A fájdalom alázatra tanít...
Yasmin · 2010. február 7. 20:11
Beszéljünk arról, ami bánt Téged. Mindenkit...
Sokan tartunk a fájdalomtól. Ellenségnek, „rossznak” tekintjük az életünkben, mert ez van beprogramozva az agyunkba. A fájdalom nagy tanítómester. A fájdalom mindig alázatra tanít. Megismerhetjük általa önmagunkat, azt, hogy valójában milyen erő is lakozik bennünk. Megismerhetjük sorsunkat. Tisztulhatunk általa. Az igazi fejlődés szinte mindig fájdalommal jár. Van, amiről nem lehet beszélni, csak átélni lehet. Sokféleképpen élhetünk át fájdalmat, de nagy általánosságban két formája van. Az egyik az, amikor nekünk okoz valaki fájdalmat. A másik pedig az, amikor mi okozunk másnak fájdalmat. Mert sokan okozunk, okoztunk már fájdalmat. Nincs kivétel. Talán csak mi nem vettük észre. Mindenkiben lakozik gonoszság, ennek felismerése a kezdet, az első lépcsőfok a magasabb tudatosság felé. Ez nem „rossz” vagy „helytelen”, ezen mindenki átmegy. Lehet takargatni, leplezni önmagunk előtt, de a fénytest mindent elraktároz. Minden fájdalomra emlékszik. Számomra nagyon megrendítő élmény volt, amikor a saját gonoszságommal kellett szembenéznem. Azt hittem, hogy ott halok bele a fájdalomba és szégyenbe, amit akkor éreztem. Ez egy olyan lecke, amit most is tanulok. Megértettem, hogy miért is fontos a "megbocsátás". Nem azért, mert az „jó dolog” vagy „helyes”, nem azért fontos, mert ez a helyénvaló. Azért fontos a megbocsátás, mert együtt érzek a szenvedővel. Mert én is okoztam fájdalmat másoknak, milyen jogon ítélkezek akkor más felett? Még nem fogja fel, hogy mit csinál, még nem fogja fel a fájdalmat, amit okoz. De ha egy napon felfogja, akkor nagyon fog szenvedni. Ahogy én is… Hiszen sokkal nagyobb az a fájdalom, ami akkor jön, ha ráébredek, hogy milyen aljas voltam, mit is tettem, mint az, ha mások bántanak engem. Mindkettő az én teremtésem, nekem kell felelősséget vállalnom értük.
Nem szabad ellenségként tekinteni a fájdalmat. Nem örülök neki én sem sokszor. De utólag mindig belátom, hogy kellett az élettől ez a lecke, ez a pofon. Kellett az a fájdalom, amit átéltem. Hiszen, ha méltó szeretnék lenni arra a világra, ahova tartunk, akkor tanulnom kell. És szolgálnom. Mert ezért vagyok itt. Szolgálatot teljesíteni. Segíteni. Körbenézek a világban és azt látom, hogy egyre nagyobb a káosz az emberekben, csak mindenki mást okol érte. Van, aki a családi életére, nehéz anyagi helyzetére fogja, van, aki spiritualitással foglalkozik és a változásra mondja. Káosz van. Azt is észrevettem, hogy sokan kicsit kezdenek becsavarodni, ami nem elítélendő, ezt hangsúlyozom, csak nehezítik az életüket, mert nem találják meg az egyensúlyt és a középpontjukat. Elméleteket gyártanak. Saját konfliktusukat kivetítik. Minden áron irányítani akarják az érzéseiket és a gondolataikat, a reakcióikat. Mindent. Sokszor láttam már ilyet... Sok mindenen át kellett mennem, hogy megértsek valamit. Az érzés jön és megy. Nincs előjele, csak egy tapasztalat. Szenvedést, fájdalmat okozhat, de ennek az az oka, hogy tanítson bennünket valamire. Önismeretre, önmagunk és mások elfogadására. Tisztánlátásra.
