Élet a halál után! Végtelen történet. Echnic romantikus kitalált története.-Spirituál

Élet a halál után! Végtelen történet. Echnic romantikus kitalált története.-Spirituál

A történet két külön városban játszódik. Szereplők egy hölgy és egy úr.
A hölgyet Emilinek, a férfit Danynek hívják. Emili Los Angelesben él.
Dany New Yorkban.

Nos kisé töllem meg szokott formában fogok írni, egy romantikus történetet,
Elég hosszú történet lesz ez, szinte regény, de aki szeret olvasni romentikus írásokat, ajánlom neki. Nagyon fantázia dús és színes olvasmányt tárok elétek.
Ezzel mutatám nektek, hogy milyen Romantikus egyéniség tud belőlünk is kifáradozni.
Hogy a szereplők hogyan néznek ki, azt a kedves olvasó fantáziájára bízom,
Ezzel színesítve az olvasmányt. Előre szolok, ez az első ilyen irományom, és lehet, hogy nem is lesz több, hisz ez elég nyálas és csöpögős kis irómányka.
A helyes írást hadjuk már jó? Szóval inkább olvas és érezd jól magad.
De aztán feled is el azonnal.

Íme a történet: Egy nagyon különleges történet.

Emili már korán felkelt, hisz mindjárt ébrednek gyermekei,
A 9 éves Sony, és 10 éves lánya Cristin.
Emili siet, hisz mindjárt itt lesz az iskolabusz, gyorsan felébreszti gyermekeit és invitálja őket a fürdőszobába, gyorsan siessetek, mert mindjárt itt a busz.

Emili elkezd kapkodni, nem veszi észre, ráborult a bögre tej a kenyérpirítóra.
Azt látja csak hirtelen, hogy a tej csorog az asztalról.
Ohhh mindjárt itt a busz, és ez meg kiborult.
Nem veszi észre, kezét véletlen pont a kenyérpirítóhoz érinti.
Elkezdi takarítani az asztalt, de hirtelen valami nagyon rossz dolgot érez.
Nem bír mozogni, keze oda tapadt a pirítóhoz, nem bírja elengedni.
Egyszer csak elsötétül előtte minden, és összeesik, az automata levágta a biztosítékot.

Hirtelen csak csend, semmi nem történik.
Egyszercsak Emili feleszmél, mindenütt fehér fény veszi körül.
Egyre élesebb, egyre tisztább, váratlanul egy kellemes hang szól hozzá.
Hölgyem jöjjön velem, Emili megfordul, és egy fehér ruhás emberkét lát maga előtt.
De amint a fordulás megtörtént, úgy változott hirtelen át maga a környezet is.
Emili egy csarnokot lát, le van döbbenve, kérdi a férfit mi ez? Hol vagyok?

A férfi válaszol, ez egy elosztó hely.
Emili tovább kérdezősködik, és mik ezek a buszok? És hová mennek?
A férfi válasza így szólt, ezek a buszok lelkeket visznek újra születni.
Mind különböző irányba, különböző életekbe, országokba.
Dimenziókba, múltba, jövőbe stb.

Emili sírva fakadva kérdezi a férfit, hol vagyok? Mi történt velem? Mi ez az egész?
Mi történt? Hölgyem ön meghalt! Jöjjön velem! Emili tiltakozik, nem nem nem lehet!
Még nem köszöntem el a családomtól. Még nem készültem fel, arra hogy máris újra szülessek, Nem! Válaszol a férfi, ön még nem születhet újra, mint ahogy mondtam ez egy elosztó hely!

Önnek még várnia kell, addig viszont velem kell jönnie, ugyanis fel kell vennünk az adatait.
És közben visszanézheti mi történt önnel, láthatja még gyermekeit.
A nagy tanács a visszavetítésnél elemezni fogja, hogy ha voltak, milyen bűnei voltak.
Majd ez alapján döntenek milyen új életet szánnak önnek.

Emili elindult a férfival, egy kicsi fehér elektromos kocsinak tűnő valamivel.
Nem is oly sokára megérkeztek egy szállodaszerű csarnokszerűségbe.
Felvették az adatait, és adtak számára egy érdekes fehér szobácskát.
A szobácskában ott voltak gyermekei képei, elcsodálkozott,
Honnét szerezték meg ezeket a képeket? A szobácska kellemes otthonos volt, de nem kárpótolta azt, ami a valóságba volt. Emili ledőlt a heverőre és sírva fakadt,
A gyermekeit akarta.

Kopogtattak az ajtón, Emili kiszólt ki az? Nina vagyok, azért küldtek, hogy elvigyem a vetítőszobába! Rendben! Megyek! Szólt Emili.
A vetítőszobában egy pszihologus szerű fehér szakálas úr üdvözölte.
Üdvözlöm hölgyem, a nevem Prómetusz.
Arra kérem, üljön le, viszzafogjuk önnek vetíteni az ön életét, mindazt, amin keresztül ment elemezni fogjuk, és ha hibát találunk valamit, megbeszéljük, korrigáljuk.
Ne ijedjen meg, az ön életét már egyszer átnéztük, és nem kell félnie nem találtunk olyan dolgot, amiért aggódnia kéne.

Emili leült egy kényelmes székbe, vetítő vászon nem volt, csak ez a szoba, fehér és ennyi.
Elsötétült a szoba, és Emili hirtelen az otthonában találta magát.
Emili megrémült, ahogy saját magát meglátta, ott van az a pillanat mikor megragadta a kenyérpirítót tudattalanul.
Oké rendben álljunk meg! Szólt hangosan Prómetusz, megált a jelenet.
Nos kedves Emili, az életében minden hibája ez volt.
A kapkodás, ez nem bűn, csak feledékenység, ezért került ide, a saját hibája miatt.
Oké rendben nézzük tovább, szólt Prómetusz.

