10:01 AMIKOR TÜKÖR ÁLTAL MÁR NEM HOMÁLYOS

10:01
AMIKOR TÜKÖR ÁLTAL MÁR NEM HOMÁLYOS

Köszönet nektek hogy vagytok, itt vagytok, megvagytok bizakodással, emberi angyalaink!
A bölcsesség és elragadtatás sugárútján jöttünk, tőletek ragyogva, onnan, ahová legendáitok és meséitek is beleérkeznek más valóságokba, hogy elvigyék és elrejtsék, az akkor ki nem mondott igazságokat és ha ideje van visszaérkezhessenek azok a ti valóságotokba, hogy újra megtermékenyítsenek bennetek igazságotokban. A mesék, mondák magvai az egykor megélt történelmek, tanítások rejtházai voltak, a kollektív tudás menedékei, hogy egykor emlékezhessetek nagyságotokra, amikor nektek állt a világ, a világosság, minden gyönyöreivel, korlátlanul, amikor a bölcsességetek kifejlődésének lehetősége mindegyikőtöknek fent áll, kulturális hovatartozások megkülönböztetése nélkül.

Ma TÜKÖR NAP VAN : 10, azaz a Minden Ami Van (1) és a Minden Ami Lehet (0) konvergenciája, és annak tükre a 01, azaz a Minden Ami Lehetből lehet, behúzni, ami szükséges, a Ti Van-otokba, azaz újra felgazdagítani magatokat a forrás örök és kifogyhatatlan szeretetéből, és teremtéseteknek megfelelően megtestesíteni azokat. Ma tükör nap van, és ilyenkor megállunk, hogy be merjünk nézni, lássuk számos önmagunkat, merjünk szembesülni tetteinkkel, félelem és következmények nélkül, és lássuk, amint az Isten/Istennő a saját arcunkban meglepődve ránk nézzen: Ó igen emlékezem, ÉN VAGYOK, EZ ÉN VAGYOK.
Ma tükör nap van és abban már egyre biztosabbak lehettek, hogy MÁR NEM TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN LÁTTOK, a homályosság egyre inkább indulóban van oda, ahová tartozik, itt már alig kap kenyeret. Hála Nektek.
Ma tükör nap van, és a múltból csak az tér vissza, az marad jelenben, ami összetartozik.
S ebben a tükörnapban egy kis meglepetéssel, lerójuk hálánkat felétek, azokért a hihetetlen és elszánt munkátokért, amit a fényesség újrajöveteléért, az Új Jövetelért tettetek/tesztek.
Ma tükör nap van és osztójel szerint: 10:01, a nélkül pedig 1001

Köszöntünk körünkben, drága Seherezáde Hercegnő, a mai szent napon, amikor a Ramazan rendje szerint az angyalok az égből leszállnak, hogy boldogságot tükrözzenek a földi angyaloknak. Most Attalosz földjéről, Attaliaból a türk tíz testvérnépe által szólunk, így madzsari nép felé.

I Bayramlar !

„Seherezádé, azaz SZERE HAZÁDÉ, az otthon szeretetéből való vagyok, a mesékkel megőrző, a reménységet ébresztő, a kitartás és a hűségünk önmagunkhoz élesztője, emberi angyalunknak mindig, mindig és mindig, és azokból az időkben főként, amikor nappal is sötétség uralkodott, de látjuk, hogy egyre inkább a világosság uralkodik, és nem kevés idő múlva a teljesfény elönti a teremtés kedvelt bolygóját, vele az ébredő isteneknek, akiknek a legnehezebb időkben is volt merszük az otthonból őrzött szikrájukat a lelkükön melegíteni, mert érezték, sejtették, tudták, hogy az az idő, a legsúlyosabb egyszer véget kell hogy érjen, és őrzés reménységéből, újra elfoglalják méltó helyüket, a megérdemelt örök teremtések között, nélkülözés és szükség mentesen.

Köszöntelek, drága MindEgyetlenek!

Volt egyszer egy igen bölcs ember JáróSólyom városában, és ez a bölcs arról volt híres, hogy mindenkit meghallgatott, főleg a perlekedőket, mindeniknek igazat adott, és valahogy mégiscsak békével a szívükben mentek el az előbb még békétlenkedők.
Egyszer az 5 világ városában hitbéli perlekedés tört ki az egytömbben de más megvallásban levők között, azon vitatkozván, hogy kinek nagyobb az istene, kinek igazabb a prófétája, kinek valóságosabb a megváltója. Hiszen mindenik békében volt a maga Egy urával, de az emberi szomszédjával már aligha. Már nemcsak idegeire, már-már egymás ölére mentek volna, amíg az egyik így szólt,: - Menjünk el az öreg bölcshöz az majd igazságot tesz köztünk, hiszen tudjátok senki felé nem húz, amióta világ a világ. És úgy is tették, betértek a bölcs atyához. - Ó atya tegyél köztünk rendet, egy ideig jó szomszédok voltunk aztán ahogy egyre a megvallomásba kerültünk, akkor jöttek a bajok.
-No mondjátok egyenként a saját meglátásotokat, mondá az atya, tudjam az érveiteket, minél kristályosabb a másikadnál.
Ó Krishna az igazi, a transzcendentális gyönyör az Egy valódi személyisége.
Ó Mózes az igazi, aki a Messiás ígéretével kivezeti majd népünket az Egyhez.
Ó ÚrBuda az igazi, mert a szenvedésnélküli tudat tudásában tartja meg az Egyet.
Ó Jézus úr az igazi, mert a szeretet kegyelmébe helyez minket, mint megváltó.
Ó Mohamed az igazi, aki ezek után az Egy tiszta lángját tartja bennünk.

Akkor válaszolj ó bölcsek, bölcse!
És ő ekkor egy kicsit se töprengve így szólt. – Mindegyiknek igaza vagyon, amikor az Egyről beszélt, de miért a másik kárára mondjátok. Egyről beszéltek, de elbeszéltek egymás mellet.
és erre azt mondja az egyik: akkor, miért kellettek nekünk koronként a, megváltók, bölcsek, próféták, messiások.

Bölcsek, bölcse így szólt: Ha még nem jöttél volna rá, amit a most is példáz.
Hiába tudjátok az Egyet, de amíg nem tudjátok egymásban megtisztelni AZt, akkor ŐK AZÉRT JÖTTEK IDE HOZZÁTOK: HOGY BENNÜK TUDJÁTOK MEGSZERETNI EGY-MÁST. Amikor elérkezik ez az idő, akkor már nem jönnek hozzátok, csak ti mentek tisztábban egymáshoz.
Legyen megértés így köztetek!

Seherezádé vagyok, rendületlenül, az aki vagyok!
És még így telik el majd velem 1001 éjszakátok. Ott ülök a lábaitoknál, és mesélek rólad/rólatok, az utatokról, amit bejártatok, és addig maradok, amíg még lesznek éjszakák és egyre kevésbé lesznek éjszakák, és egyszer csak nem is lesznek éjszakák.
Aztán egy másik kék nap és hold a szívárványból kel fel majd az egetekre, és az örök tavasz békéjének fényében fogtok fürödni, és én akkor Seherezádé fogom hallgatni a Ti meséteket, 1001 éven keresztül.

Sugározzátok, azt, Akik Vagytok!
Legyen a Jó éjszakátokon belül is világosság!
Szeretetünkben tartunk bennetek, legyen ünnep, minden pillanatotok!

I Bayramlar !