Mondok egy példát: aki irigységet érez, az érezze át, élje meg. Ne takargassa önmaga előtt, hogy „ez nem helyes” ez „rossz”. Élje meg, érezze át. De ásson a mélyére, hogy miért is? Hiszen ha bízom magamban és abban, hogy mindenem megvan, amire szükségem van, akkor sosem éreznék irigységet. Tudat alatt kell rendbe rakni és onnan a felszínre hozni azt, ami fájdalmat okozott és ami egy olyan hiedelmet raktározott el bennünk, ami korlátozó, és amely révén irigységet tapasztaltunk meg. Maga a tisztulás tulajdonképpen azt jelenti, hogy tisztán látjuk hiedelmeinket, a magunk által felállított korlátokat és látjuk azt is, hogy bármikor képesek vagyunk ezen változtatni.
Sok mindenre megtanít a fájdalom. Elengedésre… önismeretre, együttérzésre, alázatra. Azt is szokták mondani, hogy akinek még fájdalmat tudnak okozni, annak még van mit dolgozni magán, hiszen egy bölcs embernek nem lehet fájdalmat okozni. Mert olyan végtelen feltételnélküli szeretet és nem-ítélkezés van benne, hogy megbocsátja.
Valóban. De addig, amíg az ember ide eljut, nagyon sok mindent kell megtanulnia a VALÓDI alázatról és a feltétel nélküli szeretetről. A tisztuláshoz pedig ismerni kell a fájdalmat is. A fájdalom tükörképet ad, alázatra tanít.
Szeretnék még valamit ideírni a végére, mert szóltak és igazuk van: van egy hiedelem az emberekben: "hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet"...
De mire valaki eljut ide, hogy elengedje ezt (hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet) a hiedelemrendszert, nagyon sok mindenen át kell mennie... Tehát bontani kell addig sok falat. Utólag már meg tudom fogalmazni, hogy ennek a hiedelemrendszernek az elengedéséről beszéltem végül is. Mert mire ide eljut az ember, sok mindenen át kell mennie, és ne legyünk elutasítóak a fájdalommal. Egy idő után már átlátjuk a lényeget...
Én a már MEGLÉVŐ és ELFOJTOTT fájdalomról beszélek... Hogy azzal hogyan dolgozzunk. Nem arról, hogy újakat kellene teremteni magunknak...
Csak azt írtam le, amit tapasztaltam. Ez az én nézőpontomból íródott.
Köszönöm, hogy elolvastad...
Szeretettel: Yasmin
- Yasmin blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1331 olvasás
No...hát asszem Kuthumi mester rajtam keresztül ismétli, és imétli, és ismétli....:
"Ha egyike voltál azoknak, akik bevásároltak abból az ideából, hogy a fény és a sötétség egyenlő mennyiségben kell, hogy szembenálljon, [abból] a célból, hogy valaki igazán megtanulhassa és uralhassa a fény és az egyensúly leckéit, akkor most azt kell kérnem, hogy azonnal töröld ezt ki a tudatosságodból. Az általad hozott döntések megajándékoznak ezzel a lehetőséggel, a lehetőséggel, hogy úgy éld az életedet, hogy kifejezed és visszatükrözöd a fényt, és így cselekedve bevonzod a benned létező fény minden aspektusát a fizikai valóságodba, és mindez visszaverődik [visszatér] hozzád. Ez közületek sokak hiedelemrendszerét kihívásra készteti, különösen amikor oly sok ember van körülötted, aki azt mondja neked, hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet - én azt mondom, hogy ez ostobaság! Ennek vége, és ha szükséges, újra és újra megismétlem ezt."
Így van... de ez szerintem nem mond ellent annak, amit én írtam. Meg kell tapasztalni sok mindent, sokféle érzést, és ha megvan, mert idáig csak ez ment, akkor el kell engedni azt a hiedelemrendszert, hogy "hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet". És utána jönnek az igazán csodálatos dolgok... Mondhatni ez az előző bejegyzésem előzménye. Így oké Anisha? Először tapasztalás, utána elengedés... De ez mindenkinél más időpontban van... Ahogy megért rá.