A következő jelenet egy karácsonyi időszak, Emiliék háza kigyulladt,
Emili a két gyerekkel kezében rohan ki a házból, kimentette gyermekeit.
Prómetusz sóhajtva válaszol a jelenet közben,
Nos kedves Emili, itt egy nagyon szép élet mentést láttunk, mártsak azért is,
Mert a gyerekeit, a szobában a nagy füst ellenére, mi azt hittük feladja.
De nem tette, fuldokolva, és szinte előretörően a füstben felkapta a gyermekeit,
És vitte, vitte kifelé őket, mit sem törődve a szomszédok tanácsával.

Emili Prómetusz felé fordulva így szólt, a gyermekeimért bármit megtettem volna!
Prómetusz: nyugodjon meg nincsen semmi baj.
Nem találtunk az életében semmi olyan hibát, amit felhozhatnánk az ön számára.
Prómetusz felállt, és Emili kezébe nyújtott 3 kristályt.
Kedves Emili, most magára hagyom, látja azt a 3 kis rést azon a nagy kristály gömbön?
Igen! Válaszolt Emili,
Prómetusz: E 3 kristály az ön életének eddigi fejezeteit mutatja be, ha becsuztatja sorba őket
Végig nézheti eddigi életét, ha megcsavarja finoman, gyorsítani, tud a jeleneteken,
Ha feljebb húzza kisé, megállítja, ha újra lejjebb nyomja, újra elindul.
Csak nyugodtan van ideje.

Emili egyedül maradt a szobában, finoman behelyezte az első kristályt az első résbe,
Lenyomta finoman és elindult élete első része.
Végignézte születését, első iskola éveit, majd jöttek a tovább tanulási időszakai.
Volt, amelyiken elsírta magát, igen az élet néha feladta neki a leckét.
De a szerelem baklövései nem számítanak bűnnek.
Emili a csalódásokat gyorsan el is tekerte.
Az ember életében előfordulnak olyan esetek, mikor nem szivessen emlékszik bizonyos dolgokra.

Emili most inkább, mégis az utolsó pillanatokat nézi, hisz az elmúlt időkre emlékszik tisztán.
Látja, ahogy gyerekei körbe állják és sírnak, tehetetlenek, Emili már zokog.
Emili 10 éves lánya kézen fogva öccsét, kirohant a házból, átrohantak a szomszédba.
A szomszédok összecsődültek, már a mentő is meg érkezett.
Emili miután átrágta magát a rossz jeleneteken, előre tekerte hogy lássa mi történt gyermekeivel hová kerültek.

Csak ne volt férjéhez Félixhez adják őket.
Emili egy hónapot tekert előre a jeleneten, megnyugodva látja,
Hogy gyerekei nővéréhez Elenorához kerültek.
Emili hirtelen megtorpan valaki hangját, köszörüli mögötte.
Nina az a hölgy, aki elkísérte a vetítőbe.
Hölgyem! Szólt Nina, határozottan, ezt már nem lett volna szabad megnéznie!
A jövőbe nem nézhet! Ez tilos!
Csak azt engedték meg önnek, hogy visszanézze eddigi életét.
Ohhh bocsánat nem tudtam, mentegetőzött Emili.

Nina először komolyan néz Emilire, majd így szólt, rendben!
Maradjon ez a köztünk, nem árulom el hogy a jövőbe nézett.
Csak vigyázzon, mert ezt itt, csak felső vezetők nézhetik meg.
Emili Ninától érdeklődve kérdezi, hogy Prómetusz valójában ki?
Prómetusz egy fő vezető, ő dönti el ki hová kerüljön.
Ő elemzi az életeket, és dönti el milyen életet, érdemel egy lélek.
Ő egy felső vezető, ennek az elosztó rendszernek a fő vezetője válaszolt Nina.

Óhajtja még használni a vetítőt?
Hamarosan újak jönnek, és át kell adni nekik a termet.
Neem, válaszolt Emili csüggedve.
Emili kisétált a teremből, és sírva borult egy korlát széléhez.
Nina vállára tette kezét és igy szolt, nyugodjon meg! Úgy hallottam Prómetusz
Tartogat ön számára egy kis meglepetést,
Elképzelhető hogy visszatérhet gyerekeihez kis időre. De én nem mondtam semmit psszt.
Ezzel Nina tovább is ment.

Emili viszont mégis sírt, hisz azzal nincs kisegítve, hogy kis időre még láthatja gyermekeit.
Visszavonult szobájába, és lefeküdt az ágyra, és sírva mély álomba merült.

Eközben Los Angeles egy részén,
Dany az építészmérnök, ép eligazítást tart, a munkásoknak.
Mutogat erre, arra, megcsörren a telefonja, előkapja, és máris beszél, beszél.
A hangzavartól annyira nem ért semmit, hogy egy üres homokos részre lépked.
Egy romos ház mellet áll, és telefonján értekezik.
Dany hirtelen csak annyit érzékel, mintha villám csapna bele fejébe.
Összeesik és síri csend, sehol semmi zaj, semmi csörgés, semmi csattogás.
Dany furán érzi magát, nem tudja mi történt.

Először csak sötétség, aztán kezd egyre fehérebb képet látni.
Dany hirtelen értetlenkedve látja, hogy már nem az építkezésen van.
Ez egész más hely, ez egy csarnokszerű helyiség, és itt minden hófehér.
Fehér buszok járnak mindenfelé.
Mi ez? Hol vagyok? Ekkor a háta mögött egy hang így szólt,
Meghalt! Tessék? Kérdezet vissza Dany.
Meghalt! Válaszolt egy nő, Hát ön kicsoda? Kérdezet vissza Dany
Én Rebeka vagyok az ön ideiglenes vezetője,
Természetesen csak addig, amíg új életet nem kap.

