Miért nem merünk önállóak lenni ?
Nimród · 2009. december 9. 09:41
Kategória:
Az ember mikor már elege van a külvilágból, elkezd egy másik világot keresni. Rádöbben nem csak az anyagvilág által nyújtotta örömök vannak..majd elkezdi meglátni az ezotéria körét..Mit fog látni ? egy hatalmas nagy választékot, van itt minden, tai chi, Müller péter, asztrológia, keleti tanok, kereszténység, újenergia...Mit is válasszon ? Hát ami neki rezonál...nos igen..ekkor elkezd belelendülni egy választott irányba. Érdekli is, elkezdi...keresni kutatni azt az irányt...Mi is történik ekkor ? Elméjében egy doboz megcimkéződik azzal a felírattal...és elkezdi oda behajigálni azt amit olvas, megtud előadásokon...Ilyenkor az ember úgy véli ezek az információk segítik őt. Ez mind nagyon szép, ha megkérdezzük egy egy témáról...elsőrangú helyen tudja a választ. Honnan jön a válasz ...legtöbb esetben az elméből. hízik az egó...még ha nem is mondja ki...mennyit tudok már...hisz mennyit olvastam, vagy hallottam ezekről.
*********
Felmerül most egy kérdés ? valóban fejlődött vagy csak lexikálisan tud vmit ? Ezekben az esetekben...csak lexikálisan tud...
Ezek mankók amik arra szolgálnak elindítsák a mozdonyt addig még kijön a garázskapun...utána mikor a pályán van..akkor már neked kell írányítani....
Hogyan irányítsam ? Hát én csak a garázskapuig tudom ? Ugye eddig tart az olvasottság, vagy az elme tudása.
Az életben egy nagy mondhatni szabály...légy ön-áll-ó, vagyis önműködő. ami azt jelenti...NE FÜGGJ ! Ha én mindig más információkra támaszkodva akarom megoldani az életemet, akkor az csak másolás, és a kivetítés kategoriája...majom effektus....nem vagyok önálló....van egy alap mottom: ne hagyd hogy mások véleménye döntse el te ki vagy ...és mivé fejlődj...
nagyon jó az, ha készhez kapjuk a választ...de az élet spontán vár reakciókat, mikor sokszor felse tudsz erre készülni...hogy oldjuk meg ? Érezni , érezni...ehhez nem kell semmi, csak egy TISZTA SZÍV...ez meg mindnekinek adott. nem kell cimkézni...indigó, krisztály, DNS, újenergia....pont ezzel szakítod ketté az egységet..és nagyobb zürzavar.....az elme hizlalódik...újabb fogalmak..meg jövőbeni támpontok. Minden itt van körülötted...MERJ ÖNÁLLÓ LENNI...
*********
Miért félünk attól..ha ki kéne dobni az összes belső ezoterikus dolgokat ?
nem tartjuk magunkat képesek arra, hogy képes vagyok ezeket megkapni ?
És még sorolhatnám....miért jó a mankó ? Mikor lehetnél önálló is ?
- Nimród blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1032 olvasás
Meri vagy nem meri ?
Szerintem a kérdésedben a válasz is benne van.
A garázskapuig kell a külső segítség, meg valami ott belül is kell. Fel kellene nőnünk, önállóan kellene gondolkodnunk, cselekednünk, csak ahhoz először tisztába kellene lennünk azzal, hogy kik is vagyunk, mik is vagyunk, miért vagyunk, mi a dolgunk, mi az utunk? Azért az esetek zömében ez nem egy pillanat, s ehhez is jól jön valamiféle külső iránymutatás, mert bizony abban a nagy kutakodásban össze is zavarodhatunk.
S amikor már felnőtt, önálló, ön-TUDAT-tal rendelkező emberek vagyunk, akkor leszünk képesek az életünket a kezünkbe venni, s bízni, hinni önmagunkban, felvállalni másságunkat, egyediségünket, s merni a belső tudásunk szerint élni.
Csak hát akik évezredeken át, de minimum az elmúlt évtizedekben úgy éltek, hogy megmondták nekik, hogy mit gondoljanak, cselekedjenek, azoknak bizony hatalmas sokk kell ahhoz, hogy váltani merészeljenek, önállókká váljanak, s miután már megtanultak egyedül járni, lépni merjenek. De először meg kell tanulniuk járni!!!
Nézz körül, s látod, hogy folymatosan vezetve vagyunk, hol a hatalom, hol az ego, hol az ezo, de valami mankóba örökké belekapaszkodunk.