Nem Yasmin!...olvasd el mégen....kérlek.
A nagyúr, elén tárúlkozik...ismét szól, a távoli meséből, hallgatjuk, de a nemrégiben leostobázza az embereket...most viszont ékesszólássát hallgatjuk...a mesevilág...nagyon tüneményes...de sajnos csak álom
Érdekes, a jin jang most is él...lehorgonyzás ide vagy oda....
Hány kaput nyitottak már ki ?
ha ja jajj vagy 90 felé járunk ! a 3 év alatt....
Mi történt eddig ?
Az hogy a dolgok maradnak...ugyanúgy van a jó és a rossz, akkor mi tünt el ?
UGYANAKKORA ERŐVEL VAN JELEN A JÓ ÉS ROSSZ MIVEL AZ UNIVERZUM FENNTARTÓ ERŐI.. UGYANANNYI ROSSZ KÉPZŐDIK MINT AMENNYI JÓ...
Hogy törölhetnéd ki, amikor a napjainkban éljük.. a kettősséget...
Akkor mi vetül le a fizikai síkra ? ami negatívum ?
Ugye nem gondolod komolyan ?
UGYANAKKORA ERŐVEL VAN JELEN A JÓ ÉS ROSSZ ...... akkor mitől félnek a rosszak , hogy már mindent kitalálnak, nehogy harmónia legyen ? stb....
Látod ez a régi.....
No...hát asszem Kuthumi mester rajtam keresztül ismétli, és imétli, és ismétli....:
"Ha egyike voltál azoknak, akik bevásároltak abból az ideából, hogy a fény és a sötétség egyenlő mennyiségben kell, hogy szembenálljon, [abból] a célból, hogy valaki igazán megtanulhassa és uralhassa a fény és az egyensúly leckéit, akkor most azt kell kérnem, hogy azonnal töröld ezt ki a tudatosságodból. Az általad hozott döntések megajándékoznak ezzel a lehetőséggel, a lehetőséggel, hogy úgy éld az életedet, hogy kifejezed és visszatükrözöd a fényt, és így cselekedve bevonzod a benned létező fény minden aspektusát a fizikai valóságodba, és mindez visszaverődik [visszatér] hozzád. Ez közületek sokak hiedelemrendszerét kihívásra készteti, különösen amikor oly sok ember van körülötted, aki azt mondja neked, hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet - én azt mondom, hogy ez ostobaság! Ennek vége, és ha szükséges, újra és újra megismétlem ezt."
Upsz!....ez duplázott! Hát....:oDDD nem meg mondtam, hogy rajtam keresztül ismétel Kuthumi mester?
:oDDD
:DDDDDD
Na szóval... én nem azt mondtam, hogy egyenlően van sötétség és fény... ez VOLT. Én most az átmenetről tapasztaltam, hogy mire lehet például a fájdalmat használni... és utána jön a magasabb tudatosság, amikorra már elengedték a hiedelmet "hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet". Na, már meg tudom fogalmazni, hogy ennek a hiedelemrendszernek az elengedéséről beszéltem végül is
Ha te azt hiszed....... ""hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet" ..........azonnal engedd el ...ezt a hiedelmet.....
A fájdalom akkor is meglessz....elengedni ? Hát enm tudom, az akkor is ebnned elsz....Mivel lényed része. Viszon a fájdalom segít felébredni..
Na várj csak...ez most nagyon furi, amit írsz. Mert pont te vágtad a fejemhez, hogy sérthetetlen vagyok....nem tudsz sérteni, és ha fáj...akkor ott még dolgom van...
Most meg azt mondod mindig is bennünk leszj??
Fejtsd ez ki bővebben, kérlek!
