Megélésem

Johanna példáját követve szeretnék nektek bemutatkozni.
Valahogyúgy sikerült növekednem , hogy sok ösztönös tudás maradt bennem.Aztán ahogy nöttem –felnötté váltam férjhez mentem gyerekeket szültem,valahogy elveszett tudásom jelentőssége.Nagyon boldog és örömteli barátnős anya voltam.A házasságom kezdet nyomasztani okai nem fontosak.
Jött a válás kezdtem lefelé szállni azon a bizonyos spirálon, aztán kisebbik lányom az apjához költözött.(Ahogy romlott a kapcsolatunk férjemmel sokat beszélgettünk velük arrol ha külön megyünk ők mit szeretnének?Kicsi lányom már akkor is apával akart lenni.)
Ezek után kiderült van valami a méhemen.Nem nyúlnak hozzá csak félévente rákszűrés.
Édes apám öngyilkos lett.
Na itt kezdődött az én tanulásom, és teljesen önállóan,igaz beszélgetések tanácsok kiséretében.
Az orvosok kezdték mondogatni műteni kell, egyre furcsább élményeim voltak apámmal kapcsolatban.Elég fura látomásaim lettek, a nap bármely szakában rám törtrk.Sötét hideg helyen voltam vele.Láttam hogyan néz ki eltemetve.Ekkor éppen kerékpárral mentem haza a munkából.Majdnem egy teherautó alá estem.Érdekes test nélküli utakon jártam ha lefeküdtem, még szerencse , hogy ezek nem tevékenység közben jöttek.
Ekkor egy REIKIT tanuló munka társammal kezdtem beszélgetni, aki elmondta oktatójának mi történik velem.Meg kezembe adta Luise L Hay Éld az életed című könyvét.
A tanártól azt a tanácsot kaptam beszéljek apával- engedje hogy éljek én meg engedjem és kérjem vigyék őt fel atyánkhoz.
Ezt egy nyugalmas délután meg tettem , apu sírt és elmondta mennyire bánja élete gonoszságait.Megbeszéltük elmondom anyunak és testvéreimnek.
Ezután minden útmutatás nélkül elkezdtem kérni aki tud segítsen és engedjék aput oda menni ahol a lelkek laknak.Ekkor egy érdekes vakító fehér fénycsövön keresztül felemelkedtem és egy gyönyörű hegytetején találtam magam.Akkora szeretet áradat vett körül majdnem szétnyomott.Megjelent előttem egy arany auráju alak, és biztosított minden rendben van.
Ugyan azon a hengeren visszaérkeztem testembe és amikor kinyitottam szemem a nyitott ablakban egy kicsi veréb ült, megbiccentette fejét és elrepült.Apa többé nem jelentkezett ezekben a formákban.
Azóta tudom akkor megtisztulva haza mehetett, azóta nagyon sok segítséget kapok tőle.
A könyvet olvasva rá jöttem milyen lelki megpróbáltatások vezettek egészségügyi problémámhoz, három hónap leforgása alatt eltűnt az amit műteni akartak.
Azóta is ennek a könyvnek segítségével hozom rendbe életemet.Nagyon ritkán betegszem meg, akinek tudok vagy is aki elmondja betegségét és hajlandó magán dolgozni az is rendbe jön.
Még pár évig éltem minden „mankó” nélkül.Hiszen abban az időben még elég kevés segítséget kaphatott aki erre irányult.
Tettem dolgom tudatlanul, azt hiszem jobban mint mióta tudatosan cselekszem, hiszen egy állandó kontroll van bennem önmagam iránt.Értelmem állandóan ott van és ellenőrzés alatt tartja tudatomat.
Ami viszont biztos amíg nem olvashattam ennyi féle dologról ösvényem sokkal keskenyebb volt.Ma már egy tágas széles úton járok ahol néha többen is elférünk.Kísérjük egymást, tanulunk egymástól aztán ki ki másik kísérővel halad tovább vagy van amikor egyedül haladok és bizony olyan is amikor keresztben.
De nagyon jó, hogy tudom nem egyedül vagyok.Hiszen az a kicsi fény burok ami valójában Én az mindent tud, de mivel itt a testem értelemmel rendelkezik és ezt megtapasztalva kell vissza jutni központomba kellenek jelek, ami lehet egy „csati” részlete.Egy bárki ezáltal kimondott szó, cselekedet.
Viszont egy dolog biztos azt a szeretetet amit ott fönt kaptam már soha többé nem tehetem le.Ezt kel tovább adnom, és ezt kel hirdetnem!
Aki bármilyen közelségbe kerül velem mindenki érzi, megjegyzi nagy a szeretet energiám.És én igyekszem ezt minden egyes betűbe akár írom akár mondom bele tenni.
Nem hízelegve adni tovább hanem ugyan olyan érzetként.
És azóta ha néha nehezen is nagyon oda figyelek földi társaimra. Leginkább lélek rezdüléseikre.
Nagyon sok mindent látok, ha valaki kéri mellette tudok lenni és átérezve bajait, meg gyógyulni segíteni.
Ezért vagyok én is itt, és minden tólem telhetővel próbálok az életcélomnak eleget tenni.
Ma reggel éppen Johanna társaságában játszottam és élveztem gyönyörű narancs arany aurája ragyogását.Néha még meg ijedek ettől.És bizony kell a bátorítás.Tehát a mankó!Vagy szárnyak?