Elfogadás

Elfogadás.
Fog.
Ad.
Fogad.
Fogás-adás....fog-ad-ás. És ráadásul EL. Elfogad. Valamitől...valakitől el, ide hozzám. És ha már fogadom, akkor fogom is. Most is fogom, és fogni is fogom mindig. Elfogadom. Szőröstül, bőröstül.
Megpróbáltam lemenni a szó teljes mélységig, úgy, hogy félre tettem a mindennapi értelmet, és azt a jelentést is, amit számomra hordoz ez a szó. Aztán persze kikötöttem annál, amit nekem jelent....Másoknak is azt jelenti? Mint a legtöbb fogalom...ez is mást és mást jelent mindenkinek. Az én elfogadásomat tudom csak megmutatni.
János jelenései leírják, hogy a végidőkban megjelennek a hamis próféták, de te ne hallgass rájuk, te légy készen mindig.
Ezt lehet értelmezni úgy is, hogy vigyázz!
Mondanak mindenfélét, de az nem az Istentől való, hanem a Sátántól.
Ne dőlj be senkinek!
Figyel, légy résen, és kételkedj!
Tartsd magad tisztán, ne engedd magadhoz a hamisakat!
Én, ezektől megborzongok, és azt mondom, hogy ez az értelmezés kimeríti az „osztd meg, és uralkodj” fogalmát. Ez pont arról szól, hogy mindenki húzódjon be a saját kis csigaházába, és rettegve tekintgessen csak kifelé, hogy jujjj! A másik csak nem egy hamis próféta??
Ami elszomorít, az az, hogy az emberek, akik már odáig eljutottak, hogy figyeljenek ezekre a próféciákra, azok többsége bizony így értelmezi. Így tapasztalom.
Az én olvasatomban János arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne az legyen számunkra a mérvadó, hogy mások mit gondolnak, mondanak, vagy hogy hogy élnek, hanem az, hogy bennünk mi van. Mit mond a szívünk. Mire van késztetésünk. Figyeljük MAGunkat, és ismerjük meg. Tisztítsuk, gyógyítsuk meg a sebeinket. Legyünk készen, amikorra kell. Mert mi, csak magunkat tudjuk felemelni. A többiekre max. hatni tudunk, az ő választásuk szerint. És ha sikeresen dolgozunk MAGunkkal, akkor semmi szükség a csigaházra, a bizalmatlanságra, hisz a hamisság az nem más mint ami nem a mi utunk. És ha nem a mi utunk, akkor nincs vele dolgunk. Egyet nem szabad szem elöl téveszteni, hogy ez, mindannyiunkra vonatkozik. Ez, pedig azt jelenti, hogy ami az én igazságom, az én tisztaságom, ahogy nekem kell készen lennem mire le jön az idő, az csak rólam szól. A másik mindezt a MAGa módján fogja megélni. Ha a saját normáim szerint mérem őt, akkor mindenképpen könnyűnek fogom találni. Az ő világát, viszont – ha csak nem vagyok látó – nem ismerem pontosan. Csak elképzeléseim lehetnek felőle. Ha ezt felismerem akkor már nem akarom önnön képeimet a másikra vetíteni, és elvárni, hogy azok szerint éljen. Ha, tudom, hogy az ő szemén át is az Isten tekint a világra, és tapasztalja meg az életet, akkor képes leszek hagyni a másikat olyannak lenni AMI/AKI. És ezzel óriási energiákat szabadítunk fel. Egyrészről nem ölök abban energiát, hogy a másikat formálom át, másrészről ő nem pazarol arra energiát, hogy meg akar felelni nekem. Az energiák szabadon áramlanak. És mi szabadon lélegzünk, Élünk és szeretünk. Feltételek nélkül!

Hallgassátok meg kérlek ezt a dalt:

http://www.youtube.com/watch?v=ccCZT_bYYRo&feature=related

Az Illés együttes 1977-ben ezzel a nótával nyerte meg a METRONOM fesztivált.
Akkor, az ilyen fokú elfogadásról még álmodozni sem mertek, még ezt a témát nem lehetett megpendíteni csak a szerelmen keresztül, de úgy is csak a távoli jövőbe reménykedve…”hogyha egyszer majd…”. De ha nem csak a szerelemre vonatkoztatjuk ezeket a gondolatokat, hanem az összes emberi kapcsolatra, akkor pontosan arról szól, hogy milyen fellélegezni egy olyan térben, ahol elfogadás van.

Érezd meg...kérlek ezt, érezd az energia áramlást…

"Lassan nyílik a szerelmünk
Mint egy óvatos növény
Tengerparton, hajladozva
Szeszélyes árapályban

Összezárja szirmait
Nem bízik még a napsütésben
Majd kinyújtja ágait
Ha újra lágyan ring a tenger

Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek

Kinyílik a szerelmünk
Elhagy minden rossz szokást
Évezredeknek átöröklött
Szenvedését és szeszélyét

Elmaradnak a viták
Féltékenység, vádaskodások
Elmarad a fájdalom
Marcangoló csatározások

Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell
Végre többet
Sem magunknak sem a külvilágnak

Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek

Nem fásul el a szívünk
Mindig érdekes maradsz
Meg nem unlak, mindig új vagy,
Ismeretlen szép világom

Fölfedezlek mint egy földrészt
Minden tájadat bejárom
Fölfedezlek minden reggel
Fölfedezlek minden éjjel

Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell
Végre többet
Sem magunknak sem a külvilágnak

Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek"

Az energiák szabadon áramlanak. És mi szabadon lélegzünk, Élünk és szeretünk. Feltételek nélkül! Igaz?