Az élet minőségeinek a felismerése, az folyamatos, és ebben, hogy meglásd mi a fény, és a magasabb minőség, azt csak akkor tudod, ha megjárod "poklot" a szenvedést. Ami nem büntetés, hanem csupán annak a visszahatása, hol okozunk mi életerő csökkenést. Ez lehet szellemi, lelki, fizikai sík. A fájdalom...vagy szenvedés...az élettől való elfordulás mértéke..egy útjelző , mérföldkő. Ezek a mérföldkövek, segítenek beállítani, az élet értékrendjét, így érleli meg a pozitív értéket.
Én azt gondolom, hogy minden tapasztalat. Ha szenvedésnek fogom fel, akkor szenvedés. Ha tanulásnak, akkor az. Én döntöm el. Nincs jó, vagy rossz. ahogy írod...nem büntetés.
Azért vannak helyzetek Ani,mikor nem tudsz dönteni és mégis a szenvedést éled meg.Legfeljebb később jössz rá arra,hogy nincs jó vagy rossz,mert pontosan azáltal a szenvedésed által tudatosul,vagy a rálátásod lesz más.
...és igen,van lelki ,szellemi,fizikai......!
Igen, de ahogy tudatosodott, már el is engedheted, épp erről beszélünk.
Ráadásul attól hogy te nem vagy tudatos...attól az még az, ami.
Ez azért nem ilyen egyszerű,ahogy szavakba ide dobáljuk.
Három a magyar igazság :)
Itt az idő befejezni a drámákba tett és ott tartogatott energiát.
"Ha egyike voltál azoknak, akik bevásároltak abból az ideából, hogy a fény és a sötétség egyenlő mennyiségben kell, hogy szembenálljon, [abból] a célból, hogy valaki igazán megtanulhassa és uralhassa a fény és az egyensúly leckéit, akkor most azt kell kérnem, hogy azonnal töröld ezt ki a tudatosságodból. Az általad hozott döntések megajándékoznak ezzel a lehetőséggel, a lehetőséggel, hogy úgy éld az életedet, hogy kifejezed és visszatükrözöd a fényt, és így cselekedve bevonzod a benned létező fény minden aspektusát a fizikai valóságodba, és mindez visszaverődik [visszatér] hozzád. Ez közületek sokak hiedelemrendszerét kihívásra készteti, különösen amikor oly sok ember van körülötted, aki azt mondja neked, hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet - én azt mondom, hogy ez ostobaság! Ennek vége, és ha szükséges, újra és újra megismétlem ezt." 2007. !!!!!!
http://74.125.77.132/search?q=cache:2eFOK9cv_psJ:www.thesecret.hu/node/1...
szép estét és bontogassátok a saját magatok falait drága szeretteim.
:DDDDDDDD
Harmadjára nem írom le. vagy mégis? De igazatok van, félreérthető...
De mire valaki eljut ide, hogy elengedje ezt (hogy ha nem tapasztalod meg a sötétséget, [akkor] képtelen vagy folytatni a növekedésedet) a hiedelemrendszert, nagyon sok mindenen át kell mennie... Tehát bontani kell addig sok falat. Na, harmadjára végül is már meg tudom fogalmazni, hogy ennek a hiedelemrendszernek az elengedéséről beszéltem végül is. Bocsi már, hogy ennyit beszélek...
Oké ez már érthető :)
Na, akkor tiszta? Örülök... Köszi, hogy szóltatok, igen, ez félreérthető volt. Végére oda is írtam...
A már MEGLÉVŐ és ELFOJTOTT fájdalomról beszélek... Hogy azzal hogyan dolgozzunk. Nem arról, hogy újakat kellene teremteni magunknak...
:o)))
na...és még mondja valaki....hogy VÉL etlen...
