ez most egy eléggé személyes vallomás. Amiért mégis megvallom, bevallom az azért van, mert TUDOM, hogy sokan közületek ugyanabban a „cipőben” járunk. Beszéljük hát meg! Hátha könnyebb lesz!
Fáj...Néha pokolian fáj. Aztán megnyugszom. Belenyugszom. Új erőre kapok, tudván azt, hogy kiválasztott vagyok...Hisz a Fény Küldötte vagyok. És ez csodálatos küldetés akkor is, ha időnként fájdalommal, egyedülléttel jár. Nem magánnyal, mint ahogyan ezt fönt Márai megfogalmazta. Hisz magányos nem vagyok. Egyre többen vannak köröttem, kik értik a szavam. Tudják miről beszélek, ha beszélek.
Leszületésemkor ezt a Sorsot választottam. Igaz, nem emlékszem rá, de tudom! És elfogadom Sorsomat. Hisz ellene nem tehetek, és nem is akarok! Alakítgathatom, változtatgathatom, de az Út, a lényeg ugyanaz marad. Belesimulok hát, mint a nád a szélben. Hajlok…Hajladozom, de vállalom. . Oly sokszor figyelmeztetett erre Müller Péter is a Ji King-jében. Majd! Majd megtalálom! Majd megkapom, ha megértem rá, ha megérdemlem.
Időnként fáj. És az is, hogy lényem másik fele valahol éppígy szenved. Neki is éppígy fáj! Mert neki is fáj a szétszakítottság! Ez a természetellenes állapot…
VISSZA…
/versem/
Földi társam nem találom.
Az Atyához visszavágyom.
Megnyugodni, megpihenni,
Szeretetben megfürdeni.
Megmártózni, feloldódni,
Atya-ölbe arcom fúrni.
Földi létem eltemetni
És csak sírni, sírni, sírni…
Reményik Sándor csodálatos versét : EGY LÉLEK SZÁLLT…itt is olvashatjátok. Nem akarom most ezt is bemásolni:
http://dalzso.freeblog.hu/categories/Remenyik_Sandor_versei/
Nem tehetek mást, mint küldetésem szerint élni. Szeretni. Fényt , szeretet sugározni mindenre és mindenkire, aki utamba kerül. Erről szól Szent Erzsébet legendája....Ez a cédrus magánya...Méltósággal, büszkén vállalom, mert nem alkuszom. Nem tehetem. Egész életem, melynek nagy részét egyedül éltem erről szól. Azt hiszem, ez az én keresztem. Hát viszem! Mert én nem bírok társas magányban élni! Inkább egyedül!
Azt mondta pár napja egy csodálatos, nagyszerű asszony /verskötetemet olvasva/ : „Erzsébet, te megszenvedted ezt a csodálatos verseskötetet. Enélkül ez nem születhetett volna meg. Mindennek ára van. Túl nagy árat fizettél érte...De megérte!. Minden nagy és szép dolog fájdalomból, szenvedésből születik. Segítsen Isten!” - Ezek a szavak is megerősítettek hitemben…Hiszem és tudom, hogy az én Istenem segít. Hisz mindig a tenyerén hordozott: magasságaim és mélyrepüléseim idején is. Mert örökké velem és bennem van.
- lemayar blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1194 olvasás
Drága Zsóka!
Annyira átérzem a szenvedésedet, amin most átmész, mert én ugyanezen mentem át jó pár évvel ezelőtt:-))) Szeretném megosztani veled, hogy mi volt az, amit megtanultam belőle. (Persze, amíg egyedül éltem, addig sem voltam remete, de rettenetesen hiányzott egy kiegyensúlyozott párkapcsolat)
Szóval, 10 év egyedül lét után megtanultam:
- szeretni magam
- valóban boldognak lenni egyedül
- azt, hogy az egyedüllét nem magányt jelent
- felvállalni a teljes felelősséget minden gondolatomért és tettemért
- boldog lenni a pillanatban.
