Fehér Kékes

Kategória:

Hegytetőn hóesésben sétáltam,
hol hideg volt és fújt a szél.Hajamra köd szitált,
vagy felhő ült rá? Tudja ég.
Fülem vörösen izzott
már átfagyott rég.

Egyszer csak megszólalt dermedt
hangján e nagy , mindent betöltő
mennyei fehérség:
Testedet rázhatja hideg és szél,
Szívedbe nem marhat jég,
hisz belakja szeretet és mindenség.

Fújt zakatolt lég s bennem
Reménytelenség,.
De láttalak tégedet ki bírta a teleket
Tekinteted szikár mosolyod égi
Jel.
Magányomban érzem fénylő kezedet?

margardian képe

Ámen. Köszönöm.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

Belépve a választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.