:oDDD
Fájdalom a szavakban lehetséges az ha a reagálást fájdalommá alakítod akkor jobban nem tudod elfogadni amit a másik mond lám ő tudatosan fájdalmat okoz nekem (óvónéni segítsen) kiáltod. Beszélgetés soha nem fog kialakulni mert mindent félre és tudatosan úgy értünk ahogy az alkotója nem is írta. Csendben kell élned emberektől távoli vidéken és nem ér fájdalom mindenből tudok e tanulni rám főképpen vonatkozik magamra kellene ismernem ilyen írásban mert fájdalmat okozok nektek. azzal hogy itt írok reagálok véleményem van jól oda mondva értésben legyen idilli világban zavart hozok fájdalmat? Akkor gondolatban beszélgessünk nincs fájdalom mert nem kell átélned keserű világok zavart létezését ha beszélsz bármiről mert fájdalmas az értés rá és még véleményt sem mondtak csak tényeket minden fájdalmas ott a könnycsatorna ahonnan időnként tud valami kifolyni sokat segít a sírás.
Mindenkinek magának kell felelősséget vállalnia a teremtéséért. Ha én okozok fájdalmat, akkor is, ha más okoz nekem fájdalmat, az is az én teremtésem, mert nem vagyok 'áldozat'. Az őszinteség sokszor fáj, de segít, csak nem mindegy, hogy mi van mögötte. Az, hogy mi van mögötte - attól függ, hogy ki mit akar látni, ez valóban igaz, de mástól is függ. Pont erről beszéltem. Ha tud valaki fájdalmat okozni neked, akkor azt azt jelenti, hogy van még mit dolgozni magadon, amit én elismerek, mert tudom, hogy min kell még nekem dolgoznom. De a másiknak is van felelőssége. Ha valaki belém rúg, az én teremtésem, én élem át a fájdalmat, de a másiknak is felelőssége van. Közös teremtés a fájdalom megélése... Erre akartam kilyukadni. Az őszinteséggel önmagában sosincs baj...
őszinteséggel önmagában sosincs baj...
pont vele van baj
Nézd... van, aki nem szereti az őszinteséget és ezért nem fogadja el a másikat. Igen, valóban, igazad van, sok ilyen ember van. Én egy nagyon őszinte embernek tartom magam, híres/hírhedt a baráti körömben az őszinteségem. :)))) De van, amikor bírálat, ítélkezés is kapcsolódik hozzá és van, aki igazából erre érzékeny. Vagy érzékenyebb... Sok olyan embert lehet látni, aki hazudik magának. Ha odamész hozzá és őszintén megmondod neki a véleményed, persze, hogy fáj neki és vagy elküld, vagy pedig elgondolkodik rajta. Csak nem mindegy, hogy hogyan van tálalva az őszinteség, mert ne legyen mögötte bírálat. Igaz, én csak magamból indultam ki, mert velem ez történt... Túl őszinte voltam, őszinteségi rohamom volt, és utólag szóltak rám, hogy van benne bírálat is, erre figyeljek. Ezt a szellemi vezetőm tanította nekem, azért vagyok érzékeny amikor ilyesmit látok. Abban viszont elismerem, hogy igazad van, hogy a megítélésem szubjektív azzal kapcsolatban, hogy neked mi van a szándékod mögött és ne haragudj, ha bántónak érezted, nem akartam ítélkezni feletted, bár lehet, hogy ez jött le az írásomból... Inkább csak rá szerettem volna kérdezni, vagy egy új nézőpontot mutatni neked... De ez csak a személyes véleményem volt. Nem mindegy, hogy hogyan van az őszinteség "tálalva"... együttérzéssel vagy ítélkezéssel... Nem mindegy sokszor... De köszönöm, hogy válaszoltál, rámutattál egy fontos dologra, amiben igazat adok neked, mert tanultam belőle.
IGAZAD VAN YASMIN
IGAZAD VAN de a te látószögedből és részei az egészben vesznek el. Most alakul egy erősnek láttató valami ami a lelkeket veszi erősen uralomba ígérve a felemelkedést benne vagyok a pikszisben és hallgatnom kell mert nektek fájdalmas a beszédem mert próbálom felvázolni a miérteket.
Igen nézd meg a másik mit miért tesz magadban gondolj bele mi oka van (pusztán kötözködésen kívül mert sokatoknak ez a véleménye) elég sok ok és okozat lett említve de valahogy a szem elsikkadt felette és találta a fájdalmat meg (lelketek nem fájhat csak a testről lehet szó lelketek már ott az 5dimenziót járja).