Hogy kerültem ide? Idegesen kérdez vissza Dany.
Hát nem az én dolgom közölni,
De én is elmondhatom, hogy fejbe kólintotta egy vasgolyó, válaszolt Rebeka.
Egy vasgolyó?? Igen! Egy vasgolyó, de kérem, ne értetlenkedjen, inkább jöjjön velem,
Felveszik az adatait, és majd mindent elmondanak önnek.

Út közben Dany érdeklődve kérdi Rebekát, hogy ezek a buszok, hová mennek, jönnek?
Rebeka: ezek a buszok lelkeket visznek újra születni, majd önt is elviszi egy, de hogy mikor azt majd Prómetusz dönti el.
Dany: Ki az a Prómetusz?
Prómetusz egy felső vezető, ő elemzi az ön életét, és majd a bűnei alapján dönti el azt,
Hová fog le születni legközelebb.

Dany menet közben végig méri Rebekát, sandítva nézi hófehér miniszoknyáját és lábait,
Ekkor váratlanul Rebeka megfordult és mérgesen így szólt, még a szemét is levegye rólam, mert elintézem hogy a pokolra jusson! Dany dermedve áll Rebeka előtt, de hát nem is tettem semmit! Nem? Éreztem minden gondolatát válaszolt Rebeka.
Hát már gondolkodni sem szabad? Mérgesen válaszolt Dany.
Tudja mit? Magára sem nézek többé, Háát ne is tegye szólt vissza Rebeka.

Miután Dany adatait felvették Rebeka újra megjelent.
Jöjjön velem, a vetítőszobába megyünk!
Dany viccelődve próbálja oldani a feszültséget, és mit vetítenek? Egy jó rajzfilmet?
Nem! Az életét! Válaszolt Rebeka.
Huu az nem valami jó, szólt vissza Dany.

Nos üdvözlöm Dany! Prómetusz vagyok, kérem, üljön le.
Most vissza fogjuk vetíteni az ön életét, és majd időnként, meg meg álunk, és korrigálni fogjuk a helyzetet.
Dany: nem lehetne kihagyni?
Prómetusz: Nem sajnos, ezt mindenkép vissza kell néznünk, majd ez alapján kell döntenem önről, hogyan is tovább.

Elsötétült a szoba és Dany hirtelen az építkezésen találja újra magát, csak itt most kívülről szemléli az esetet.
Dany feszülve nézi végig, ahogy a háta mögött nagy sebességgel, jön a falromboló vasgolyó.
És igen, ö csak a telefonján, csak beszél, beszél, és pufff!

Megáll a kép, Prómetusz ránéz Danyre, és így szól,
Gondolom, nem kell mondanom mi volt a hiba?
Dany kinossan ücsörögve a székében megerősíti, igen! Nem kell mondani.
Prómetusz félig mosolyogva, félre húzott szájjal, egy következő jelenetet hoz elő.
Egy régi megtörtént esetet, mikor Dany feleségével azon vitakozott, hogy felesége hogy lehetet olyan figyelmetlen, hogy odaégeti az ingét a vasalóval.
Prómetusz felsóhajt, nos Dany, az ön feleségének ez volt élete egyik nagyobb baklövése,

De magának mindennaposak voltak a baklövései, és ha a felesége mondta önnek milyen figyelmetlen, Akkor igen megbántotta önt lelkileg.
Tehát ki a figyelmetlen? Én? Kérdezet vissza Dany,
Prómetusz: háát kedves Dany, jöjjön rá, miért került ide?
Nem a felesége hibájából.

Jó, jó, elismerem én voltam a hibás, de ezt nem lehetne kihagyni?
Nem nem, válaszolt Prómetusz, amíg nem tudja magában azonosítani a figyelmetlenségét
Addig nem engedélyezhetem az újra leszületését.
Dany: És ha nem akarok újra leszületni?
Prómetusz: A lelke nem sokáig tud ebben az állapotban maradni, ha úgy dönt, nem akar, újra leszületni megszűnik, létezni mindenhogy. De még soha nem engedtünk senkit megsemmisülni.

Mindenkép újra fog születni, akár állat képében, vagy nő vagy, férfi, de újra szület.
És a bűnei alapján fogjuk eldönteni milyen tanulságos életet fog, kapni töllünk.
Én például máris tudom, mi az, amit önnek szánok.
Dany: És mit?
Prómetusz: egy olyan életet, ahol megtapasztalhatja, megtanulhatja mi a figyelmetlenség.
Igaz, hogy ez azt jelenti, hogy többször lesz itt körünkben, mert többször megfog, halni.
De majd meglátjuk, hogy mennyire tudatosul önben a bűne megbánása.
Akkor majd kap egy hosszabb életet.

Prómetusz: Nos Dany átnéztük életének olyan részeit, ahol hibázott,
Mint ahogy sok mindekinél is, előfordul, az ön bűne is,
Mindössze csupán a figyelmetlenség.
Nos én úgy döntöttem, kap új esélyt, arra hogy javítson.
Kedves Dany az élet egy iskolapad, Az élet a legjobb tanítómester e világon.
Azért születnek le, hogy tanuljanak.
Bár nagyon sokan, a tanulást rossz dolgokra használják fel.
Most azokra gondolok, akik nagyon nagy bűnöket követnek el a való életben.
Így ők meg is kapják a bűneikért a jutalmukat.

Dany: És mi az, amit ők kapnak?
Prómetusz: ők áldozatok lesznek, vagy nyomorékan születnek meg,
Vagy pedig egy oroszlán eledele lesznek, vagy egyéb kínos halált halnak.
Sok-sok variáció van a büntetésre.
Dany most nagyot nyelt, és remegve így szólt, én nem szeretnék egy oroszlán eledele lenni.
Prómetusz mosolyogva rá kérdez, és Aligátoré?
Dany: Az seem!

