ÉS FELJÖTT A KIRÁLY, A 3.

Teremtő Atyám és Anyám köszönöm, hogy emberi angyal lehettem, kegyelmetek által megkaphattam ezt a megtapasztalást, ezekben a meghatalmasító időkben, végig élhetem, Aranyleszületésemet.

ÉS FELJÖTT A KIRÁLY A 3.

Világok Drágái!

Most sokan elfáradtatok, és úgy érzitek mindennek vége van, de a mindennek most van a közepe, most sokan úgy éritek meg, itt van a kivonulás, elvonulás ideje, hiszen több életet próbáltok magatokba fonni, mintha lekésnétek valamiről, óh ez a türelmetlenség, sok életből gyúródott össze, Mi úgy érzékeljük, kivonulni most a sivatagokba és az örök jég birodalmába lehet, vagy elégni saját tüzetekbe. Kivonulni, hátra lépni most, gondoljátok meg, amikor beléphettek a mennyország kapuján, ott vagytok a küszöbön, amire annyira, de annyira vártatok.

11.11 Van, MEGHÍVÁS VAN, MEGHÍVÁSOD VAN A SAJÁT ARANYSZÜLETÉSEDRE. A Forrás ünnepre készül. Most Minden és Mindenki nyilvánulni akar, már nem rejtezik, ez a NYÍLvános idők ébredőjelei. Soha ennyi kép, festmény, szobor, zene, dal, költemény, kórusgondolat, érzésáram még nem volt így itt együtt a Földön. Kavarog örvénylik minden, és új örvényeket szülnek önmagukból, és ha bármit megérintenek az aranyfényűvé válik. Külön-külön, majd összeolvadva játszik Minden, mind-mind a szeplőtlen szeretet mintái, alakzatai, fonémái, morfémái, az első alkotásból, az újjáalkotóké, melyek meg akarnak testesülni. A lelkek testvéreinek testeit keresik, akik már fogadják, bírják, tudják fogadni, tudják táplálni, felnöveszteni magukban a kristályi gyermekké vált kegyelem szikráit, hogy bemutassák majd azok megszületését a Világ Atyjainak, és Anyáinak.

TI VAGYTOK AZ ELJÖVETEL, amelyről annyi legenda, hitrege, prófécia szólalt. Ti vagytok Azok, nektek kellet jönni, rendre megpróbálni, jönni-menni, aztán visszajönni, muszáj és viszály időkben, és most hogy a fénnyel a békesség világa besugaraz itt mindent, ezek a várakozás, a szent várakozás utolsó pillanatai.

A Nagy Visszatérők Vagytok!
Mindig visszatértetek, ide az Áldott Földre, amelyre nincs szó, milyen gyönyörű-örökség. Tudtátok azt, hogy nem ez a hazátok, de úgy döntöttetek, hogy hazát ás hont, alapítotok, és addig maradtok, míg mennyei házatok fel nem épül. Lássátok meg az alap készen van, és minden anyag és hozzávaló, lélegzik és akarja hogy falaivá válhasson, de ezek a falak nem áthatolhatatlanok lesznek, hanem kedvetek szerint minden pillanatban más és más, kedvetek szerint változtatják alakjukat, színeiket.
Mindig Visszatértetek és maradtatok, ígyhát most sincs könyörgés, meddig, de tudnotok kell, hogy mindegyiketek mögött angyalok seregei állnak, segítenek nagy izgalommal, de készek helyetekre beugrani is. És ha eddig türelemmel viseltétek az emberi életeiteket, akkor most miért nem maradnátok a Világünnepségre. Visszatérők vagytok, és ez a legfőbb erényetek, a megpróbáló mindent-szabadban, és ha kell nemcsak másoknak, de egymásnak is világítsatok. A világítás, minőség, azaz Menny-Ős-ség, amikor az ezernyi lámpa új csillagokká sugarazodik össze, és a legsötétebb időkben is dalolnak azok együtt, a Teremtés csodájának gyönyörűségéről.

Meglelkesedett Fény-Test-Vérek, Fénytestesülések! Hogy úgy mondjuk el felétek. A Víz-öntő is készen van, a gyermekei megfürdettek, a Víz-öntő kész kiönteni a lavórt, de nem a gyermekkel, mint az annyiszor tették/tettétek, a gyermekek tiszták, frissen illatosak: Nappal-Holddal bolygókkal, csillagokkal fényezett lelkűek, és most Itt-maradnak, velünk/bennünk. Adjatok a gyermekekre ruhát, ünneplőt, fésüljétek meg, fogjátok meg kis kezüket, és mutassátok meg/be nékik a Szeretetté váló anyagi világot, ahová általatok az Isten/Istennő megérkezett. Megérkezett, mert nekik is Meg-Hívásuk volt, számtalanszor hívtátok őket, és rádöbbentek bennetek arra, hogy sosem hagytak el bennetek, csak pihentek, minden sejtetekben lévő trónusaikon, csak a Meg-Hívóra vártak, amikor arra minden készen van.
11:11 van és Ti Magatok a harmadik 11:11, istenek lányai a kettőben és istenek fiai a kettőben, de Egy-ben, a 11:11 az energiabéke, amikor együtt mehettek be az új szobátokba