Tested fájdalma az agyban található (érdekesség gyanánt azoknak az útját járom kik elmondták ha folyamatosan fejlődsz elérsz a fájdalom mentességbe össze törheted magadat de elenyésző fájdalmat tudsz érezni a 3dimenzióban van a lelkem talán ezért lehetséges megélni) talán ha másokra tudnátok jobban figyelni akkor nem a magad érdeke volna a fontos mint fájdalom forrása (könnyen mondom e szavakat de érteni értem e )remélem igen)).
Intő példának nézd a világ vallásait mivé tették híveiket ha nincs tudatod arra hogy felmérd milyen veszélyeknek teszed ki magadat ha ezen az úton jársz van ki megteszi helyetted mindig (ha el nem tudod hallgattatni mint a fájdalom forrását aki nektek mit okoz).
Érdekessége akárkivel mennyire vagyok beszélgetésben mindig tudok vele beszélni nem tudok úgy rá haragudni hogy ne szóljak hozzá BENNETEK A HARAG FÁJDALMA TÖRT ELŐ ezt érzékelem (hogy meri a bátorságot venni és ide jön a ti szentélyetekbe és dörgedelmesen beszél nekünk a mi istenné manifesztált urainkról)
Na, akkor csináljunk olyat, hogy mindenki írja le, hogy mi fáj neki... Legyen ez egy ilyen blogbejegyzés, ahol beszélünk nyíltan erről, beszélünk a fájdalomról, körítés nélkül és akkor utána elengedhetjük. Szóval, azt olvastam ki több bejegyzésedből, hogy neked az fáj valahol, hogy segíteni akarsz, őszintén elmondod a véleményed, de sokan úgy érzed, hogy megsértődnek, ahelyett, hogy elgondolkoznának rajta... Mert sokszor nem olvassuk át jobban a soraidat, félreértjük, talán mert előítéletesek vagyunk...Ez az érzés megvan benned? Igen vagy nem? Csak egy szót kérek... először... Utána mindent meghallgatok...
sssssssssssssssss
Szeretnélek meghallgatni, jogod van hozzá. De ha tolakodónak tartasz, akkor békén hagylak. Csak jót akartam...
SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS
Nagyon jó humorotok van fiúk... :DDD De tényleg szeretném, ha írnátok erről és más is írna... Irónia, cinizmus, gúny nélkül... Vegyük le az álarcokat. Elég volt a játszásból. Itt a lehetőség, mindenki legyen őszinte, sértegetés, bántás nélkül... Vagy akkor azt írja le, hogy nem kíván nyilatkozni. Aki tiltakozik az most szóljon, vagy hallgasson mindörökre, ahogy szokták mondani :DDDD De annak tényleg nincs értelme, hogy egymást bántjuk minden egyes alkalommal, minden egyes bejegyzésnél. ITT ÉS MOST beszéljünk erről... kérem...
"Szóval, azt olvastam ki több bejegyzésedből, hogy neked az fáj valahol, hogy segíteni akarsz,"
Kedves Yasmin nekem nem fáj ha nem értenek mert tudom a változásban vannak még nem értik de napról napra részesei kinek mennyi idő lényeges szerintem nem. Mosolyban és nevetve írod a kínt az fájdalom lenne szerintem nem sokan fájdalomnak élik meg jó helyes majd a fájdalmat nevetéssé mosollyá tudják változtatni akkor talán megértenek valamit. Egy szót kértél megkaptad s nem volt elég ????