És talán most már úgy érzem, készen állok egy párkapcsolatra, egy ugyanolyan boldog és szabad emberrel, mint amilyen én vagyok, de ez már nem is fontos, mert most is tökéletes minden:-) Egy ilyen kapcsolatban már szóba sem jöhetnek drámák, mert semmiféle függőségről szó sem lehet, mikor mindenki külön-külön is tökéletes és boldog!
Nos, szerintem egy fénymunkás egyedülléte pontosan eddig tart, amíg ezeket megtanulja és nem tovább, hacsak nem ő maga választja ezt. Ne legyetek mazohisták, ne kínozzátok magatokat azzal, hogy nem élitek ki a vágyaitokat! Tegyétek azt, amitől a legboldogabbnak érzitek magatokat és akkor elmondhatjátok azt, hogy éltek... Aztán az évek múlásával mindenki megtanul boldog lenni a saját társaságában, és akkor eljöhet a TÁRS!
Ezt kívánom neked Zsóka, tiszta szívemből:-) És persze a kút, egy legyen:-))))
Drága Ildikó!
Köszönöm szavaidat. Segítenek. Emelnek....
A válasszal lépésről-lépésre haladok itt...A többit priviben..
Szinte egész életemben egyedül, de nem magányosan éltem. Egyedül, mert nem alkuszom, de mint írtam, nem bírok társas magányban élni. Csodálatos szerelmeket éltem meg, és HISZEK A SZERELEMBEN! Még MOST is!Ennyi év után! :-))))
Ez egy éltető erő! A legcsodálatosabb, legemelőbb érzés. /szerintem./
-Igyekszem szeretni magam...
-Általában boldog vagyok egyedül, de néha hiányzik lényem másik fele. Nem szeretem a szétszakítottságot, ez nem természetes állapot. Kell, nagyon kell mindenben az EGYség!
-Nem, magányos nem vagyok, barátaim is vannak,....csak TÁRS nélkül élek...Egyik leányom is még velem él...
-Általában boldog vagyok a pillanatban, míg meg nem jelenik a fizikai TÁRS hiánya, érzése....mert a szerelem bennem van. Még MOST is! :-)))) Mert várom, hogy megérkezzen Ő, akivel közös a KÚT!
Szabadság, függetlenség...értem, érzem......Én is így szeretném! Megtanultam Osho-tól...és más tanítóktól: Az én boldogságomat adom, illesztem a másik egészhez....Tehát a "recepted" szerint minden adott! Már csak arra várok, hogy betoppanjon: Ő! De hát már itt is van, régóta bennem....:-)) Akkor csak az kell, hogy végre alakot, testformát öltsön!...
Kérlek, küldj nekem egy angyalt! ! :-))
http://www.youtube.com/watch?v=Fl4q2WBCywg
Igen ismerős!Sokáig fáj,mikor ráeszmélsz,hogy van "feled,mellyel egész lehetsz"!
Ilyenkor sokáig vágysz rá ,ezáltal fog beérni,hogy lassan és türelemmel odafigyelve ,egyszer csak azt érzed,hogy már nem fáj.Mégpedig azért,mert tudod,hogy van és egy veled és szereted magad.Eljutottam idáig én legalábbis.Ha valóban megélem ,felismertem és nem hiányzik.Vagyis nem fizikailag,nekem már nem.Úgyis itt van most is a szívemben így is egyek vagyunk.Bennem,ahogy te is írod.Ha jön hát jöjjön.Ha kell,hogy fizikai szinten együtt legyünk,legyen.Ha nem :hát valahol csak találkozunk :)))
Jó 1 évig kínlódtam így,mikor felismertem valakiben,hogy ilyen lehet a másik felem. Azóta s előtte sem találkoztam még hasonlóval sem.De már nem számít.Van és kész,tudom....és ez tesz boldoggá :))
Ahogy önmagam kezdem megszeretni,úgy közeledünk egymáshoz,bárhol is legyen.
UI:hát ez most csak az enyém,csak idetettem....
Ugyaneddig értem el, ( csak a körülmények egyediek )amiket felsoroltál Ildikó. És a 10 az nálam 7 .:) Mert írtad :
" mert ,egy fénymunkás egyedülléte pontosan eddig tart, amíg ezeket megtanulja és nem tovább "
Köszönöm nyílt soraidat.
hmmmm....tudom....érzem....amit mondasz. És köszönöm, hogy kitárod magad.