Most az első kapun mindenki átment, mindenki átment Mihály kapuján, még az úgynevezett sötétség is, amelynek tere egyre szűkebb, próbál menekülni, de még büszke, elengedését nem kérni tőletek, és már csak a sarkakban van hely árnyékának, a szegletben vacog, menne máshová, de hiába. Ezért ide-oda csapódik, és néha ordít, mert szorítja kinőtt cipője, ruhája alig lötyög rajta, és éhes bordái kilátszanak, élelme már elfogyott, és a kamrájában alig van morzsa, és az ő birodalma már semmire sem emlékeztet egykori önmagára, kastélyai penészednek, ablakai, ajtajai bedőltek és vakul, mert egyre árad a fény, feltartóztathatatlanul. A kapun átkeltetek mind és a sötétség csodálkozik, mert általatok is meg lett érintve, meg lett szeretve, és nagy sötét bölcsessége visszazsugorodik, a teremtés előtti lépcsők aljába, és kétségbe esik, és egyre ártatlanabbá válik, mint egy kisgyermek. Ez a Káosz, a káosz benne, és abban a szobában is amelyben éltek most, az új szobátokban ahova a napokban beléptetek.

Hát gyere be Isten, gyere be Istennő, ez a te új szobád, senki másé.
Hát gyere be Isten/Istennő az új szobádba, mert még nincs abba fűtés, de belőled fog ránk omlani a melegedés. Gyere be Isten/Istennő az új szobádba, mert még nincs elég világosság másaid számára, és általad gyúlnak fel a belső csillagok, és ezek nem mű-fényt fognak árasztani, hogy el ne essenek még a küszöbhöz nem érő sötétben botorkálók. Gyere be Isten/Istennő, mert a mennyek csapjait ugyan már felszerelték, de te vagy az, aki kinyithatod, hogy zuhogjon ki belőlük a tisztító és szomjoltó, minden rést kitöltő áldott vizeink. Gyere be Isten/Istennő új szobádba, megszentelt földjeidben cseperedő virágaid egy érintésed, megérintésed által, szökkenek száraikba, majd borítanak be pompáikkal. Gyere be Isten/Istennő, szavaiddal, érzéseiddel, lélek leheleteddel, megannyi színeid és zengéseid táncra hajlanak, és hétszerhetvenhét szivárványkaput húznak fel a szív-örvényeidből. Ó kapuk lesznek azok, beléphetők azoknak, akik megélték ezernyi félelmüket és már nincs mitől tartaniuk. Hát gyere be, gyere be, hogy időtlen-idők óta újra Együtt-Legyünk, Együtt-rezdüljünk, Együtt dobogtassuk meg az Egyetlen szívet, mint a Dobogtatók nemzetsége, a Fény Szívének Nemzetsége, a Szív Fényének Nemzetsége, az egykori áldozattal őrzők, a mindent viselők, a nem alkuvók, akik tudták, érezték a legnagyobb beborulások idején is, hogy egyszer valamikor még az emberi angyal idejében eljön a remény pillanata, amikor a Világszív megleli önmagában általatok az egykori kristály ritmusát, és elkezd a Minden Létezővel újra együtt dobogni, és kihirdeti a világoszlop négy tája felé: AZ EMBERI ANGYAL ELKÉSZÜLT A FÉNYBE MENNI.

A régi házad most szanálják, a régi ajtó becsapódott oda nincs hova menni, és pecsétek rajta, az Armageddon, a népek osztása, a teremtő kisajátítása, a koldusélet súlykjai, az életerők kifosztása, a nemek szembeállítása, a Földanya szétmérése, istencsillagszíved letagadása, be lett zárva, nem kap tőletek többé erőt. Ott a Fényhozó már többé ott nem áldoz, nem halasztja fényét, hanem áthoz, áthozza magát a fény ajtaján.

Most minden lámpa, mindhárom zöldre lett festve, az egyetlen szív zöldjével és a nagy világforgalomban bizony most egy kicsit-nagyon oda kell figyelnetek magatokra, hogy ne ütközzetek. Minden út előtt szabadság van, szabad be és áthajtás, még az egyirányú utakon is, és a szabad áramlásban ha magatokra figyeltek, akkor másikatokra is egyben. Amikor az új forgalom azon a hajnalon beáll, csodák csodájára azt veszitek észre mennyire egyszerű, az egyfelé haladás.

Az Új Forgalom, az új Rend itt van, mert választottátok, de lehetett volna másképp, és így van itt, és az Új Rend Hajnalán Feljön a Király, feljönnek a királyok, a három, most a Világba új királyok érkeznek, hogy köszöntsék a földi emberi királyokat és királynőket, a Kristályszületteket. Nem megváltói a világnak, hiszen az váltva van már és áldottba fordult itt is, hanem a le- és átváltói valóságunknak.