Na, remélem nem haragszik meg senki sem, de szeretnék egy kis "oldást" csinálni. Mindenkinek szól, aki benéz... arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy legyen szíves, írja le mindenki, hogy kinek mi fáj... a beszélgetésekből, az elmúlt hónapokból... ki miért haragszik erre vagy arra az emberre... vagy ha nem haragszik, akkor mi esett rosszul... Beszéljük ezt meg nyíltan ITT ÉS MOST viták, fröcskölés nélkül. Röviden, tömören... Nézzünk egymás szemébe és szívébe... és akkor nem jön elő minden blogbejegyzésnél vagy fórumtémánál... Ítélet és előítélet nélkül, én is leírom majd, ami nekem nem tetszett... De úgy, hogy képes legyen mindenki önmagába nézni... Szépen kérlek, írjatok, várom szeretettel! Ricsi, remélem nem neheztelsz rám emiatt...
Na, jó, akkor kezdem én. Őszintén és tisztán álarc nélkül elmondom, hogy nekem mi esett rosszul. Nem játszom el a mindent tudókát, én ez vagyok, felvállalom és azt is felvállalom, hogy még van mit tanulnom. Nekem fáj azt látnom és olvasnom, amikor mindenki a másik ellen írkál, beszólások, gúny, irónia. Mindenki a másikra mutogat ujjal, mindenki a saját igazát akarja bizonyítani (természetesen AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA, tisztelet a kivételnek) másban keressük a hibát. Nézzünk önmagunkba. Én elismerem, hogy van bennem sértődékenység... Ezen én már nagyon régóta dolgozom. Van hajlamom arra, hogy félreértsek sokmindent, de az eltelt idő alatt megtanultam nem az érzéstől elborítva, hanem tényleg objektív szemmel olvasni valamit, ha beírnak nekem. Fáj a kritika, de ha igaz, akkor azzal nagyon jót lehet dolgozni.
Az én sértődékenységem abból ered, hogy önbizalomhiányom van, és volt olyan tettem az életemben amit nem tudtam magamnak megbocsátani. Nagyon sokáig. Aztán jött a megfelelni akarás... Aztán, ha láttam másban ugyanazt a hibát, kíméletlenül őszinte voltam vele, volt bennem bírálat, de azt akkor nem vettem észre. Csak utólag. El kezdtem változtatni a felfogásomat, máma már jobban érzem magam a bőrömben sokkal, megtanultam elfogadni magam és ezeket, amiken végigmentem... Mert tanultam belőle... Sokkal jobban oda tudok figyelni másokra és ezt ennek köszönhetem. Persze elismerem és felvállalom, hogy van még mit dolgozni... sok dolgot elfojtottam a múltból.
Fájni, nem fáj. Már bosszanteni se bosszant...de mégis értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy miért gondolják sokan, hogy ha valaki - nem sértő, nem gúnyos stílusban - olyan dolgot ír valaki írására, vagy reagájára, amivel megcáfolja, vagy kiegészíti, vagy a kettő együtt, az illető írást, akkor az illető bántó szándékkal tette.
Nem csak ezen az oldalon tapasztalom...és ha már nyíltság, akkor legyen kövér. Engem már két másik oldalról kizártak, mert állítólag kötözködő vagyok. Állították.
Tény, hogy, ha valami nem kerek nekem, akkor szóvá teszem. Talán a stílusomon is lehet javítani. De ...lehet most magamból indulok ki... lehetne érezni, hogy a szándék az soha nem a másik degradálása....vagy ilyesmi...
Szóval szerintem azzal is lehet a hangulaton javítani, ha nem a sértődéssel kezdjük....hanem a dolgok mögé nézünk.
Köszönöm, hogy őszinte voltál. Igen, erre akartam kilyukadni, hogy legyünk nyitottabbak egymásra. Nekem személyesen ez volt sokáig a hibám, hogy sértődékeny voltam alapból. De én úgy érzem, hogy ennek nincs nyoma a hozzászólásaimban, sokat csiszoltam magamon. Egy helyen vettem észre, ott nyilvánosan bocsánatot is kértem. Elmondom nyíltan, ami a szívemben van. Nincs gúny, nincs irónia. Nem akarom most itt felkavarni a dolgokat, csak szeretném, ha őszinték lennénk, kérek mindenkit, akiben van valami, írja le... Köszönöm.