Prómetusz: pedig be ajánlhatom egynél! hehehehe
Dany lecsúszott szájal ülve Prómetusz előtt szótlanul, süpped a fotelbe.
Prómetusz pedig csak nevet, hehehehe, nyugodjon meg Dany!
Csak viccelődőm! Nem kerül se Aligátor, se Oroszlán elé.
Majd eltapossa egy elefánt! Hehehehe
Dany minden viccelődés nélkül Prómetusz szemébe nézve így válaszolt.
Háát jó viccei vannak!

Nos Dany! Rebeka elkíséri a szobájába, hamarosan értesíteni fogjuk mit döntöttünk.
Nyugodjon meg, nincsenek oly nagy bűnei, hogy ezért oroszlánok, Aligátorok egyék meg,
És egy nagy elefánt tapossa el. És ezzel Prómetusz el is sietet a teremből.
Dany eközben kilépet a teremből, és megált egy kis tavacska előtt.
A tavacskában igen érdekes különleges halakat látott.
A halaknak szárnyuk volt, nem is úsztak a vízben, egyenest repültek.
Időközben Rebeka is előkerült, nos uram jöjjön velem, megmutatom a szobáját.

Eltelt egy kis idő, Dany csak ült az ágyon, és maga elé nézett,
Végig gondolta életét, és azon töprenget, hogy mennyire elrontotta életét.
Feleségétől már évekkel ezelőtt elvált, gyerekeik, nem születtek.
Így, még utódot sem hagyott maga után.
Felesége úgyszintén Dany hibája miatt vált el,
Dany mindig másokat okolt, saját figyelmetlensége miatt.

Dany felkelt az ágyról és kisétált a szobából, elkezdett sétálni egy aulában.
Egy padhoz ért, látja, hogy már ül egy nő az egyik részén,
Dany: bocsánat hölgyem, szabad? Meg engedi, hogy leüljek?
A nő kedvesen válaszolt Danynek, igen! Tessék csak.

Dany szótlanul ücsörög a padon a nő mellett.
Egyszer azon kapja fejét fel, hogy a mellette ülő nő sir,
Dany ránéz, és szinte, tehetetlenül érzi magát, mitévő legyen egy idegen nő mellet, aki éppen mellette sir.
Magához nem ölelheti, hisz mind ketten idegenek egymás szemében.
Hát akkor mitévő legyen?
Ekkor a nő váratlanul Danyre néz és így szól, Ez érdekes!
Soha nem voltam képes, arra hogy olvassam az emberek gondolatait,
De most tisztán hallom mit gondol és érez, kinossan érzi magát mellettem, mert én sírok.
Tudom, hogy legszívesebben átölelne, de nem teheti, mert idegenek vagyunk egymás szemében.

Dany ledöbben! Ön halja a gondolataimat, érzéseimet?
Igen! Válaszol a nő, magam sem értem hogy lehet, de érzem, és hallom.
Miért maga nem?
Dany: én nem! Pedig én is halott vagyok.
Ekkor Dany megkönyebülésére a nő kezdet beszélni, ő kezdte oldani a feszültséget.
Most már Dany is fel, mert tenni kérdést.

Ön mióta van itt?
A nő így válaszolt, Már egy órája, és ön?
Dany: én félórája még csak.
Dany összeszedte minden bátorságát és bemutatkozott a nőnek.
Engedje, meg hogy bemutatkozzam, a Nevem Dany! épitészmérnők vagyok! Vagyis, csaaak voooltam válaszolt lehangolóan.
Én Emili vagyok, szólt halk hangon a nő.
Dany most már bátrabban kérdezte Emilit,
És szabad kérdezni mi történt önnel?
Emili: A saját hibámból haltam meg! Figyelmetlen voltam. Agyon vágott egy kenyérpirító.
Dany: húúú az nem lehetet kellemes dolog!

Emili: különösen nem éreztem semmi különös dolgot, csak egyszerűen furán éreztem magam, és nem tudtam elengedni a piritót, aztán sötétség, és itt találtam magam.
Nem tudom, hogy kerültem ide egy csarnokba.
De miközben kísért egy Nina nevű nő, a vetítőterembe, annyit láttam, hogy több színű fénygömbként érkeztek emberek a semmiből.

Dany: ilyet mintha én is láttam, volna előbb, de arra én sem emlékszem, én hogyan érkeztem.
Emili: És önnel mi történt?
Dany: szóval én is figyelmetlen voltam, egy vasgolyó simán levitte a fejem.
Emili: Ohhh –hát ez sem lehetet valami kellemes.
Háát kedves Emili, válaszolt Dany, most már tegezőformában Emilinek.
Szóval én még annyit sem éreztem, mint ön.
Csak annyit hogy, egy nagy puff! És már itt is voltam.
Emili: hát akkor ez gyorsan ment,
Dany: hát igen gyorsan!
Dany: oh bocsánat ne haragudjon, nem vettem észre hogy letegeztem.
Emili: nincs semmi baj, ha gondolja, nyugodtan tegeződhetünk.
Rendben, Válaszolt Dany.

Dany: megszabad kérdezni kedves Emili, volt családja?
Emili: igen! Válaszolt határozottan, két gyermeket hagytam hátra, a kisfiamat, 9 éves Sonyt
És a lányomat 10 éves Cristint,
Dany: akkor azért sírt előbb annyira.
Emili: igen! Nagyon hiányoznak.
Emili újra zokogni kezdett, Sírni kezdett, és finoman Dany karjaiba került.
Dany együtt érzően tartotta karjaiban Emilit, és próbálta nyugtatgatni.

