Gondolatok a mosthoz vezető űtról

Sajnos későn láttam a címben a hibát, már javítani nem tudom.Elnézést!

Sokféle érzés, csatornázás, tanítás okán elgondolkodtam válaszok érzelmek komolyságán.Ahonnan ez életre eszmélvén indultam :ateista családba születtem.Fizikai munkás emberek gyermekének.Erdő között 16 éves koromig.Hallgattam tündér mesét, boszorkányost, játszottam pillangókkal, vadon és háznál élő állatokkal.Volt hogy el mentem otthonrol"elvesztem"Rókával szemben ülve találtak rám.Emlékszem érdekes alig észlelhető játszó társakra.Emlékszem emberré nevelni szándékozó TANÍTÓIMRA , a környezetünkben éló emberek felém és egymásfelé élt viselkedésére.Egy őzre ki a szobánkban telelt és dolgát végezni felébresztett valamelyikünket 4-önk közül, hogy engedjük ki.Emlékszem nagy piros kakasainkra kik ha csak tehették bele rúgtak a jutkabokorba.A sünire kit magamra haragítottam, aztán elhordta a tojást.A juhászra ki megtanított hogyan fogad be a mocsaras rét.Hogyan járjak keljek vigyázva apró életekre.
Mesélt nekem Jézust, Máriát, Atyát, Anyát, őröket és gyógyítókat.
Ittam ezeket a tanításokat.
Aztán megtapasztaltam a gorombaságot , haragot, bántást, HAMISSÁGOT.
Leginkább felemeltem azokat kiket a "jobbak" bántottak.
Aztán 13 évesen megtapasztaltam a (most másként gondolom) halál dermesztő szívbe markolását.Egy osztálytársam felakasztotta magát.Sokat nagyon sokat beszélgettünk , igyekeztem rá venni legyen türelmes életével, biztosan jobb lesz ha már önálló életet élhet.Délután még vidáman váltunk el.Este megtette. Kudarc, nagy kudarcként könyveltem el.Sokáig nem beszélgettem.Templomba kezdtem járni, hittanra.Saját akaratból.Talán rájövök mit kel tennem.Amikor azt kezdte az Atya tanítani , hogy a nők tisztátalanok és értéktelenek nem mentem többé.
Hosszú időn át kerestem .Talán 20 évig míg ide találtam.Próbálok beszélgetni , megérteni dolgokat .Nekem a leg nagyobb tanulás az volt hogy csendben figyeltem.Mit miért és hogyan tesznek emberek.Mivel még fogékony fiatal koromban el hittem" Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" hát e törvény szerint próbáltam élni életem.
Mióta itt vagyok sok minden meg változott, talán tényleg fonnyadó rózsa szál lettem.
Látom mindenki tudja a lényeget, igyekszik a szeretet törvénye szerint élni.Aztán mégis csupán próbál hinni élni remélni.A bőséget, mint kristály golyót.A tisztaságot mint illúziót.Márkássan élni értékes helyett.
Össze zavart már eléggé ez a sok tudás.Hisz látom én itt is mint bárhol a földön mindenből uzsorát csinálnak.És mi bele megyünk.Még elfogadjuk a porhintést, s lelkünkkel fizetünk érte.
Most hogy volt kis szünet és megint igyekszem vissza találni régi törvényemhez, talán kezdek újra élni.De már fáj a kő.És a kenyér sem a régi.
Hát kérem szépen próbáljunk meg (előszőr naponta csak egyszer)a másik tudását érzését tiszteletbe tartva egymás melett élni.Nem kel , hogy szeresd!Nem kel öleléééééééééés és rögtön utána tőrdöfés.,Kel hagyni másnak más a jó. Tisztelettel, kegyelemmel hiszen mindenki a világot szeretné jobbá, szebbé, élhetőbbé tenni.
Ha nagyon muszáj gyorsan rugdossátok meg egymást, de csak addig amíg rá nem jöttök nem ez a cél.
A cél egymás segítése elfogadása.Ha azokat az elemi szabályokat betartjuk amik vannak mióta élet van, és persze mindég megszegik,nem kel lopni csalni hazudni.
Azt hiszem így rezdülhetne együtt szív és lélek, így előre haladna az élet.
Talán a következő vers szebben elmondja mit érzek, fejet hajtva előttetek, de mélyen a szemetekbe nézve:

Garai Gábor:

Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban,
mert irgalmatlan az
élet.-

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.