(most megpróbálok nagyon finoman...és egyszerűen fogalmazni..., hogy még véletlenül se vedd bántásinak...bár te, ismersz engem....remélem tudod, hogy nem tennék olyat.)
Az, hogy "Nem lehet megváltani a világot, s közben legjobb férjnek, fiúnak és atyának maradni, négy gyerekkel, hitvessel, kanárival és öregségi járulékkal." bizonyos szempontból tán igaz, de ránk....nem feltétlenül. Az új energia arról szól, hogy az emelkedéshez, a feladatod ellátásához nem kell kivonulnod a társadalomból, elvonulni kolostorba, vagy remetének, hanem a mi rohanó világunkba is meg van minderre a lehetőség. Biztos vagyok benne (sőt tudom), hogy tisztes családanyák , és családapák vannak köztünk, akik nagyonis csinálják a feladatukat, kisgyerek mellett, munka mellett.
Ez jó hír ugye??
Amit Ilid leírt, az mind igaz.
Mindazonáltal az is, hogy ha neked fáj (hisz magad is mondod, hogy fáj, és nem ez, az első topikod arról, hogy társra vágysz), hogy egyedül vagy, akkor - de hát te is tudod! minek monodom? csak emlékeztetni akarlak...- akkor arra oda kell figyelni, hogy miért fáj.
Zsóka drága! ..te egy csodálatos lélek vagy...tudod is magadról, meg már sokan mondtuk is....de...vajon tényleg elhiszed magadról? nem lehet, hogy ott van a baj? Annyira szeretnék segíteni....de...csak önmagadon tudsz...
Drága Anisha, Johanna, Ildikó!
Köszönöm segítő, szerető szavaitokat. Most kiülök a napfénybe /ebéd helyett vacsora lesz.../és Szepes Mária Füveskönyvével gyógyítgatom a lelkemet. Szokásom, hogy megnyitok mindig egy-egy könyvet. Csodás üzeneteket kaptam, így nem bírom most lerakni. Ha sikerül letöltenem, esetleg majd gondolatokkal is jövök. Bepötyögni most nincs kedvem...Szeretettel....én...
Kimentem a FÉNY-be! A csodálatos gyógyító gondolatokat azt hiszem új blog-bejegyzésként rakom föl, mert itt esetleg elsikkad....Hátha valakinek időnként szüksége lesz rá!...:-)
hmmmm....tudom....érzem....amit mondasz. És köszönöm, hogy kitárod magad.
(most megpróbálok nagyon finoman...és egyszerűen fogalmazni..., hogy még véletlenül se vedd bántásinak...bár te, ismersz engem....remélem tudod, hogy nem tennék olyat.)
Az, hogy "Nem lehet megváltani a világot, s közben legjobb férjnek, fiúnak és atyának maradni, négy gyerekkel, hitvessel, kanárival és öregségi járulékkal." bizonyos szempontból tán igaz, de ránk....nem feltétlenül. Az új energia arról szól, hogy az emelkedéshez, a feladatod ellátásához nem kell kivonulnod a társadalomból, elvonulni kolostorba, vagy remetének, hanem a mi rohanó világunkba is meg van minderre a lehetőség. Biztos vagyok benne (sőt tudom), hogy tisztes családanyák , és családapák vannak köztünk, akik nagyonis csinálják a feladatukat, kisgyerek mellett, munka mellett.
Ez jó hír ugye??
Amit Ilid leírt, az mind igaz.
Mindazonáltal az is, hogy ha neked fáj (hisz magad is mondod, hogy fáj, és nem ez, az első topikod arról, hogy társra vágysz), hogy egyedül vagy, akkor - de hát te is tudod! minek monodom? csak emlékeztetni akarlak...- akkor arra oda kell figyelni, hogy miért fáj.
Zsóka drága! ..te egy csodálatos lélek vagy...tudod is magadról, meg már sokan mondtuk is....de...vajon tényleg elhiszed magadról? nem lehet, hogy ott van a baj? Annyira szeretnék segíteni....de...csak önmagadon tudsz...