Egy kis idő után, Dany így szólt, volna kedved sétálni egyet? Jót fog tenni!
Emili: rendben!
Egymás mellet sétáltak a nagy hatalmas fehér csarnokban,
Beszélgetésük során Dany próbálta felvidítani Emilit.
Órák teltek el, és egyre közelebb kerültek egymáshoz lelkileg.
Dany örült, végre mosolyogni is látta Emilit.

Megálltak egy üzletszerűség előtt, nagy betűkkel ez volt ki írva rá.
Ismerd meg előző életed!
Emili megkérdezte Danyt, volna e kedve megnézni előző életeiket.
Dany kissé visszafogva magát tartózkodik a dologtól, de Emilinek végre sikerül rábeszélni.
Egy anyóka fogadja őket, kérem, jöjjenek csak be nyugodtan, ön Dany, fáradjon abba a kabinba, ön pedig kedves Emili fáradjon abba a kabinba.
A kabinokban találnak egy kristálygömböt, csak tegyék kezüket a gömbre, és a gömb megmutatja előző életeiket.

Emili és Dany meglepődtek, hogy anyóka tudta a nevüket. Hisz be sem mutatkoztak.
Mind ketten rárakták kezüket a gömbre, és a gömb elkezdte mutatni számukra, az eddigi, előző életeiket.

Félóra múlva Dany kicsit csalódottan jött ki a kabinból.
Emili viszont mosolyogva.
Emili: Miért vagy ilye morcos? Mit mutatott gömb?
Dany: pont azt, amit nem akartam látni!
Emili: Miért mi volt az?
Dany: Háát egyszer egy oroszlán eledel lettem, gladiátor voltam.
Aztán Artúr király zsoldosaként kaptam egy nyilat.
Aztán hörcsög voltam egy kalitkába, és telezabáltam magam, és felfújódtam és megdöglöttem.
Aztán ami jó lett volna, én is voltam király! Csak megmérgeztek ennyi!

Dany: És neked volt valami jó?

Emili: Ohh igen! Egyszer királylány voltam, és elég hosszú életet éltem le.
Aztán egy malac, kígyó, és egy hód!
Dany: Hóód??
Emili: igen! Mondta mosolyogva.
Dany: érdekes

Későre járt az idő, Dany elkísérte Emilit a szálásra, elköszönt tölle és ö is visszavonult a saját szobájába.
Egykét óra múlva, mind ketten arra ébredtek fel, hogy lebegnek az ágyuk felett.
Dany és Emili is megrémült, és mind kettőjükhöz abban az időben lépet be vezetöjeik a szobájukba.
Dany ijedten kérdezi Rebekát mi volt ez?
Rebeka válasza egyszerűen csak ennyi volt, a szelleme felfrissült!
Ilyenkor előfordul a lebegés,
Ugyan ezt választ kapta Emili is, Ninától.

A vezetők közölték Danyvel és Emilivel, hogy 2 óramulva Prómetusz szeretne velük beszélni.
A két vezető Nina és Rebeka távozott Dany és Emili szobájából.
Dany kibattyogott a szobából hátha találkozik Emilivel.
Emili ugyan ezekkel a gondolatokkal hagyta el szobáját.

Hamarosan találkoztak is, egy mesterséges vízesés mellet.
Dany: Szia Emili!
Emili: szia Dany!
Dany: képzeld, lebegtem a szobámba
Emili: Én is!
Dany: Azt mondta Rebeka a vezetőm, hogy felfrissült szellemem.
Nekem is ezt mondta Nina, válaszolt vissza Emili.
Dany és Emili egy darabig elcsacsogtak ezen a témán, aztán témát váltottak.
Dany megkérdezte Emilit volna e kedve vele tölteni az időt, míg nem mennek prómetuszhoz.

Séta közben egy csomó érdekes dolgot fedeztek fel,
Megnéztek egy felfelé esős vízesést,
Majd olyan virágokat láthattak, amiket a földön, soha nem látnának.
Meghallgatták a bölcsek igaz meséjeit, és végül megismerhették saját személyiségeiket
Kicsit jobban, aminek Dany nem igazán örült.

Eltelt a 2 óra, Dany és Emili prómetusztra vár, aki jön is Dany és Emili vezetőjével együtt.
Nos kedves Emili és Dany fáradjanak be.
Emili és Dany egymás mellé ülnek két kerek fehér kis fotelszerűségbe.
Dany és Emili mellé Rebeka és Nina.
Csend! Nem történik semmi, mindenki hallgat.
Emili és Dany kicsit zavarba érzi magát, ekkor kintről bejön 4 személy még.
Két nő és két férfi.
Egy nő és egy férfi Dany hátamőgé ül.
Emili hátamőgé is úgy szintén egy nő és egy férfi.

Kik ezek? Dany és Emili értetetlenül kíváncsiskodik.
Prómetusz majdnem mosolyogva így válaszol.
Hát a védő angyalok! 2 neked! Dany! 2 neked Emili.
Emili és Dany nem érti,
És egyszerre mind ketten kérdeznek, Angyalokat kapunk?

Nem nem válaszol Prómetusz, ők a ti angyalaitok!
Ők eddig is megvoltak nektek, csak soha nem kértétek a segítségüket.
Most azt szeretnénk kideríteni hogy ők követtek e el bűnt.
Dany és Emili egymásra nézve döbbennek le.
Szóval akkor megkezdjük a vizsgálatot jelzett Prómetusz.
Prómetusz: szóval Emili Angyalait kérdezem!
Prómetusz: megpróbálták Emilivel közölni, vagy netán jelezni a tragédia bekövetkeztét?
Például a halál pillanata előtt jelezni neki a veszélyt?