Baal-Tha-Surya, a Bódi Sarja, a Vénusz fájából sarjadó, a Napkelet 3. bölcse, a kék kométa csillagútján megérkezett. Megérkezett a Reménység 3. királya
És feljönnek Kelet Mágusai a Föld horizontjára, a 3. Király, a megújult Baal-Tha-Szár, a Béli-Szár, A Bléda/Példa-Buddha, már itt van, az új életelvével, a reménnyel. A Remény magva a kezében és az azonnal csírájába fut. Nem kell már rejteni, nem kell már rejtezni, óvni. Napon született és Hold hajtotta ki, és emberbe virágozik. Nem uralkodni jött, hanem a föld új urait és úrnőit lelkesedésükbe alkotni, nem uralkodó, ahonnan jött, reménységeinket uralta eddig, hogy más hozzá ne férhessen. És majd jönnek a többiek, amikor a remény isteni száriját szétterítitek a Földanyátokon. Az első király, aki a harmadik volt a sorban, a nagypapátok (Ó-Pa, és a nagymamátok: ÓM-a egyesülését és már romlatlan örökségét hozza.
A szerecsenkirály a szerencse királya lesz, és a nemzetek kezüket nyújtják majd egymásnak.
A 999-ig mard, aztán látszólag meghal, de csak látszólag nem kell bánkódnotok ezért.

A 2. Király a Hit királya lesz, és Rómát kővé fújja, majd új Templomot emel fel rajta, tiszta fényből, és megalapozza a Szeretet-Rendeket. Majd nem sokkal később MÁMÁ-ját választjátok az Új Templom Fényének összevilágítójának. A 2. király, a középső az egykori első, a hitben párosító, a te hited, a világhitben, a KÁ-ISHA-PÁR, a párszi magas, magasak mágusa, az első smaragdrovás, és mondani fogja: Ne féljetek, a hal elúszott, a Hal-Ál-cának vége van, ez volt a legnagyobb félelmetek, most megöntözésetek következik, a Víz-Tűz- Föld-Éter négy-keresztségetekben, és a Föld fel fog sikoltani örömében és hatalmas esőkkel megkönnnyezi majd. Az átalérés először lassan indul az isteni rendben, majd elkezd pörögni, mint a körhinta, és ti élvezni fogjátok. A volt hitetek elúszik abban, fel folyókon fészkelőhelyet keresve magának, és máshová rakja le az ön/énfeláldozás petéit, de ti már ugyanabba a folyóba még egyszer nem léphettek be. A 2. Király a Hit Királya elmondja majd néktek, hogy a rettegés és a halál ki lett találva számotokra, hogy maradjatok meg addig, míg krisztusi magvak csirájukba nem fordulnak, ezért jöttetek, aztán mehettek az 1000 év békéjébe.

Az Első. Király a visszafelé az első lesz, a Vénusszal érkezik majd: Ő lesz a Szeretet Királya, akkor érkezik, amikor a Nap meghajol a Vénusz előtt, és ölébe veszi, ölébe veszi az Úr a Nőjét, A Mén-hír Királya Ő, a Mennyeknek Hírét, A MennyHírt hozza, annak a Királya, és a szeretete mindenhol, mindenkit szívébe veszi, senki de senki nem vonhatja ki magát alóla. S onnan teljes istenségetekkel mehettek be az Atya/Anya világaiba.

Most Feljött a 3. Király, a reménységé, nem ígérte, de mindenki, aki ezt ígérte, azokat ajándékul magában hozta. Arcát szürkülettel kente, hogy csillogása ne vakítsa meg szemünket, mikor hozzánk költözik. Feljött a Király de szívét nem álcázta, tiszta kristály népek szabadulásának ragyogása

Feljött a 3. Király, istentől áldott hatalmával, hogy átadja azt, visszaadja azt nektek, hogy hatalmatokban kapjátok, és éljetek istenként a renddel, és hatalmatokat, mint isten látta, istenanya dédelgette hatalmatokat, mint egymás kistestvéreit fogjátok szeretve becsülni.

Feljönnek a Királyok, mind a 3 a sötétség királyait leváltani, az egyik már mehet, a nemzetek trónusa elé járul, köpenyét lerántja, és alatta megnyílik benne és kibomlik belőle csupafény szíve. Ami tettem, megtettem, amit kellett, úgy tettem, kérem meg- és elbocsátásomat. Hát hatmilliárd Angyal válaszolj, megteszed azt a bocsánatot? Tenni Te teheted meg.

A másik kettő még marad, maradna, de ők is szólítatnak! e Tér-időben visszavesszük hatalmatok, s mindent, amit okoztatok, váljon most gyémántkristállyá, és úgy van és úgy lesz, ha te azt mondod hatmilliárd angyal, hallod-e most?

Szólaljatok meg, mind a hatmilliárd Angyal! A három királyok minden ajándékaikkal az isteni trónus elé lépnek, arra újra visszaült a Világanya, visszaült, mert látni kívántátok, mellette kistrónusokon, az isteni gyermekek, a krisztusi leány és a krisztusi fiúcska a két oldalon, a 3 királyok most odaöntik eléjük a világajándékaitokat, nektek, a nemrég újjá-megszületetteknek.

(2008.11.11)