Álmaim naplója - Árnyék és Fény

Szívesen! Azért raktam fel, mert azt gondolom hogy ez az egész álom felfogható általánosnak még akkor is, ha tulajdonképpen rólam, személyes fejlődési utamról szól. Valójában a lélek ego-uralom alóli kikerülésének módját mutatja. Azt, ahogy a testben lakó lélek felismeri, hogy mindaz káprázat, hamis, tartalom nélküli csillogás, amit maga körül lát és elkezdi keresni a kivezető utat. Fényre vágyik, de mielőtt megtapasztalhatná ezt, hosszas önismereti munkával fel kell tárnia lelke minden sötét zugát és szembe kell néznie személyiségének árnyoldalaival. Ha ezeket átminősíti, fénnyé teszi, képessé válik arra, hogy elhagyja a ma még fogva tartó kereteket…
Ez az út mindenki útja. Minden emberben fel kell ébrednie az öntudatnak, hogy ki akarjon mászni mostani, tudattalan, félig-halott állapotából. Meg kell hallania a lelkében megszólaló hangot, ami azt súgja: a csillogás és minden más, amiben él, nem teheti igazán boldoggá, mert hamis! Ha vki lélekben kellőképpen megerősödött, el kell kezdenie keresni a kijáratot, ami láthattuk, hogy csupán a saját lelkünkben élő sötétségen keresztül vezethet! Meg kell tisztítani magunkat kívül, de sokkal inkább belül, mert minden karmánk, minden félrecsúszott életünk – s mivel Egyek vagyunk – valójában az egész világ szennyének egy darabkája ott ül a „homlokunk mögött” és arra vár, hogy visszatérhessen a fénybe, ahonnan származik!
Szeretettel...