Emili háta mögött ülve, mind két angyal így válaszolt.
Igen! Többször álmában jeleztük neki! De a kora reggeli kapkodása nem tette lehetővé hogy előre figyelmeztessük a veszélyre.
Prómetusz! Emili!? Voltak figyelmeztető álmai mostanában?
Emili ekkor döbbent rá, hogy többször álmodott áramcsapással.
Emili: igen! Válaszolt halkan. De nem gondoltam hogy ez ténleg intő példa lenne.

Prómetusz: Dany angyalaihoz fordult.
Próbálták figyelmeztetni, vagy jelezni, Dany számára a veszélyt?
Igen! Válaszoltak az angyalok, De sajnos Dany soha nem tulajdonítót, különösebb dolgot
A jelzéseknek. A halál pillanatában nem tehettünk semmit!
A figyelmetlenségére hiába próbáltunk jelzéseket küldeni.
Fittyet hányt a jelzésekre, süket fülekre találtunk.

Prómetusz: Dany!? Voltak mostanában érdekes figyelmeztető álmai?
Dany úgyszintén most döbben rá, hogy nem csak figyelmeztető jelzéseket kapott.
De még halálfélelmet is érzett az utolsó napokban.
Dany: Igen! Sajnálom de a való világban, nehéz ezekben hinni.

Prómetusz: Rendben akkor megállapítom, hogy az angyalaik nem követtek el hibát.
Ugyanis az nem bűn, ha a való világban, valaki nem hisz valamiben.
De a saját megérzésére azért figyelhetnének az emberek.

Tehát Dany és Emili? Egyet értenek velem, abban, hogy nem voltak képesek bízni saját megérzéseikbe? És saját figyelmetlenségük miatt haltak meg?
Emili és Dany Igennel válaszolt, elismerték hibáikat.

Prómetusz: Nos akárki is volt a hibás a tény az, hogy sajnos nem kerültek abba a helyzetbe
Hogy vissza kerüljenek saját testükbe.
Ha bebizonyosodott volna, hogy angyalaik követtek el hibát,
Vissza alíthattuk volna az időt, és önök túl élték volna a balesetet.

Dany: és a vasgolyó?
Prómetusz: A vasgolyó akkor csak véletlen a füle mögött süvítet, volna el.
Dany: és sehogy nem lehet visszacsinálni?
Prómetusz: Nem nem, ezt már nem.
Dany: Értem – és mi lesz velünk?

Prómetusz: Nos várniuk kell kicsit az új testükre.
Emili: És mennyi az az idő, míg új testben születhetünk újjá?
Prómetusz: Egy vagy két hét. Addig élvezzék a vendégszeretettünket.
Angyalokat, újat kapnak, majd kirendelünk önöknek 2 új védőangyalt.
Most viszont ha megbocsátanak mennem, kell.

Prómetusz így szólt Rebekához és Ninához! Emilinek és Danynek újra engedélyezem
Hogy megtekintsék életüket, és ezzel átnyújtotta a 3 –3 kristályt a vezetőknek.
Nina és Rebeka átadta Emilinek és Danynek a 3 kristályt.
Rebeka átvezette Danyt egy másik vetítőterembe.
Emili pedig maradt, ahol megtartották a vizsgálatot.
Nina így szólt Emilihez, Jó alaposan tekintse meg életét, többször már nem nézhetik meg,
Ezek az életek le lesznek hamarosan zárva.
Emili megköszönte Nina kedvességét, és behelyezte a kristályokat.

Órák teltek el, míg Emili síró szemmel kijött a teremből, és átadta Ninának a kristályokat.
Nina a 3 kristályt megköszönve elköszönt Emilitől.
Emili odaült Dany mellé a padra, és könnyes szemmel kérdezte, Te már végeztél?

Dany: Háát nekem nem volt valami kellemes életem, gyorsan átrágtam magam rajta.
Elég unalmas volt. Így Rebekának gyorsan vissza is adtam a kristályokat.
Emili: Nekem Nina azt mondta többször már nem, nézhetjük vissza!
Dany: Tudom! Nekem is mondta Rebeka.

Ekkor Emili könnyezve átkarolta Danyt! Hiányozni fog a családom!
Dany próbálta nyugtatgatni Emilit, és jó magához szorította.

Nina hirtelen megjelent, és így szólt Emilihez, jöjjön velem, Prómetusz
Még mondani kíván önnek valamit.
Dany Emilihez fordulva így szólt, ha nem gond megvárlak.
Emili: Rendben.
Emilit Nina bevezette prómetuszhoz.
Rendben köszönöm Nina! Elmehet szólt Prómetusz.
Emili könnyes szemmel ált Prómetusz előtt, és mintha halvány fogalma lenne, arról mit akar Prómetusz. Olyan mintha értené gondolatait.

Prómetusz: Nos kedves Emili! Adok önnek egy esélyt, egy nagyon nagy esélyt.
Ezt az esélyt nagyon ritka alkalmakkor engedélyezzük.
Dönthet! Ha akarja, megteszi, ha nem, nem!
Ez az egyetlen esélye, arra hogy családját utoljára viszont lássa.
Ez kissé megijesztheti családját, de csak ez az egyetlen módja, hogy személyesen velük beszéljen.

Bemegy ebbe a kristálygömbbe! És választhat, vagy a 9 éves kis Sony előtt jelenik meg,
Vagy a 10 éves Lánya előtt Cristin előtt. Mindössze 10 perce van.
Mikor megjelenik előtte, az ő számukra éjfélt ütött az óra. De önnek csak 10 perce van.
Én most itt hagyom önt, ha él ezzel a lehetőséggel él, ha nem, nem, akkor kisétál, és le van zárva ez az élete. Nem kell meg köszönnie semmit. És ezzel Prómetusz ki sétált a szobából.