Igen, Anisha, igazad van, részben...Én sem értek egyet pontosan Márai minden szavával...De azért azt is tudjuk, hogy még nem túl gyakori a tűzhely és fakanál melletti felébredés, /ezt tapasztalom környezetemben../ hisz mi is itt elég sokan elég nagy árat fizettünk érte, de hisszük és tudjuk, hogy így kellett lennie, hogy MEGÉRTE! Hisz ez egy közismert "recept", hogy gyakran valami rendkívüli dolognak kell történnie az emberrel, hogy ébredezni kezdjen. Legyen ez betegség, tragédia, bármi....
És újra én, /bár mintha zavarni kezdene kicsit a dolog/...Nem társra, nem valakivel együtt élni vágyom valójában, hanem megtalálni, megpillantani, esetleg egyszer, egyetlenegyszer megölelni lelkem másik felét. Látod, csak kikívánkozott belőlem , ide kívánkozott mégis csak ez a gyönyörű vers:
Reményik Sándor:
EGY LÉLEK SZÁLLT…
Egy lélek állt az Isten közelébe’
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a „miért”,
Mikor az Isten intett neki: „Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!”
S szólt a lélek: „ Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagyom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!
”És szólt az Isten szigorún: „Elég!
A törvény ellen nincs lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!”
S az ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: „Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot.
”S felelt az Úr:
„Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod.”
"De azért azt is tudjuk, hogy még nem túl gyakori a tűzhely és fakanál melletti felébredés, /ezt tapasztalom környezetemben.."
hát izé....én csak benneteket ismerlek....és...egyikőtök se remete. Mind dolgoztok így-vagy úgy...és család is van így vagy úgy....szóval....:o)))
csupasz fák fehérben merednek az égre.
vastag felhők paplanától sötét a kopár éjszaka,
a hideg csókoktól fehér talajon ott táncoltam valaha.
kéz a kézben, éreztem itt vagy te is velem,
de kinyílt a szemem s megláttam, hogy a levegőt ölelem.
forogtam mégis szenvedélyesen, hátha meglelsz!
hívó szavaim, a dallomot amit szívem ver, a csend nyelte el.
kel a nap! sugaraival átdöfte a sűrű felleget,
látom, bizony ez csak álom amit éppen kergetek!
utam felsejlik, a ködös félhomályban,
s elindulok végre, már eleget vártam…
messze szólít, bársonyos hangja, megbabonáz tekintete,
de tudom! érzem! rá leltem oly sok idő után újra! megérte…
türelmes voltam s most talán beérett ennek a gyümölcse,
illúziók seregnyi sokaságán át jutok el a végzetemhez…
elborult elme
forrás:www.ebredes-hajnala.hu
UI:remélem zug nem fog ezért kinyírni,hogy idehoztam :))
Huh Zsóka és mindenki ! Megérte !!!!
"sok idő után újra! megérte…
türelmes voltam s most talán beérett ennek a gyümölcse,"
Joh-csinak! Ne parázz, megvédünk :) csók a Zugnak ami nem is olyan sötét :)
Kedves "lemayar"!
Megérintett a témád, mert érintve is vagyok valamelyest. Viszont barangoltam a neten és ezt találtam, amit úgy érzek "nekünk" szól.
http://fenytevo.blogspot.com/search/label/A%20Szeretet%20%2F%20Szerelem%...
Olvasd te is kedvedre. :)
Üdvözlettel:
Zizzi
Zizzi! Köszi, ez nagyon jó volt.
Lemayr - neked köszönöm az öszinte vallomást.
Nagyon is jól ismerem az érzést, de Te szépen megfogalmaztad, szépen feldíszítetted, érezhetövé tetted.
Nem vagy egyedül :)
Köszönöm Mindkettőtöknek, Zizzi és Bella.iza! Lám, nem volt hiábavaló!
Már így is sokkal jobb, könnyebb, hogy tudom: Nem vagyok egyedül!
Ölelés Nektek! :-)
Majd' elfelejtettem! Köszi az írást is! Tetszik! Nagyon tetszik! Többször elolvasom, és merítkezem belőle!