Ahhoz, hogy merjünk lépni, talán a legfontosabb változás a hitben szükséges. Hinni, hogy képes vagyok rá, hogy én vagyok, hogy teremtő vagyok, hogy bennem van a válasz minden kérdésemre, s a külső hatás csak tükör, csak útmutatás, ha épp figyelek.
A váltáshoz nem csak bátorság, hanem valamiféle belső érettség is szükséges.
Azzal tökéletesen egyetértek, hogy már az is egy lépés, ha rájüvünk, hogy mit is teszünk önmagunkkal. Ebben Te sokat segítesz, a tisztán látásban,a szemünk felnyitásában élen jársz.
Mondd Te már mered, ezt teszed? Már itt vagy? Mert én még nem, még a garázskapu irányába mozdultam csupán, nekem még kell a segítség, kell az energia, hogy megtaláljam a helyem, ráleljek a saját igazságomra, saját utamra. Az más dolog, hogy bár mindent magamba engedek, de a bensőm dönti el, hogy belőle mit integrálok magamba, s a beöntéssel mit is kezdek.
Ez az én nézetem, másé pedig bizonyosan egészen más.
"Miért félünk attól..ha ki kéne dobni az összes belső ezoterikus dolgokat ?
nem tartjuk magunkat képesek arra, hogy képes vagyok ezeket megkapni ?"
jaja!
Tóbi és Kuthumi is ezt kérdezi!
:o)))
Na és kimered dobni ? Az összes ilyen infót ?
Ami nem az én ingem nem veszem magamra.
Elmondtam már néked ezerszer. Nem a te dolgod eldönteni, hogy nekem, vagy másnak mivel van dolga. Vagy te úgy érzed??
No hát ez igaz, akkor ezek szerint kell az még.....
:oDDDD
azt gondolsz amit csak akarsz....:oDDD az, ugyanis rólad szól! :oDDD
"""Ami nem az én ingem nem veszem magamra.""" he he he, akkor csak valami amit magadra veszel.........újenergia az etalon nállad...
:)
A kérdés nagyon jó! Nagyon beletaláltál a közepébe. Hatalmas érzéked van ahhoz, hogy nagyon érzékeny pontokat találj el az emberek lelkében. Egyetértek veled. :)
Véleményem szerint a mankók (ezoterikus dolgok) szükségesek az elinduláshoz, a gond csak ott van, hogy nagyon hozzá lehet szokni. Amikor az egyén már tudna egyedül lépkedni, még bizonytalan ugyan, de már menne a dolog - még elgondolkozik azon, hogy milyen lenne ha a mankót használná. Én két évet éltem a mankóimmal - megnyugtattak, kikapcsoltak, segitettek másképp gondolkozni. Mostanában már nem érzem a késztetést csak nagyon ritkán. Na akkor ismét előveszem őket, mert a barátaim. Nehéz csak ugy mankók nélkül eligazodni a tömegben főleg akkor, ha az életed nagy részében megmondták mit kell tenned. Az a fene nagy szabadság amit nagyon sokan megkaptunk eleinte rémes, tényleg bátortalan az ember az uj helyzetben. Ennek ellenére igazad van, ha nem próbálod a járást mankó nélkül örökre sánta maradsz.
Tiszta sziv - önbizalom - önszeretet, ehhez fel kell nőni - lélekben.
Üdv: Medella
Kedves Nimród!
Nagyon jó , hogy végre vannak köztünk világító tornyok.Számomra Te és angyay vagytok az.Nem tudom mióta és mennyit dolgoztatok magatokon, de rengeteg bent lévő tudást osztotok meg velünk.
Érdekes ez a mást keresés:hosszú éveken át éltem tudatlanul, mégis ösztönösen tudtam átéltem dolgokat.Amikre ezeken az oldalakon rá találtam mind igazolás arra ahogyan éltem.
Viszont bele estem a tudatos teremtés csapdájába ahonnan egyre nehezebb ki másznom.
Sok magyarázat igazolás található ezekben a " csatornázásokban", de nem éri meg függővé válni tőle.Itt megint le tesszük saját szabad akaratunkat, és most mások bologató jánosai lettünk.
Talán amikor ezt be látjuk elindulhat az a folyamat amikor önálló, szabad , saját akaratú döntéseket hozunk.
Ami igazábol felemel.Egyenként mindenki önmagát és így érjük el az emelkedett létezés egységének csodás elvárások, ítélkezések,leszólások, bírálotktól mentes élményét.
Sajnos, amíg erre rá találunk sokan meg szedik magukat a keresők keresésén.
Örülök, hogy olvashattalak titeket.