Emili kisé ideges lett, elgondolkozik, mit tegyen? Most melyik gyermeke előtt jelenjen meg.
Aztán rádöbben gyorsan, hogy az idősebb lányát választja, a kis fiát nem akarja megrémiszteni.
Emili besétál a gömb belsejébe, sötét van, aztán hirtelen ismerőssé válik a szoba.
Emili, Lánya Cristin szobájába találja magát.

Cristin a takaró alatt kicsit elkezd dideregni, hűvös fuvallat csapja meg arcát,
Felébred és annya csodálkozására nem, ijed meg tölle.
Anya?? Te vagy az? Cristin Lányom! Szól hozzá Emili.
Cristin átöleli Annyát és így szól, nagyon hiányzol!
Tudom kicsim! Ti is hiányoztok nekem!
Emili így szól lányához, Cristin, nem sok időm van! Csak annyit szeretnék mondani, szeretlek benneteket, vigyáz öcsédre, vigyázzatok magatokra, és mindig figyeljetek egymásra.
Hallgass a belső megérzéseidre, és kérd angyalaid segítségét, ha segítségre van szükséged!
Nekem most mennem kell, De mindig itt fogok élni bennetek.
Lejárt az idő, a szobában egy nagy hűvös fuvallat és Emili eltűnt cristin előtt.

Emili újra könnyes, de boldogabb szemekkel jött ki a gömbből.
Kisétált Danyhez a padra, Dany Emilit megkérdezte minden rendben, van e?
Emili könnyes szemekkel válaszolt Danynek, most már kicsit jobban érzi magát.
Elérkezett az idő hogy tovább lépjek közölte.
Túl kell tennem magam rajta, erősíti magát Emili.

Dany és Emili a napokban egyre közelebb kerültek egymáshoz,
Kezdték úgy érezni, mintha rokon lelkek lennének.
Emilinek nagyon jól esett, hogy van valaki, aki tartja benne a lelket.

Danynek úgyszintén jól esett, hogy van valaki, aki kedveli öt.
Hisz egész életében csak a munkának élt, és csak másokat hibáztatott saját figyelmetlensége miatt.

Eltelt 1 hét, és Dany és Emili még közelebb kerültek egymáshoz.
Dany beleszeretet Emilibe, Emili pedig örült, hogy van egy kedves udvarlója.
Dany naponta virágokkal teli kosarat hozott Emilinek.
Aki úgy meghatódott, hogy mámoros csókkal hálálta meg Dany kedvességét.

Következő nap, Dany éppen Emilit átkarolva ücsörög egy lebegőszerű zöld levélen.
Mikor megjelenik előttük Nina és Rebeka.
Csatlakozik hozzájuk Prómetusz is, nos kedves Dany! És Emili!
Elérkezett az idő, sajnos tovább kell lépniük, új testük már várja önöket.
Ekkor Emili és Dany valami gyomorszorító érzést érzet váratlanul.

Prómetusz így folytatta, Rebeka és Nina elkíséri önöket egy különleges lebegő gömbbe,
Mely asztrális energiát ad önök számára az újra születéshez.
Dany és Emili érdeklődve kérdezik Prómetusz hogy hová fognak leszületni.
Prómetusz összehúzva komolyan szemöldökét vissza kérdez, De kíváncsiak?
Dany és Emili mintha bűnösnek éreznék magukat, igyekeznek megbánni kérdéseiket.
De Prómetusz mosolyogva válaszol, megtudják időben, szerencsésnek érezhetik magukat.
Prómetusz elment, és csak Rebeka és Nina maradt.
Nina Emili fülébe súgja, prómetusznak van egy meglepetése számukra.

Emili halkan Ninát kérdezi, és mi lesz az?
Nina csak mosolyog, és így válaszol, nem mondhatom meg!
Most viszont jöjjenek velünk, hamarosan indulniuk kell.
Emili és Dany, Rebeka és Nina háta mögött, kézen fogva szomorúan battyognak,
Már tudják! Vége a románcnak.

Megállnak egy hatalmas nagy kristálygömb előtt!
Hatalmas ez az építmény! Hosszú sor áll már előttük, sok-sok lélek.
És csak ketten vannak, akik kézen fogva álnak a sorban, ők ketten! Emili és Dany!
Elfogyott a sor, és ők ketten is belépnek a gömb belsejébe, Nina és Rebeka kint maradt.
Elsötétül minden, és megjelenik egy fénygömb, a belsejében megismerik Prómetuszt.
Prómetusz így szól, eljött a ti időtök, újra fogtok születni egy új testben,
Mindent elfogtok felejteni, amit itt életetek át, lesznek köztetek olyanok, kik emlékezni fognak
Mindenre, ők azért fognak emlékezni, mert fontos szerepet töltenek be az emberiség megsegítésében, ők lesznek azok kik segíteni fognak tovább, haladni a halandók számára.

Most viszont utatok előtt, fel kell töltenünk lelketeket, friss asztrális energiával
Erre szükségetek van a leszületés előtt.
Eltűnt a fénygömb! Hirtelen minden fehér fénnyé alakult át.
Dany és Emili is fehérfénnyé változott, fehér szikrák szikráztak bennük,
Dany és Emili időközben azt vette észre, hogy a sok ezer lélek egymás kezét fogja
És egy hatalmas nagy kört alkottak, ők is belekerültek a körbe,
A sok ezer lélek kört alkotva elkezdet forogni, és egyre nagyobb fény alakult ki belőle.
Forgás közbe Emili és Dany tisztán kivehetően látta a sok ezer lélek minden csakráját
Fényesen szikráztak többszinben.
Emili és Dany is érezte azokat a szikrákat, egyre erősebbé érezték magukat.
Úgy érezték, hogy egy nagyon erős tudatot alkotnak együtt, a sok ezer lélek.

Megszűnt a forgás, eltűnt a fény, újra látta mindenki a másikat.
Dany és Emili átkarolták és szorították egymást.
Ami érdekes, hogy nem szédültek a forgástól.
Kimentek a gömb belsejéből, és sokkal tisztábban, élesebben láttak, hallottak mindent.
Dany Egyszercsak így szólt Emilihez, Hallom mindenki gondolatát!
Érzem azt, amit ők, érzem a te érzéseidet is.

Emili is megerősíti, hogy ő vele is ugyan ez van,
Halja és érzi mindenki gondolatát, érzését, mindent.
Dany: Ezt nem értem, hogy lehet, értem mindenkinek a gondolatát.
Képes vagyok egyszerre érezni mindenkinek az érzését.

Ekkor kilép egy idős ember a többi lélek közül,
És így szól, Mert kedves barátom, mi mind egyek vagyunk!
Van még azért mit tanulnia, majd ha ténleg képes lesz mindenre egyszerre.
Akkor már nem kell kérdéseket sem feltennie.
Érteni fog egyszerre mindent. Ezzel vissza is tért a kis öreg a saját csoportjába.

Rebeka és Nina, Dany, és Emili elé ált, és így szólt!
Lassan el kell köszönniük, hamarosan indulnak a lélek buszaik.
Emili és Dany megint azt a rossz, gyomorszorító érzést érezte belülről.
Most már Dany szemében is könnyek hulltak.

Dany így szólt Emilihez, De jó lenne, ha rád találnék a most következő életedben.
Emili Mély érzelmi csókkal éreztette igaz szerelmét Danyvel.
Emili Sírt, könnyezet, Danyvel megszerették egymást, és most el kell válniuk.
Nina és Rebeka oda kísérte, Emilit és Danyt a buszaikhoz.
Dany és Emili a buszon ülve, le nem vették szemüket egymásról.
Lassan elindult a két busz, az egyik északnak másik délnek.
És egyre erősebbé vált, az a bizonyos gyomorszorító érzés mind ketöjükben.

Távolodtak egymástól, és egyre rosszabb lett.
Dany hirtelen felpattant a helyéről, oda rohant az ajtóhoz és elkezdte feszegetni.
Kiabált álljanak meg! A sofőr óva intette, hogy üljön a helyére,
De Danyt nem érdekelte, feltépte az ajtót és kiugrott belőle.
A sofőr lelassított de nem álhatott meg, hisz a többi lélek lekési az új testet.

Dany rohant a másik busz után és kiabált, álljanak meg!
Emili is felpattant a helyéről és sírva kérte a sofőrt álljon meg!
A Sofőr Emilinek azt mondta, nem teheti, Emili is odarohant az ajtóhoz,
És ö is elkezdte feszegetni, Dany utolérte a buszt és elkezdte feszegetni ö is.
A sofőr rákiabált Emilire, Hölgyem üljön le! Nem állhatok meg!
Ekkor kinyílt az ajtó, a sofőr hirtelen lefékezet, Emili kirohant a buszból,
És egyenest Dany karjaiba rohant!

A busz becsukta ajtajait és tovább ment, nem várhatott.
Dany erősen szorította Emilit, és vad csókolózásba kezdtek.
Egy kis idő után megfordulva azt vették észre, Prómetusz, Rebeka, és Nina mérges szemekkel
Álnak előttük.

Egyszer csak, Prómetusz megszólal,, Ha nem tudtuk volna, hogy ez történik,
Nem indítjuk korábban a buszokat.
Nina odaszól Emilihez, Emili emlékszik mit súgtam a fülébe?
Emili komoly arccal Ninának válaszol, igen!
Ekkor Prómetusz úgyszintén folytatja, Ennye, Ennye,
Nos kedves Dany, Emili, ne higgyék, hogy rossz vezetők vagyunk,
Mint ahogy Nina is a fülébe súgta, van egy meglepetésem a számukra.

Nem kell elköszöngetni egymástól, újra fognak születni,
És igen egymásra fognak találni, egymásban az igaz szerelmet fogják megtalálni.
De egy dolgot sose feledjenek, és erre emlékezni is fognak mindörökké.
A figyelmetlenség! Mindig eszükbe fogom juttatni.
Ezzel az asztrális energetizálással képességeket kaptak.
És végezetül, kapni fognak két angyalt, akiket már ismernek is.
Emili! Nina lesz az ön egyik Angyala, többet ér, egyedül, mint kettő.
Dany! Rebeka lesz az ön egyik angyala, úgyszintén többet ér, mint kettő.

Prómetusz így folytatja, úgylátom jó ötletnek, ha nem adok több angyalt,
Csak össze vesznének, nos jó utat kívánok mindannyiuknak.
Prómetusz Ninának és Rebekának átadott egy fényes fehér kristálygömböt.
És elsétált töllük.

Rebeka és Nina így szólt, Danyhez és Emilihez,
Jöjjenek, fogják meg a kezünket, és kezüket érintsék bele a kristályba.
Dany és Emili, ahogy bele érintették kezüket a gömbbe, a gömb magába szippantotta mindannyiukat, és egy fehérfényű gömbé vált,
Fénysebességként elsüvítet a horizonton, és a föld felett, 4 fénygömbé vált.
A 4 fény gömb 2 új testben születet újjá.
Az újszülöttek mellet ott lebeget, egy, egy, narancssárga színű füstölgő fénycsóva.
Rebeka és Nina.

Dany lelke újra egy fiú testben születet, a neve Alex lett.
Emili lelke úgyszintén női testben született, a neve Melina lett.
Rebeka és Nina a két füstölgő fénycsóva, a két védőangyal,
Sokszor összejöttek Alex, és Meli Tudta nélkül,
És úgy alakították Alex és Meli életsorsát, hogy újra egymásra találjanak.

De mostmár a faszom kivan ezzel a csöpögős, nyálas történettel,
Így mostmár be is fejezem. VÉGE!

Echnic: